Nyárösszefoglaló 2016

Hát hamarosan ennek is vége. Egy újabb csodás nyarat tudhatok a hátam mögött.

Az egész nyár talán ott kezdődött, hogy júniusban voltunk az Itt élned, halnod kell című előadáson a Hősök terén. Ami nagyon nagy élmény volt számomra.

Aztán betöltöttem a 18-at, amit nem ünnepeltem meg nagy buliba, meg full sok ivással, de akik számítottak, azok felköszöntöttek és velem voltak. :)

Végül június és július fordulóján egy hetet töltöttem Kormorán táborba, ami mint minden évben, idén is fantasztikus volt és nagyon jól éreztem magam. Erről a hétről már olvashattok itt.

Júliusban aztán 2 hétig jártam be Győrbe angol nyelvvizsga előkészítőre, majd nyelvvizsgáztam is, minek az írásbeli része sikeres lett, ennek nagyon örültem :)
Majd volt falunap is, amin szintén jól éreztem magam. :)
Töltöttem egy napot Zsófimnál Budapesten, ahol jól kibeszélgettük magunkat.
És egyre jobba kezdtem lenni Lolitával, akivel elég viharosan kezdődött a barátságunk, de azt hiszem jelenleg a kevés nagyon jó barátom közé tartozik már. <3 :)

Augusztusban idén kihagytam a hagyományos tánctábort, de valahogy most annyira nem is bánom. Helyette voltunk családdal Olaszországba nyaralni. Velence volt a kedvenc helye, azt hiszem. De azért a tengerpart se volt semmi. :D

Közben itthon volt barátnőm Berlinből, szóval vele is találkoztam.

Augusztus 20-át szintén Lolitával töltöttem, ott is aludtam nála és szerintem jó kis augusztus 20-a volt, én jól éreztem magam. Régen voltam annyira felszabadult, mint azon a napon. :)

Van még egy barátnőm, akivel sokat beszéltem meg taliztam a nyáron, Pati. Őt is imádom és örülök hogy ennyire jóba lettem vele is. <3 :)

A nyár utolsó hétvégéjét pedig Zsófimnál töltöttem Pesten, ahol elmentünk egy Margaret Island koncertre, majd rengeteget beszélgettünk. :)

Hát így telt a nyaram. Persze voltak benne fontos és meghatározó személyek még, de azt hiszem a velük töltött perceket elég ha magamba visszaidézem.

Most pedig itt vagyok a gondolattal a fejembe hogy, 2 nap múlva elkezdem életem 12. tanévét. Az utolsót a gimibe, az utolsót abba a suliba, ahova 10 éve, kis harmadikosként léptem be elsőnek és amit annyira szerettem, ahol életem nagy eseményei történtek, ahova már annyi dolog köt.
Jön a kérdés hogy várom-e. Nem. Ahogy az előző tanévet befejeztem és annak örültem, most annyira vagyok szomorú, hogy vissza kell menni... Sok minden miatt, az osztálytársak miatt, az miatt hogy vége, hogy ennyi volt, ebben a tanévben lezárul valami nagy dolog. Sok minden vár rám, tudom és bármilyen nehezen is, de azt hiszem kész vagyok hogy szembe nézzek velük. :)

Minden változik

Minden változik, és ez milyen igaz. Ha valaki 3 évvel ezelőtt megmutatja nekem a mostani életemet szembe röhögöm és azt mondom neki, hogy meg van bolondulva. Ahogy az idő megy előre egyre több dologra jövök rá. Még tavaly ilyenkor is, de inkább 2-3 éve terveztem az életemet. Mit, mikor, hogyan, kivel... fontos volt, hogy mi lesz holnap, hogy ki mit gondol rólam. És mennyire megütöttem magam. Belezuhantam egy olyan szakadékba, amiből 9 hónapig nem tudtam kivergődni. Igen voltak mellettem barátok, de kérdem én segítettek? Jól éreztem magam? Nem, sőt szenvedtem, mert két tűz közt kellett választani.. Aztán jött egy barát, aki úgy tűnt segít, csak tudtam volna akkor, hogy milyen is valójában. Mert igen, hiszem, hogy a nehéz időszakokba derül ki az, hogy ki kivel is van.

Elvesztettem a baráti körömet, mert jobbnak látták más mellé állni, egy apró butaság miatt. Hát akkor úgy gondoltam "semmi pánik, lesznek újak" és milyen jól gondoltam. Közbe az a barát, aki elvileg a legjobb barátnőm volt, csúnyán elárult... Szóval így kicsit egyedül maradtam, nem teljesen, de mindegy is. Kellett az az idő nekem, hogy eldöntsem ki is vagyok, mit is akarok.

És hogy mi van most? Az van, hogy találtam új barátokat, akikkel élvezek együtt lenni és konkrétan szarok arra, hogy ki mit gondol rólam, arról hogy hogyan élek. Egy a fontos, hogy jól legyek és élvezzem és éljem meg minden percét az életemnek. Ha elesek az az én bajom lesz, nem másé. Ha fájni fog, hát fájjon, biztos van annak is oka. De abból elegem van hogy más mondja meg mi lenne a helyes út. Nekem erre nincs szükségem. Elég nagylány vagyok ahhoz, hogy eldöntsem. Most lehet hogy néhányan azt gondolják, hogy "ez hülye, gyerek még". Üzenem nekik, hogy gondoljanak amit akarnak. De 18 éves vagyok, mikor éljek ha ne most?

Szóval nem érdekel, hogy mi lesz holnap vagy 3 hónap múlva vagy 1 év múlva. Valahogy biztos lesz. Isten tudja az utamat és most ez így jó, ahogy van. És tudjátok mit? Jól vagyok és élvezem, hogy magam döntök és nem valaki más befolyásol, élvezem hogy olyanok vesznek körül, akik a hülyeséget is velem csinálják, mert bíznak bennem és ez tudjátok mennyire jó érzés? Olyan felszabadult vagyok, mint már nagyon régen.

"Csak élni, élni emberek!
Időnk oly gyorsan el pereg,
egy perc csupán az élet..."