Minden változik

Minden változik, és ez milyen igaz. Ha valaki 3 évvel ezelőtt megmutatja nekem a mostani életemet szembe röhögöm és azt mondom neki, hogy meg van bolondulva. Ahogy az idő megy előre egyre több dologra jövök rá. Még tavaly ilyenkor is, de inkább 2-3 éve terveztem az életemet. Mit, mikor, hogyan, kivel... fontos volt, hogy mi lesz holnap, hogy ki mit gondol rólam. És mennyire megütöttem magam. Belezuhantam egy olyan szakadékba, amiből 9 hónapig nem tudtam kivergődni. Igen voltak mellettem barátok, de kérdem én segítettek? Jól éreztem magam? Nem, sőt szenvedtem, mert két tűz közt kellett választani.. Aztán jött egy barát, aki úgy tűnt segít, csak tudtam volna akkor, hogy milyen is valójában. Mert igen, hiszem, hogy a nehéz időszakokba derül ki az, hogy ki kivel is van.

Elvesztettem a baráti körömet, mert jobbnak látták más mellé állni, egy apró butaság miatt. Hát akkor úgy gondoltam "semmi pánik, lesznek újak" és milyen jól gondoltam. Közbe az a barát, aki elvileg a legjobb barátnőm volt, csúnyán elárult... Szóval így kicsit egyedül maradtam, nem teljesen, de mindegy is. Kellett az az idő nekem, hogy eldöntsem ki is vagyok, mit is akarok.

És hogy mi van most? Az van, hogy találtam új barátokat, akikkel élvezek együtt lenni és konkrétan szarok arra, hogy ki mit gondol rólam, arról hogy hogyan élek. Egy a fontos, hogy jól legyek és élvezzem és éljem meg minden percét az életemnek. Ha elesek az az én bajom lesz, nem másé. Ha fájni fog, hát fájjon, biztos van annak is oka. De abból elegem van hogy más mondja meg mi lenne a helyes út. Nekem erre nincs szükségem. Elég nagylány vagyok ahhoz, hogy eldöntsem. Most lehet hogy néhányan azt gondolják, hogy "ez hülye, gyerek még". Üzenem nekik, hogy gondoljanak amit akarnak. De 18 éves vagyok, mikor éljek ha ne most?

Szóval nem érdekel, hogy mi lesz holnap vagy 3 hónap múlva vagy 1 év múlva. Valahogy biztos lesz. Isten tudja az utamat és most ez így jó, ahogy van. És tudjátok mit? Jól vagyok és élvezem, hogy magam döntök és nem valaki más befolyásol, élvezem hogy olyanok vesznek körül, akik a hülyeséget is velem csinálják, mert bíznak bennem és ez tudjátok mennyire jó érzés? Olyan felszabadult vagyok, mint már nagyon régen.

"Csak élni, élni emberek!
Időnk oly gyorsan el pereg,
egy perc csupán az élet..."