Meghalt. Nem is ismertem, talán egyszer vagy kétszer láttam. A barátom nagynénje, az osztálytársam anyukája, a tesitanárom felesége.... Régóta beteg volt már, rákos, már az utóbbi hónapokban az orvosok mondták, hogy nincs sok hátra neki, talán hetek. Az osztálytársamat szörnyen érintette ez is. Én próbáltam tartani benne a lelket.
Ma reggel 7-kor arra kelek, hogy kapok barátomtól egy üzenetet tele sírós fejjel. Felhívom és mondja: Meghalt. Ledermedtem. Uram Isten. Beszéltem az osztálytársammal ki van bukva. Látta meghalni a saját édesanyját. Nem ismertem, de egyszerűen fáj tudni, hogy nincs többé. Sírtam is miatta. Az egész családjának óriási űrt hagyott maga után.
De én segítek, az osztálytársamnak, a barátomnak mindenkinek, ha titkon, mélyen nekem is fáj.
Imádkozom érte, hogy a Mennyországba kerüljön, mert egy varázslatos családból kellett elmennie.
szép az idő kinn minden madár csicsereg, de mind hiába ha ez a hír úgy rányomta a napomra ezt a nyomott és gyászos hangulatot hogy ki sem akarok menni a szobámból, hiába van tavaszi idő a szívemben épp sötét van és esik az eső, mert elment valaki akit egyszer vagy kétszer láttam, de mégis megérint mert olyan emberekhez kötődik akik fontosak....
de remélem Ő már fent van a Mennybe és onnan látja hogy mennyi ember szomorú miatta és hogy már nem szenved hanem onnan fogja nézni ahogy a fiai felnőnek és majd egyszer sok-sok év múlva mind találkoznak....
Nyugodjon békében!
