Saját gondolataim egy képről

Csak kutakodtam a világhálón a képek között amikor rátaláltam erre. Rögtön eszembe is jutott egy gondolat amit megosztanék itt. 
Ha van egy olyan barátunk aki igazán a barátunk azt meg kellene becsülni, nem úgy ahogy manapság néhány ember teszi. Csak, hogy példát is hozzak rá, a minap ülök a buszon utazom hazafelé. Nem sokan voltak a buszon csak épp néhányan. De az a néhány ember is panaszkodott, épp arról, hogy milyen rossz a munkája, vagy, hogy a suliba így meg úgy. De egyik se vette észre, hogy ott ült mellettük egy ember aki végig hallgatta a végtelenségig tartó panaszukat. Lehet, hogy nagyon közhelynek tűnik a gondolat amit felhozok ebbe a bejegyzésbe. De kedves Olvasó, maradj egy picit csendbe, kapcsold ki a zenét, nézz magadba, de tényleg, ugye voltál már úgy hogy ha baj volt, vagy ha a világ legboldogabb emberének érezted magad rögtön a barátodhoz rohantál, hát persze hogy volt, de megköszönted neki egyszer is ezt? Megköszönted neki hogy ott van veled? Meghallgattad te is az ő boldogságát vagy szomorúságát, ugyanakkor amikor neked is volt? Hát ha valaki igaz barátja szeretne lenni a másiknak és nem csak azt szeretné, hogy neki legyen egy jó barátja, akkor aki épp olvasod az írásom, hívd fel vagy írj egy olyan embernek aki ott van veled, köszönd meg neki, és hallgasd meg, mert nem kis kincs a tulajdonod.
Csak egy újabb személyes példa. Volt egy időszak az életembe nem is olyan rég, amikor úgy éreztem, hogy aki eddig nagyon ott volt mellettem mindig, most nincs, most más lett minden, és rossz érzés volt, még akkor is ha nem a legjobb barátnőmről volt szó. Eltávolodtunk egymástól, rossz érzések kavarogtak bennem, vajon én miattam történt, aztán végül kiderült, hogy nem, de nem volt kellemes időszak. Azóta már, bár nem olyan formátumba mint előtte, de vissza kaptam a barátaimat.
Én a legjobb barátnőmet, aminek mindent mindig elmondhatok, aki mindig ellát tanáccsal 2 éve találtam meg, az elején nem sejtettem, hogy azzá válik, de idővel így alakult. Most hálát tudok adni érte a Fent valónak, hogy van nekem és hogy, van kivel minden percem megosztani. Ő segít, mindig segít, bár ő nem mindent oszt meg velem, de a múltkor már ő is elmondott egy személyes dolgát, a barátságnak idő kell míg kialakul és még igazi lesz, de az ember hamar rájön, hogy az lesz.