Évzáró 2017

Lassan vége 2017-nek, szóval gondoltam hogy szokásomhoz híven összeszedem, hogy mit is tartogatott számomra ez az év.

Kezdjük az elején. Az év eleje tele volt még az utolsó évem programjaival. Szalagavató januárban, töri versenyek egymás után,  színjátszós próbák és előadások. Tavasszal a szerenádok, ballagás, érettségik, mindenből az utolsó, amikor valaminek vége lett. Ekkor volt az hogy nem tartoztam már sehova és eléggé magam alatt voltam emiatt. A magánéletem is elég zavaros volt ebben az időszakban... Persze voltak nagyon jó emlékek is, a kis Darázs hétvégék, hogy elkezdtem dolgozni, az utolsó Vitéz lélek előadásunk, a bankett, a szülinapom, hogy Zsidanits díjat kaptam.
A nyár aztán munkával és nyaralással telt. Elmentem a szüleimmel Prágába, ami csodás élmény volt, Zsófimmal Balatonon nyaraltam, ami egy pont volt az életembe, amikor kezdtek megváltozni a dolgok, sátrazás Katinál, nyaralás a családdal a Balatonon.
Eljött az is, hogy felvettek az egyetemre, aminek persze nagyon örültem, akkor is ha nagy volt a bizonytalanság.
A nyár vége aztán mindent megváltoztatott. Eljött a falunap, amikor újra találkoztam azzal az emberrel, akivel már az oviban is szerelmesek voltunk, egy  Jäger kellett hozzánk nem több. Aztán egy kis beszélgetés, ami alatt rájöttünk, hogy mennyire egyformán gondolkodunk és hogy valójában szeretjük egymást. Igen, augusztus volt az a hónap, amikor a legboldogabb voltam és vagyok azóta is, amikor összejöttünk a barátommal. Amikor minden helyreállt, amikor újra fel kerültem. Azóta is együtt vagyunk és minden nagyon boldog és jó, jobbat nem is álmodtam nála.
Szeptemberben aztán megkezdődött az egyetem, ami során rá kellett jönnöm, hogy nem biztos hogy jól választottam.
Az ősz folyamán Atival nagyon sokat jártam az erdőt, megismertem a barátait, a családját, ő is az enyémet. Kipróbálhattam a hobbiját, a vadászatot, elmentünk a volt sulim jótékonysági báljára és számtalan közös élményt alkottunk.
Amilyen rosszul indult az évem, és amennyire káoszos volt, most annyira lett jó és rendezett a vége. Most nagyon boldog vagyok és remélem leszek is még nagyon sokáig.

2017-től nem vártam sokat (páratlan év, páratlan szülinap, zűrös 2016-os befejezés), mégis csodás lett a vége és összességében kevés dolog van amit másképp csinálnék.
Nagyon nagy köszönet Ádámnak, Alexának és Zsófinak akik mindig mellettem voltak ebben az évben is. És persze Atinak hogy boldoggá tesz és támogat. :)

Azért várom 2018-at, mert egy páros év, 20 éves leszek, talán rájövök mi leszek ha nagy leszek és még több közös emlékem/élményem lehet Atival.

Nyárzáró 2017

Ennek a nyárnak is vége kezd lenni. Azt veszem észre, hogy ahogy telnek az évek a nyarak egyre rövidebbek vagyis inkább csak egyre gyorsabban mennek el. Nekem ez a nyár már mondhatni 1 hónappal korábban elkezdődött. Ugyanis ugyebár május elején érettségiztem, szóval utána volt egy kis pihim a szóbeli érettségik előtt. A beszámolómat is innen kezdem.
Még május végén kis baráti társaságommal töltöttünk el egy hétvégét Budapesten. Színházban voltunk aztán hajnalban 12 km-t sétáltunk az éjszakában. De összességében nagyon jól éreztem ott magam.

Ezután én munkába álltam árufeltöltőként a helyi élelmiszerboltban. Egészen május végétől július végéig dolgoztam. Eddig sose vitt rá a lélek, hogy nyárimunkát vállaljak, de ez most nagyon kellett nekem. A suli vége után ugyanis olyan nagy-nagy üresség szállt rám és segített, hogy volt mit csinálnom és hogy így legalább tartoztam valahová.

Június elején újra összeállt a Vitéz lelkes színjátszós csapat és Győrben volt egy előadásunk. Fantasztikus élmény volt újra Rozali szerepébe állni és a régi csapattal lenni.

Közben szépen készültem a szóbeli érettségikre is, és a szülinapom fő momentuma ez is lett. Ugyanis azon a remek napon, amikor betöltöttem a 19. életévemet, ülhettem az érettségi bizottság elé. A vizsga tökéletesen sikerült, jobbat nem is álmodtam volna magamnak. Azon a napon volt még a bankettünk is, ami kissé később kezdődött, mint ahogyan azt elterveztünk, de ennek ellenére jól sikerült.

Persze a szülinapomat a barátaimmal is megünnepeltük ;)

Aztán eljött az utolsó évzárónk napja is, ahol kiosztottak egy díjat a végzős évfolyamba, melyet én és egy barátnőm kaptunk meg. Nagyon büszke voltam erre és úgy gondolom hogy feltette a koronát azokra a dolgokra, amiket csinálhattam, amikre büszke vagyok, amikért kiálltam és küzdöttem.

Darázs csoportunk egy részével sátrazni voltunk Lébény mellett. Nagyon élveztem. Barátnőmmel kitaláltuk, hogy ne telefonozzunk abba a 3 napba. És ki is bírtuk. Egyszerűen annyira jól esett kicsit távol esni mindentől és mindenkitől, a természetben, vízparton barátokkal.

Július elején aztán anyával és apával Prágában töltöttem el egy hétvégét. Az a város is beírta magát a szívembe, ugyanis nagyon szép és olyan történelmi városka. Nagyon tetszett ott minden, az egésznek a hangulata, varázsa.

Július közepén aztán valami érdekes dolog kezdődött el. Ugyanis egyik falubeli, most már mondhatom hogy barátnőm, elhívott magához egy ilyen nyár esti sütögetésre. Igazából ennyire sosem voltunk jóba, nem is értettem hogyan juthattam az eszébe. Másrészt, nem szeretek annyira új társaságba menni, szóval kedvem sem nagyon volt, de egyik barátom rábeszélt, hogy menjek el. El is mentem és nagyon jól éreztem magam. Olyannyira így gondolták ezt a többiek is, hogy rá 1 hétre volt a falunap és elhívtak hogy menjek velük.

El is mentem tehát a kis bandával a falunapra, ahol aztán kibővült a társaság. Igazából nagyon jól éreztem magamat. És ezen a napon találkoztam össze az ovis szerelmemmel. Nem beszéltünk, nem is nagyon foglalkoztunk egymással, hisz ő akkor barátnőmmel volt. De letette elém egy italt és bár még nem lehetett tudni, de ez lett a választása.

Következő hétvégén Zsófimmal mentem el Balatonra. Igazán kibeszéltük az éves dolgainkat, strandoltunk meg ilyesmi. Jól esett és kellett nekem az a hétvége. Ugyanis a nyaram egyáltalán nem úgy indult mint ahogy azt szerettem volna. Mind magánéletileg téren, mind ugyebár az iskola vége miatt. És így jó volt ezeket a dolgokat Zsófival megbeszélni meg jól érezni magamat és kicsit kiszakadni az otthoni környezetből.

Eljött aztán a nap, ami megváltoztatta a nyaram menetét. Július legvégén ugyanis az ovis szerelmem, akivel a falunapon találkoztam lájkolgatta a képeimet facebookon. És olyat tettem amit amúgy nem szoktam. Fogtam magam és ráírtam. Elkezdtünk beszélgetni és kiderült, hogy nagyon sok közös van bennünk, nagyon sok mindenről gondolkodunk azonosan és ez nagyon tetszett. Meg persze az is, hogy írt minden nap, hogy kíváncsi volt rám és hogy egy percig nem kellett azon görcsölnöm, hogy majd nem fog írni. 

Családi nyaralás következett a Balatonon. Almádi, Tihany, bobozás, strandolás és napozás. Ezzel telt a kis 6 napos kirándulás. Mindent nézve azért jó volt, bár az agyam akkor már inkább itthon járt. 

Augusztus 10. a nagy nap a nyáron. Hazajöttünk a nyaralásból és nekem az első volt, hogy az ovis szerelmemmel találkozzak. Sose felejtem el azt a napot. A temető előtt találkoztunk, majd sétáltunk és beszélgettünk. Közben vihar készülődött. Összebújtunk, megtörtént az első csók és mind a ketten tudtuk, hogy ez mit is jelent. Onnantól minden egyes nap találkoztunk és úgy érezzük azóta is hogy legalább 5 éve ismerjük egymást. Bemutatott a családjának, bár nem nagyon kellett, hiszen egy faluban lakunk, szóval nagyjából tudtam hogy ki kicsoda. Én is bemutattam őt itthon. Szóval nagyon jól megvagyunk. Sokat jártunk biciklizni meg vadászleseken körbenézni, hiszen ő vadász, állatokat figyelni. Nagyon élvezek minden egyes percet vele. 

Aztán az augusztus így nagyon gyorsan telt. 20-án elvoltunk Wellhello koncerten a bandával, ami viszonylag jó volt, de voltam már jobb koncerten is. Aztán nyárzáró bulin voltunk és el is telt a nyár. Kis ovis szerelmem visszament Sopronba suliba, én megyek gólyatáborba. Ugyanis kihagytam, de felvettek a Széchenyi István Egyetem szociológia szakára, aminek természetesen nagyon örültem. Úgyhogy még ez a gólyatábor vár rám a nyár utolsó 2 napján. 

Összességében, bár nem jártam sok helyen és nem voltam olyan húú de sokat a barátaimmal, nagyon jól sikerült a nyár. Dolgoztam, tehát hasznosnak éreztem magam, jó lett az érettségim, felvettek az egyetemre és a végén pont az i-n, hogy a boldogság és a szerelem is beköszöntött az életembe. 

Szülinapi gondolatok 🎉

Eléggé eltűntem erről az online felületről, de úgy vélem a szülinapom elég jeles nap arra, hogy visszatérjek.

A holnapi nap elég különlegesnek ígérkezik. Nem csak azért, mert hihetetlenül, de 19 éves leszek, hanem azért is, mert holnap van a szóbeli érettségim, aztán este pedig a bankett. Szóval nem egy átlagos nap lesz az tuti.

Gondoltam szólók néhány szót az elmúlt 1 évről. Ilyenkor, a szülinapom előéjszakáján úgyis szeretek elgondolkodni a kis dolgaimon. Tavaly ilyenkor eléggé egyedül voltam, bármennyire is próbáltam ezt leplezni. Ez azonban az elmúlt év során eléggé megváltozott. Újra lettek barátaim, akikkel eljárogatok olykor megünnepelni ezt-azt, vagy csak szimplán színházba, versenyekre járunk aztán csoda estéket töltünk együtt. És nem  csak új embereket tudatok magam körül, hanem talán mondhatom, hogy visszakaptam néhány olyat is akit tavaly ilyenkor elveszítettem, ez pedig nagyon jó érzéssel tölt el. :)
Persze csomó sulis dolgot csináltam ebben az 1 évben. Végzősként ott volt a szalagavató, a ballagás, az érettségi. IDB elnökként ott volt a sütivásár, a farsang, a karácsonyi csokigyűjtés. Színjátszósként ott voltak az újabb előadások, egy újabb darab. Diákként ott volt a sok tanulnivaló, tételek és versenyek. Szóval nem unatkoztam.
Csináltam elég nagy butaságokat és olyan dolgokat is amikre nagyon büszke vagyok.

Tavaly ugyebár csak családi körben ünnepeltem a szülinapomat. Idén ez nem így lesz. Ugyanis volt egy szülinapi kívánságom, ami úgy néz ki egészen teljesül. És néhány barátommal is megünnepeljük ezt a fantasztikus napot majd a hétvégén.

Hogy érzem-e magam 19 évesnek? Egyértelműen nem. Ahogy egyik évben sem érzem magam annyinak, mint amennyi a valós korom. Azzal a 18-cal már egészen megbarátkoztam, de ez a 19 rettenetesen közel van a 20-hoz, az pedig egy félelmetes szám most még számomra. Ezen kívül nagy kedvem lenne átugrani ezt a 19-et, mert valahogy nem szimpatikus nekem ez a szám, jó ez elég bután hangzik, de így van :D

Szokták kérdezni az ember lányát, hogy mit kér szülinapjára. Nekem idén sincsenek túlságosan nagy vágyaim. Csupán szuper tételek a szóbeli érettségin, illetve egy kívánság, amitől nagyon boldog leszek. Persze jótündér keresztanyu ma éjjel sem fog meglátogatni, hogy minden kívánságomat varázsütésre teljesítse, de ezt már nem is várom. Tudom, hogy küzdeni kell és bízni rendületlenül. :)