2013

Mivel holnap már nem biztos sőt biztos nem lesz időm írni így ma este teszem meg, hogy összegzem az évet a blogon és a saját évemet.

Blogos évösszegző
Nagyon nagyon boldog voltam amikor megnéztem a blogom számlálóját és összeadtam és kivontam és ebben az évben 2800 látogatóm volt. Nagyon örülök, annak hogy egyre több és több olyan lesz aki rendszeresen látogatja, olvassa amit írok és, hogy volt valaki aki fel is iratkozott. Köszönet tehát mindenkinek, mert ezek a számok napról napra mosolyt csalnak az arcomra. Amikor elkezdtem írni nem is gondoltam volna, hogy ennyien kíváncsiak lesznek majd rám és az írásaimra.

Saját évem összegzése
Hát igazából tudtok mindent. Az eleje fájdalmas volt. Szétestem hetekre, hónapokra. Aztán a barátnőim segítettek és felálltam. A nyaram az álomnyár volt számomra. Megtaláltam a páromat, azt a fiút aki szeret és akit én is szeretek. Annyira hihetetlen még mindig. Elvesztettem most is barátokat, de van akit meg sokkal jobban megkaptam. Nem bánok egy pillanatot sem ebből a 365 napból. Bár tudom volt rossz is, de azt se bánom, mert azok nélkül nem lennék ugyan az, aki most vagyok. A jókért meg csak hálálkodni tudok.

 Hát én ezzel búcsúzom tőletek 2013 utolsó bejegyzéseként. Jövőre találkozunk!

Boldog, sikerekben gazdag új évet kívánok mindenkinek! :)

Karácsony

Ady Endre: Harang csendül... 

Harang csendül, 

Ének zendül, 

Messze zsong a hálaének 

Az én kedves kis falumban 

Karácsonykor 

Magába száll minden lélek.

Minden ember 

Szeretettel 

Borul földre imádkozni, 

Az én kedves kis falumban 

A Messiás 

Boldogságot szokott hozni.

A templomba 

Hosszú sorba' 

Indulnak el ifjak, vének, 

Az én kedves kis falumban 

Hálát adnak 

A magasság Istenének.

Mintha itt lenn 

A nagy Isten 

Szent kegyelme súgna, szállna, 

Az én kedves kis falumban 

Minden szívben 

Csak szeretet lakik máma.

II.

Bántja lelkem a nagy város 

Durva zaja, 

De jó volna ünnepelni 

Odahaza. 

De jó volna tiszta szívből 

- Úgy mint régen - 

Fohászkodni, 

De jó volna megnyugodni.

De jó volna, mindent, 

Elfeledni, 

De jó volna játszadozó 

Gyermek lenni. 

Igaz hittel, gyermek szívvel 

A világgal 

Kibékülni, 

Szeretetben üdvözülni.

III.

Ha ez a szép rege 

Igaz hitté válna, 

Óh, de nagy boldogság 

Szállna a világra. 

Ez a gyarló ember 

Ember lenne újra, 

Talizmánja lenne 

A szomorú útra.

Golgota nem volna 

Ez a földi élet, 

Egy erő hatná át 

A nagy mindenséget. 

Nem volna más vallás, 

Nem volna csak ennyi: 

Imádni az Istent 

És egymást szeretni... 

Karácsonyi rege 

Ha valóra válna, 

Igazi boldogság 

Szállna a világra

Ezzel a verssel kívánok mindenkinek áldott, békés karácsonyt!

Fél év

Kialudt már minden fény

senki se szeretett, de mért?

Aztán jöttél és te szerettél

és én is szerelmes lettem beléd.

Ma már mindennek fél éve

az a tűz még mindig a szívünkbe van téve.

Sokan hiszik hogy nem lesz még ennyi év,

de én hiszem veled sosincs itt a vég.

Megint itt hagyott mindenki,

de te még mindig tudsz engem szeretni.

Nincs már sok barátnő és barát,

csak te maradtál meg drágám.

Veled szeretném leélni ezt a csodás életet,

mert te jelented a végtelent.

Tudtom te mindig is szeretsz engem

és hidd el én is örökké szeretlek téged.

Óriási szeretet

Tegnap voltunk Pesten karácsonyozni. Nagyon sokáig úgy volt nem is megyünk és nem is értünk oda időben, de elmentünk. Ott voltak Erdélyből barátaink. Annyira feltöltöttek. Akkora szeretet van bennünk. Ahogy a gyerekekkel beszélnek, ahogy a felnőttekkel. Egészen más. Ott ölelgetett a Ceci, és annyira jól esett, annyira szeretem őket.... Így karácsony előtt annyira nagyon nagy plusz volt ez most.
És a plusz plusz hogy a barátnőmmel is találkoztam és sokat beszélgettünk és tényleg jó volt olyan emberek közt lenni akik szeretnek és akikkel nem minden napos a kapcsolatom.
Karácsony és szeretet. és Tőlük most ebből egy nagyon különlegeset és nagyon nagyot kaptam.

Karácsony közeledte

Karácsonyhoz közeledvén minden ember valamilyen módon készülődik az ünnepre. Lelkileg, testileg, a házak díszítésével, ajándékokkal. De vajon mennyire méltó a készületünk a valódi ünnepre. Vajon hány emberbe van ott tényleg hogy mit ünneplünk december 25-én?
Nekem szerencsére jó tapasztalatom van. Nálunk a faluba minden évben szenteste az éjféli misén minden egyes a faluban élő ember részt vesz. Gyerekek, felnőttek, idősek. Olyan jó látni hogy tömve a templom és mindenki ünnepel. Szívmelengető, hogy olyanokat is látni akkor akiket évközbe máskor ott nem.
Szerintem ez egy szép hagyomány.

Szép készülődést mindenkinek :)

A harmadik vasárnap angyala

Advent harmadik vasárnapján egy fehér ragyogó angyal jön le a földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz. Így még az, aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése.

Jaj :(

Miért történik ez? Miért? Annyira tudtam annyira éreztem, hogy ennek egyszer következménye lesz. De azt hittem legalább megéli azt hogy unokája lesz. Nem akarok egyedül maradni a testvéreimmel és az apukámmal. Tudom nem egyből a legrosszabbra kellene gondolni... De akkor is.... :(

Anya

Pár hónapja már volt egy kis kideríteni valóm. Aztán most megtudtam valamit... Aggódom. Mi történt? Miért nem árulják el mi van? Félek. Mi van az anyukámmal????

Egyre kevesebb idő

Sajnos egyre kevesebb időm van arra hogy itt legyek és írjak nektek. Most itt a karácsonyi készülődés és rengeteg dolgom van. Ajándékok vásárlása, készítése. Ott a suli is ahol tanulni kell mert nemsokára félév.
Amikor csak van egy kis időm írok majd nektek, bár ez nem sok lesz mostanság. Előre is bocsánat...

Puszi :)

Advent második angyala

A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a mennybe. Mindazok, akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.

Mikulás

Ma van Mikulás ünnepe. A kisgyerekek még nagy lelkesedéssel, izgalommal várják ezt a napot, mert még hisznek. Várják a csokit az öreg kedves bácsitól aki a cipőjükbe teszi. Vannak a nagyobb gyerekek, akik talán már sejtik a titkot, de még akarnak hinni benne. Még el akarják hinni hogy a kedves öreg úr létezik és ő hozza az ajándékot. Vannak az ilyen szempontból felnőttnek mondható emberek, akik nem hisznek. Ennek is két fajtája van. Aki el is felejti ezt az ünnepet és aki örömet szerez a kisebbeknek és nekik is izgalom az ünnep.
Szeretnénk-e mi kicsi gyerekek lenni akik feltétel nélkül hisznek? Akik izgalommal várják, mert még nem tudnak mindent. Kell-e nekünk mindent tudni? Miért nem tudjuk kivárni az idejét annak hogy megtudjuk mi fog történni, mit kapunk ajándékba?
Megint itt egy dolog, ahonnan a kicsi gyerekekről lehetne példát a venni a felnőtteknek....


És hogy Mikulás története mi? Szent Miklós püspököt ünnepeljük e napon, aki a szegény gyerekek ablakaiba tett kis apróságokat egy éjjelen ezzel örömet szerezve nekik.

Advent 1. vasárnapja

Hát ez is eljött. December van és ma van advent 1. vasárnapja. Már csak 3 hét és karácsony... Nagyon szeretem ezt az ünnepet mert nagyon hangulatos. Az illatok, a vásárok, a zene és minden ami ebben a 4 hétben van varázslatos. 

Tőle kaptam

Boldogság fogja át a szívem ha velem vagy
nélküled az élet színtelen, hideg, fagy
de hál Istennek nélküled nem kell élni
ezért az élettől nekem, nem kell félni. <3

Megkérdezték mi akarok lenni....

Pattanásig feszült idegek

Ez a mai nap.... Az idegeim pattanásig feszültek.... Attila a suliba rosszul lett... feldagadt a szeme.... a tanárnő haza akarta küldeni, de én önző voltam.... aztán csak jobban és jobban.... a töri tanár rohant az osztály fele hogy menjek a titkárságra mert Attilával baj van.... egész tanársereg állta körbe.... aztán elküldtek vele az orvoshoz... már nem is látott.... nagyon meg volt ijedve és én is.... de ott voltam mellette végig.... remélem sokat jelentett neki...
most nézem ahogy alszik a drága,... holnap vagyunk együtt 5 hónapja... remélem jobban lesz....

Egy új hét

Új hét kezdődött. Még hamarabb sötétedik. Már mire hazaérek nem látok semmit olyan feketeség van. Egyre hidegebb is van már. Elővettem a téli kabátot, mert a szövetkabiba már megfagytam. A sulit még mindig nem szeretem. Sem az osztályt, sem az hogy tanulni kell. Kicsit meg is fáztam. Fáj a torkom is ma rosszul is voltam.... Utállak ősz és tél.... Az egyetlen amit ilyenkor szeretek a gyertyák és a forró tea.

Szerelmi történet egy kislánytól

http://www.youtube.com/watch?v=gHn33zqdChQ

Nézzétek meg. Annyira aranyos és annyira megható. Ahogy egy 6 éves kislány hisz a szerelembe és ahogy egy 6 éves kislány szeret. Példamutató. Azért ahol az óvónéni és a kislány beszélget ott látszik a különbség a felnőttek és a gyerekek világa közt. Sokan talán naivnak mondanák a kis Katát, de én nem. Ő hisz. Ő remél. Ő szeret. Teljes szívéből. És ez a lényeg. Itt a nem mindegy, hogy a felnőttek csak a rosszat látják, de a gyerekek még tudják mi az hogy meglássuk a jót és higgyünk benne.

Neked!

Az illatod belepi a szobámat vasárnap délelőtt
szívemben a te szíved él minden percben 
téged szeretlek te vagy a mindenem
érted élek és érted bármit megtenni kész vagyok!

Holnap no suli :D

Holnap nem megyünk suliba! Annyira jó... Van egy hosszú hétvégém.... Biztosan fogok aludni, mert az iskola igen leszívja az agyam....

Szép estét :)

Reggeli kép

Ülök az asztalnál. Reggelihez van terítve. Forró tea illata száll mellettünk. Ősz van. Hideg, esős idő. Csak egy szokásos reggel. Szembe ülünk. Egymás szemébe nézünk. Én a forró csipkebogyó teát szűrcsölöm, te a kakaódat. Könny jelenik meg a szemedbe. Valami rossz emlék szúrta a tested világát. Odalépek. Átölellek. Megcsókollak. Letörlöm arcodról a könnyeket. Füledbe súgom, hogy mindennél jobban szeretlek. Te is átölelsz. Megcsókolsz. Te is fülembe súgod, hogy szeretsz. A hangod halk, de tele van érzelemmel. Talán félsz. Talán izgulsz a mai nap miatt. Elárulod mi van a lelked legmélyén. A tea kihűlt, a kakaó is. Indulni kell. Megfogom a kezed. Nyomok egy puszit az arcodra. Visszarántasz. Fülembe súgod: köszönöm kedvesem! Megsimogatom a hajad. Már nem sírsz. Mosolyogsz. Ez a mosoly, mely elindította napod. Mely széppé tette. Csak egy reggel volt.....

Jaj, de nem várlak tél

Milyen jó is lenne ha nem a tél közelegne hanem a nyár. Nem szeretem a telet. Hideg van, sötét, borongós idő, latyak. Ilyenkor november tájt meg hideg, eső, sötét. Valahogyan nem állnak a szívemhez közel ezek a hónapok. Inkább a meleg nyár, a langyos tavasz. A virágok, a madárcsicsergés. :)

Ezzel a képpel kicsit gondoljuk vissza a nyárra. Milyen jó is volt....

1 év

Ma van pontosan 1 éve hogy elkezdtem írni a blogot. Nagyon örülök, hogy napról napra, bejegyzésről bejegyzésre többen olvassátok a gondolataimat. Annyira jól esik mikor idejövök és látom hogy ma megint többen voltak kíváncsiak arra, amit gondolok, amit érzek.
Egy év. Hát ebbe volt rossz is de jó is. Mindent megosztottam itt szóval ha valaki kíváncsi mi minden történhet egy év alatt, akkor hajrá olvasgasson csak kedve szerint. Ugyebár eleinte varsekkel, idézetekkel fordultam hozzátok, aztán heti témákkal.
Ez alatt az egy év alatt 2700 látogatom volt, aminek nagyon örülök. Lehet, hogy nem dönt csúcsot és lehet hogy más mondjuk fele vagy negyed ennyi idő alatt ér el ennyit, de én amikor belevágtam sose gondoltam volna, hogy egy éven belül ennyien néztek volna be akár egy pillanatra is.

Egyszóval köszönök mindent kedves olvasóim. :)

Nagy öleléssekkel és puszival zárom soraimat :) <3

Viki

Célok pozitívan vagy negatívan, avagy gondolkodj el te is

Ebben a mai világban bár mindenki azt mondja hogy álljuk pozitívan a dolgokhoz ez nagyon nem könnyű. Mikor TV, rádió, hírek... mindenhonnan csak a negatív dolgok hallatszanak.
Ma osztályfőnökin a célok eléréséről volt szó. A tanárnő megkérdezte, hogy miért negatív dolgok jutnak eszünkbe ha azt mondja, hogy valami megakadályoz abban, hogy elérjük a célunkat. Egyszerű. Csak magamból kiindulva. Eddig egyetlen egy cél van az életembe amit elértem. Hogy valaki szeressen. De akikért annyit küzdöttem. Vagy ők maguk, vagy más valaki boldogsága vagy igazából én magam állták utamat. Mindet feladtam és otthagytam. Ott voltam ameddig tudtam és harcoltam, de elegem lett és inkább feladtam. Sokat szenvedtem és úgy láttam ez nem éri így meg... és milyen igazam lett. Hamis vágyak, csak vágyálmok után rohantam évekig és nem láttam meg azt aki ott volt és elérhettem volna. Aztán jött egy jó nap amikor összeszedte a bátorságát és odajött hozzám, hogy észrevehessem, hogy van aki szeret. Nagy ajándék.... na de a témához visszatérve... Hát itt a válasz arra miért negatív gondoltok jutottak eszünkbe. Gondolkodj el TE is, aki olvasol....
Van egy célod. Már sokat küzdöttél. Egy barátod boldogsága, egy ember, netán az akihez a célod vezet, vagy te magad ott állsz az útba. Vagy legyőzöd magad és mész tovább. Vagy??
Te hogy folytatnád az utat? Mi lenne a helyes döntés?
Ez csak egy kicsike apró játék az élethez...... :)

Gondolkodásos szép estét: Viki!

Barátnőm szülinapja

Ha most közelebb laknék Budapesthez biztosan személyesen is felköszöntenélek. De innen máshogy ez nem megoldható. Csak pár mondat vagy pár sor az amit adhatok!
Nagyon boldog 18. szülinapot az én drága barátnőmnek még egyszer innen is!! :-) <3

Két ember kell

A szerelemhez két ember kell. Olyanok akik mundketten szeretnek méghozzá egymást!

Emlékek

Gondolom ma mindenki megy a családjával temetőkbe az elhunyt családtagok sírjához. Nekem aki a legjobban fáj hogy már nincs az a dédimamám.... 7 éves lehettem amikor meghalt, tudtam hogy már idős és nem él majd sokáig. Mindig imádkoztam, hogy a húgom még had ismerje meg. Sajnos ez már nem volt lehetséges. Igaz már vagy 8 éve hogy nincs köztünk nekem ő hiányzik a legjobban, mert talán vele volt a legszorosabb kapcsolatom...

Igaz a dal nem dédimamáról szól de azért hallgassátok:
http://www.youtube.com/watch?v=llIbSYKymr8

Szeretném

Szeretném, ha tudnád szeretlek Téged.
Szeretném, ha tudnád, csak Miattad élek.
Szeretnék a szemedbe mélyen belenézni
és elmondani: nem tudok Nélküled élni.
Szeretném nyelvemmel érezni nyelvedet.
Szeretném, ha valóra válna a képzelet!
Te légy álmaim vágya, s a testem tested puha ágya…

Egy kedves kis vers

Van egy szó, mit úgy hívnak, remény,
Ha vigyázol rá, ő mindig benned él.
Ha szívedbe zárod, ki fontos neked,
Bármerre jársz, ő is ott lesz veled.

Végre szünet!!!

Végre őszi szünet... Már nagyon vártam.... Nem kell hajnalba kelni és egész nap tanulni... Most van egy hét pihi... Még nem tudom mivel töltöm a szünetet... Eddig egy napra van programom, amit már nagyon nagyon várok.... De unatkozni biztos nem fogok.... Ti mivel töltitek a szünetet?

Szép őszi vasárnapot mindenkinek :)

1956. Október 23.

Ma emlékezünk az 1956 október 23-án kitört forradalomra. Az egész ország fellázad a szovjet megszállás ellen. A forradalom Budapestről indul és futótűzként terjed az egész országba. Sortüzek, fiatal egyetemista halottak, szörnyűség söpör végig mindenütt. Emlékezzen hát mindenki áhitattal, tisztelettel azok felé akik ezekben a napokban meghaltak értünk.

Film is megannyi készült erről a napról:

• Szabadság, szerelem 
• Budakeszi srácok

Akarsz-e?

Akarsz-e szeretni?
Akarsz-e örökre velem lenni?
Akarsz-e mindig mindig átölelni, karjaimban elaludni?
Átölelni hosszú éjszakákon.
Mondd akarsz-e az enyém lenni?
Játszani őszi hajnalon a sárguló levelek közt,
s a téli hóba mondd akarsz-e hemperegni?
Kézen fogni s hazavinni és a kályha mellé beülni?
Megsimogatni és szeretgetni,
dudorászni, mesélni
ó mondd akarsz-e szeretni?

/saját/

Hol az álom és az élet összefut

Van egy hely hol összefut két világ,
Hol nem tudod álmodsz-e vagy ez valóság.
Itt két szív összeér és hidat képez,
Egy kapuhoz mit még te sem érthetsz.

A kósza szél csendben játszik,
Az álom elalszik.
Az élet végre felébred,
A hűs tavaszt bont a lélek.

Hol az álom és az élet egybefut,
Ott lakunk mi ketten.
Hol nincs harag és szenvedés,
Ott összefonódva táncolok véled.

/saját/

Egyik kedvenc versem

Olvassátok s hallgassátok az egyik kedvenc versemet : http://verspatika.wordpress.com/2008/10/06/kosztolanyi-dezso-akarsz-e-jatszani/

Szép vasárnap délutánt :) 

Hamarosan szünet

Végre. Ez a hét is gyorsan elment számomra. Jövő héten megyünk 4 napot abból csak 3 napon tanulunk. Utána egy hét szabadság. Már jó lesz. Különösebb tervem nincs, de Attilával szeretnék lenni meg talán a barátnőimmel is összehozunk valamit. Azt hiszem ez lesz. :)

Azt hiszem most igazán

Most igazán lett talán egy olyan barátnőm akiben megbízok teljesen és ő is bennem. Egy tegnapi beszélgetés volt mindössze ami ezt megerősítette bennem... Nem, nem beszélünk mindennap és nem találkozunk mindennap, sőt boldog vagyok ha havonta egyszer. De segít ha kell én is neki, elmondom ha van valami ő is nekem, örül velem boldog velem és én is vele, szomorú ha én is és én is ha. Nem mondom legjobb barátnőmnek, ő  sem engem, de nem is kell tudjuk mind a ketten hogy ez a barátság nagyon is sokat számít. Nem vagyunk egykorúak, ő 18 én 15. Még is mindent megbeszélünk, ő azt mondja érettebb vagyok a koromnál és nem úgy gondolkodom ahogy az átlagos 15 évesek.
Köszönöm az égnek hogy van egy ilyen barátnőm! :)

Még farsangon :) 

Nyáron táborban :) 

Bocsánat gólya végre együtt voltunk

A cím kissé érdekes lehet, de mindjárt kiderül mit is rejt ez.

Bocsánat: szeretnék bocsánatot kérni azért hogy hanyagoltam a blogot, de a suli miatt nem marad idő. Hulla fáradt vagyok már este és nem tudok kitalálni témát. Dolgozom rajta hogy ez változzon.

Gólya: tegnap meg volt a gólyabál. Hát nagy szívatás nem volt. Az volt a feladatom, hogy a barátomnak ki kellett engem sminkelnie meg a hajamat meg kellett csinálnia. Amúgy vigyázott és az enyém lett a legszebb, a többieknek a fiúk a szemfestéket az arcukra kenték én oda kaptam ahova kellett. Szóval nem volt valami nagy izgalom az egész...

Vére együtt voltunk: 3 hét után végre csak ketten voltunk a barátommal. Igaz hogy reggel kórházba kísértem és egész nap támogattam, mert focizott és kifordult a térde, de együtt voltunk. Fontos dolgokról beszélgettünk, ami szerintem jó, hogy ugyan úgy érzünk ezzel a dologgal kapcsolatban és ugyan oda lyukadtunk ki....

Cserháti Zsuzsa mánia

Valahogyan mostanában Cserháti örült lettem... Tele pakoltam a telefonomat a számaival és éjjel nappal azt hallgatom....
http://www.youtube.com/watch?v=fGEvzOV4hho
http://www.youtube.com/watch?v=7rNhlpXpJ9Y
http://www.youtube.com/watch?v=4hb4_ES_MG0
http://www.youtube.com/watch?v=p-tYmQjGp4s
http://www.youtube.com/watch?v=_Z2GRIUpCf0
Csak hogy párat említsek :)

Október 6.: Aradi vértanúk

Szombat este

Rég nem látott arcok, régi barátok, régi ismerősök. Voltak akiknek nagyon örültem és volt akitől tartottam. Aztán kiderült, hogy az egyik lánynak is én vagyok az olyan barátnője akiben megbízik, akivel a legtöbbször beszéli meg a dolgait, aki úgy igazi. Ebben az a jó, hogy nekem is ő marad lassacskán már csak. Volt akiről megtudtam amit sejtettem. Volt akivel jó lett volna tisztázni a múltat, de nem sikerült. Voltak akikkel jobb lett volna többet beszélgetni. De úgy összességében egy jó kis este volt. Jó volt a hangulat, a koncert, a dalokat imádtam, jó volt a társaság.
Milyen rég is volt már, hogy késő éjjel értem haza... Kicsit elszoktam ettől mostanában, és ebben az évben már nem is fogok visszaszokni. Van még egy hely ahol biztosan találkozok sok mindenkivel és van egy ami nagyon kételyes, mert az nap egy karácsonyi találkozóra vagyok hivatalos velük és egy színházi előadásra másokkal. De december még messze van, majd eldöntöm.

Na szép vasárnapot mindenkinek :)

Hideg, ősz, fűtés, stb

Sziasztok!

Itt a hideg. Az ősz. Elkezdenek fűteni otthon az iskolában. Ma is annyira meleg volt és annyira nyomott a levegő, hogy örültem ha kimehettem az udvarra pedig nagyon hideg volt. Valahogy sosem kedveltem ezt az időszakot, azt hiszem ez után sem fogom.

Na további szép estét mindenkinek :)

Lopott csókok, mozi, szeretet

E hétvégén édes egyetlenemmel vasárnap találkoztunk. Anyuja moziba vitt minket. Eljött a húga és a bátyja is. Hupikék törpikék 2 :D Azért nekem tetszett. Hazafele a kocsiba csókokat "loptunk" vagyis hát igen, mert nem akartuk hogy a családja lássa, de közbe meg még is. Cserháti Zsuzsa dalok aláfestésnek. Anyuját még mindig nagyon szeretem, a húgát is, a bátyját még mindig csodálom, és megesik rajta a szívem, ha látom, ahogy a nővérén is. Apuja meg hát, szeretünk vele nevetni.

Köszönöm még egyszer szívecském a mai napot! <3 :)

És a mai nap emlékére: http://www.youtube.com/watch?v=7rNhlpXpJ9Y (csak mert ez megmaradt hogy ott énekeltük együtt)

Első: Élet ahogy én élem

Erről a címről letölthető az első újság :)
https://docs.google.com/file/d/0Bx63N7PpieoVS2xta0hjb1JwRjg/edit?usp=sharing

Szép hétvégét :)

Szavazás

Sziasztok!

Megkérhetlek bennetek, hogy szavazzatok a barátnőmre és kutyusára... Neki sokat jelentene és így nekem is... :)
Ezen a linken lehet leadni a voksaitokat.
https://www.facebook.com/Fressnapf.hu/app_410441162393302?app_data=page%3Degyedi%26sharemode%3Durlcopy%26oaphoto%3D523c7e122bb42

Előre is köszi mindenkinek! :)

Holnap egészségnap

Iskolánkban tök sok változás lett. Például van iskola pszichológusunk, aki a múlt héten volt is nálunk. Nagyon tetszett amit csináltunk minden feladat, de főleg azok amikben magamról a problémákról a szép dolgokról az életemben kellett írni. Majd jön vissza októberben a kiértékelt lapjainkkal. Már nagyon kíváncsi vagyok.
Holnap pedig egészségnap lesz. Soha nem volt ilyen és nem is tudom milyen lehet az, csak annyit mondott el az ofőnk, hogy gyümölcssalátát fogunk csinálni... Kíváncsi vagyok. Nem tanulunk ennyi már biztosan jó benne.... :)

Na puszi mindenkinek

Sírig szeretni

Sokan mondják hogy az első barát nem marad meg örökké, hogy úgy is megunjuk majd egymást. Hogy elmúlik a szeretet, hogy már nem lesz ugyan az, hogy a két fél megváltozik egymás felé. Tudjátok mit? Szeretnék én lenni az élő példa hogy ez nem igaz. Hogy lehet sírig szeretni. Hogy létezik a halálig tartó kapcsolat. Hogy igen is lehet szeretni valakit örökkön örökké.

Esős napra

Az eső táncolt, énekelt, 
a füvön körbe járt, 
átvonta, húzogatta
a gally között haját, 
aztán kavics sértette fel
szelíd lábát, megállt, 
elhalt ártatlan éneke, 
nem táncolt már tovább.

Szabó Magda

Elvarázsolva

Van egy világ. Ebben a világban van két ember, akik szeretik egymást. Ők ketten minden egyes együtt létükkor felfedeznek egy-egy új dolgot, amit addig nem csináltak és akkor felfedezik, hogy mennyire jó. Aztán a lány a következő napon csak erre gondol és el van varázsolva. Hétfőn elmegy a suliba és egy teljesen más világba él akkor. Nem tudja mi zajlik körülötte, csak bambul és ott vagy a fiúval valahol máshol és mást csinálva. A lány csak a fiúval szeretne lenni, a fiú is csak a lánnyal. De nem lehetett, akkor.
A lány azóta egy elvarázsolt világban él.

Mi van?

Most vagy a körülöttem lévő emberekben lett valami más vagy bennem. Az utóbbi igaz is nem tagadom. Na de hogy kb. aki eddig barátom volt, abból kettő aki az is most is, az elég fura. Valamiért vannak akik elfordulnak tőlem, csak nem mondják miért. Kezdem úgy érezni, hogy én aki annyi barátot mondhattam magaménak, elveszítem a nagy részét. Ebből persze megint látszik, hogy ki az aki mindig velem van és ki az aki nem. Elég ismerős egy érzés/szituáció. Persze abba igazat adok hogy én sem vagyok tökéletes, valamit én is biztos rosszul csinálok, csak ha nem mondja senki akkor honnan tudjam? Ez most senki ellen nem irányul nem szól senkinek, csak pusztán szeretném tudni mi történt? Mi az amit elrontottam? Tudom hogy vannak hibáim beismerem. Csak jó lenne, ha nem is tudom mi lenne már jó. Megint itt vagyok a közelembe lévő barátok nélkül. Két olyan ember van, kettő, az egyik 80 km-re a másik 150 km-re, de jó nekem. Van persze egy ember aki itthon is támogat és segít és velem van és szeret, de ő nem barát, hanem lelki társ. Szóval olyan 3 évvel ezelőtti ilyenkorra van Déjá vu - m.
Na de mindegy. Majd ha valaki elmondja mi a baj akkor talán okosabb leszek. Addig meg ez van. Üdv újra 2 évvel ezelőtt, csak most annyival jobb hogy van aki szeret.

Na szép álmokat!

Bocsánat

Bocsássatok meg hogy nem tudok annyi bejegyzést írni nektek, de a suliban rengeteg órám van, későn érek haza és szinte semmire nem marad már időm. Így sajnos a gép előtt töltött időm is lerövidül... Próbálok majd ahogy lehet azon lenni, hogy valamit írjak hozzátok vagy küldök valami zenét, filmet, idézetet... A hét végén ha máskor nem is, megpróbálom majd pótolni a mulasztásaimat.

Ma két nagy kedvencemet küldöm. Az egyikért bocsi, mert karácsony és december még messzebb van, de szemem elé került és nagyon szeretem.

http://www.youtube.com/watch?v=p-tYmQjGp4s

http://www.youtube.com/watch?v=6WpYqRMyfUE

Szép estét és kitartás még ebben a két napban :)

Puszi: Viki

Változások 2 :)

A terveim amik remélem be is fognak válni a következők:

• Egy ilyen újságszerű dolog lenne a tervem, havonta egyszer egy szombaton. Úgy gondoltam, hogy film/zene/könyv ajánlóval, versekkel, idézetekkel, képekkel, valami érdekes a hónapba illő téma taglalásával lenne tele. Ez havi egyszeri dolog. Címen is gondolkodom de még nem tudom. Szóval ez lenne. Az első ilyen online újság szerkeztésének neki is állok és még szeptemberben megjelenik az első. 

Változtatás :)

Ugye bár ígértem, hogy lesznek változások a blogon. A egyiket már láthatjátok is, az őszies hangulat. A többin még gondolkodom és dolgozom. :)

Vissza ültem a sulipadba

Bocsássatok meg, hogy mostanság nem írtam, de visszamentünk a suliba. Ráadásul 9. osztályosként elég sok a dolog, így időm sem sok van. Meg hát rengeteg óránk van, így csak késő délután esek haza. Hát nem tudom milyen a suli. Nem tudom mit mondjak róla. Sok mindent bevállaltam és sok mindent csinálok,  de egy gondolatot egész nap nem tudok kiűzni a fejemből. Attila. Ott ül előttem és nézem és nem ölelhetem meg és semmi. Nagyon rossz. Aztán ebéd után meg minden beleszakad egy csókba. Az jó érzés.
Amúgy hétvégén gólyatáborba megyünk, kíváncsi leszek! Nektek hogy telnek az első napok? Van valaki aki még 9.-be ment az idén?

Holnap suli :(

Persze nekem most várnom kéne a sulit, mert hogy gimibe megyek, de egyáltalán nem várom. Túl vagyok az évnyitón is már. Táska bepakolva, ruha előkészítve, kedv hozzá: 0% . Mindegy akkor is menni kell. Kibírjuk. Nem lesz ugyan az, de kibírjuk. Bár szeretném vissza a régi osztályom, a régi osztályfőnököm meg az igazgatót, de úgy sem lesz már semmi sem a régi.
Hát hivatalosan is viszlát nyár, szervusz tanév!

Gimis leszek!

A mai nappal együtt már csak 3 nap és visszaülök az iskolapadba. Gimis leszek. Igazából nem is tudom. Mindenki izgul milyen lesz, meg hogy bulis lesz meg de jó gimis leszek. Én annyira nem reagálom túl a dolgokat. Valahogyan nem különlegesebb nekem ez a tanévkezdés mint a többi. Nem megyek új suliba, fele osztályom ugyan az marad, a maradéknak a nagy részét a matektábornak köszönhetően ismerem, az osztályfőnököt is, a tanárokat is. Szóval nem tartok semmitől sem. Biztos különleges vagy más lesz vasárnap az évnyitón már gimnazistaként és nem általános iskolásként ülni. Belépni a 9.a feliratú osztályteremajtón, hallgatni az új ofőt. De nem érzek nyomást vagy megfelelni akarást ezzel kapcsolatban. Nem akarom lazábbra venni, de komolyabbra sem a dolgokat. Bár ez a nyár sokat alakított rajtam,  nagyobb lett az önbizalmam, lett akaraterőm ha ez nem is mindig látszik, és kicsit komolyabban érettebben fogom fel a dolgokat. Meg szerettem volna változni és egy új de még is ugyan az az emberként visszamenni a suliba. Szerintem sikerülni fog. És úgy érzem véghezvittem a legnagyobb célomat a nyáron.

Nyár a blogon

Hát sokat gondolkodtam hogy hogyan is kezdjem ezt a bejegyzést, mi is kéne leírnom.
Először is szeretnék bocsánatot kérni, hogy egyfolytában csak a boldogságözönöm jött ezen a nyáron és hogy nem volt sok újdonság és nem pörgött úgy az egész. De megígérem amint tudok ezen változtatok; már gondolkodtam frissítéseken és újításokon, amiket hamarosan majd meg is fogok csinálni.
Köszönöm szépen annak a 3 rendszeres olvasómnak, akik még mindig nem fedik fel magukat előttem, de bárkik is legyetek nagyon örülök nektek! :) Köszönöm még az 1. feliratkozómnak is "Én az álmodozónak", hogy megtette! :)
Remélem tetszett nektek a könyv amit az elmúlt héten tettem ki.
Voltak napok amikor egészen megugrott a nézettség és volt hogy senki nem olvasott. Azért köszönöm annak is aki csak betévedt és egy-egy posztot vagy idézetet elolvasott.

Szeptembertől majd ahogy már említettem kicsit változik és frissül majd a blog. De még itt ez a 3 nap! :)

Szép estét mindenkinek :))

Kis kitérő

Hogy hogy lehetnek ilyen emberek a földön? Komolyan. Ameddig nincs barátom jó vagyok és addig lehet azt hitetni velem, hogy barátok vagyunk? Lehet azt mondani, hogy egymás legjobb barátai vagyunk? Aztán amikor barátom lesz? Akkor hirtelen nem kellek, eldobsz, bunkó vagy velem? Magasból leköpöd hogy mi van velem? Kibeszélsz? Kinevetsz? Ha próbálom menteni ami még menthető akkor téged nem érdekel és úgy beszélsz velem, mint a kutyáddal sem? Ezt érdemlem én? Hát köszönöm szépen, szerintem ha így állunk vannak nálad jobb barátaim is. Én próbálkoztam, de ezentúl nem fogok. Nem kereslek majd, nem beszélünk. Éld az életed az áll barátaiddal és engem meg felejts el engem. Részemről ennyi volt ez a barátság. Köszi mindent. Szia!

Összegzés

Azt hiszem eddigi életem legvarázslatosabb nyarát éltem ebben az évben. Egy tündérmesébe illő történet részese lehettem. Valami nagyon újnak valami nagyon jóba kezdhettem bele. Ezt a nyarat a szerelem, barátok, város, és egyáltalán nem unatkozás jellemezte. Valahogy kitöltötte a mindennapjaimat a boldogság. Nem unatkoztam, nem volt olyan hogy semmit tevéssel töltöttem a napjaimat. Nagyon sokat takarítottam ezzel általában a fele napom elment mindig. Voltam a barátnőimmel, a családommal és a legtöbbet a szerelmemmel. Idén nyáron kaptam egy csodás embert az égtől, aki az enyém csakis az enyém. Egy barátságom most valahol jól elásva hever, de nem tudom bánom-e. 2013 nyarán olyan élményekben volt részem, amikre nem is gondoltam volna. Szerelmes lettem, de valahogyan tényleg és végre viszont szeretnek és legcsodásabb pillanatokat ő jelentette nekem idén. Hódoltam a legkedvesebb szabadidős foglalkozásomnak és magyar néptáncot táncoltam reggeltől estik egy egész héten át. Sátortáborban élveztem egy hetet a barátnőmmel. Viszont talán most senkit nem tudok legjobb barátnőmnek mondani. Pár baráti kapcsolatom elhűlt most, de majd teszek érte. Valahogyan egy nagyon kiegyensúlyozott életem lett. Nem szorongtam, nem féltem, nem volt semmi rossz vagy negatív dolog.
Tehát összességében egy csodás, mesés, álomba illő nyaram volt.

És beszéljenek a képek is :)

Tervek amelyek sikerültek és amelyek nem

Amiket sikerült megvalósítanom:

• angol tanfolyam 
• Kormorán tábor
• Liás Cintis Vikis program 
• nem unatkoztam
• Naplemente fotózás 
• tánctábor

Amiket nem sikerült:

• Szalmabála fotózás 
• Napkelte fotózás (nem tudtam felkelni) 
• Népdaltanulás Nórival 

Azért szerintem így visszanézve elég sok mindent csináltam meg ezen a nyáron. Azért büszke vagyok magamra. Szerintem egy nagyon eseménydús nyarat zárok le egy hét múlva. 

Az utolsó hét...

 Az utolsó vakációs hétbe lépünk be holnap. Így összegezni fogom  a nyaramat, a nyarat a blogon, elmondom, hogy mely terveim sikerültek melyek nem, hogy úgy milyen nyaram volt, mi volt a legrosszabb, legjobb dolog. Péntektől rátérek a sulira. Félek-e a gimitől, miért, mit várok, stb...

Álomvilág - utószó

Szeretnék köszönetet mondani Liának az első számú olvasómnak, Vikinek, Cininek és Évinek akik végig kísérték a könyv íródását. Akik segítettek és javítgatták az írásaim.

A történetet pedig személyesen átélt érzelmek ihlették, de ez mellett néha a képzeletem szüleménye is.
Szerintem minden ember egy ilyen álomvilágban él, hol jó és rossz keveredik és néha nem tudja hol a helye. Mindenki megálmodik magának egy világot ahová be kell jutni és ahol ott is kell tudni maradni.

Vélemények amiket a könyv olvasása után írtatok:

„Nagyon tetszik a vége, hirtelen azt hittem, hogy szomorúan lesz vége, nem fognak járni, és aztán így lesz az egész, de meglepődtem és örültem, hogy végül nem, és együtt maradtak :) Az egész könyvről meg.. Tudod, hogy nagyon szeretem, amit írsz, és ezt is, az egész történet nagyon jó, van eleje, közepe (rosszal, jóval, nem egyhangú az egész) és vége is, ami nagyon jó :) Szóval szerintem ez egy nagyon szimpatikus kiskönyv, amit sokan fognak szeretni, mert jó története van és jól zárul :) Köszönöm, hogy átküldted, és nagyon tetszik. <3”

/Láng Viki/

„Egy könyv ami a jelent taglalja, ami rólad, rólam, és rólunk szól, amit ha a kezedbe veszel soha többé nem tudod majd letenni, mert magával ragad, és elrepít az álmok csodás világába!”

/Ábrahám Lia/

„Álmodj szépet nekem, körbe éred szívem,
Álmodj fényt, csillagok, s mindent mit adhatok.
Álmodj csendes kézfogást, mellyel barátot találsz,
Álmodj titkos simogatást, álmodj reggel éj után.
/Kormorán – Álmodj álmodót/”

Álomvilág - 8. fejezet

Hát igen. Gyorsan teltek a napok. Hamar eljött a hétfő délután amikor is Bence hazautazott. Szomorú pillanat volt. Nem is tudtam hova rakni magam. Hétfő délelőtt átmentem hozzá segíteni neki csomagolni. Judit is otthon maradt az nap. Nem volt túl sok cucca Bencének, de fájdalmas volt ott pakolászni. Képek kerültek elő amiket még a nyáron készítettünk, képek a nyárnyitó buliról aztán a nyárbúcsúztatón. Szomorú percek voltak. Ebédelni is ott maradtam, de nem sok minden ment le a torkomon. Nehéz volt. Bence ezerszer megígérte, hogy minden nap hív vagy ír, mindegy de tartjuk a kapcsolatot. Délután 3-kor indult a vonat. Már hamar elindultunk az állomásra, Judit is utánunk jött kocsival. Bencétől út közbe rengetegszer búcsúztam el, de megszólalni nem bírtam, mert éreztem ha egy szót is kiejtek a számon elsírom magam. Sokszor átöleltem, hogy éreztessem vele, hiányozni fog. Nehéz volt a búcsú nagyon. Amikor az állomásra értünk és Bencének fel kellett szállnia a vonatra és már Judit is elbúcsúzott tőle, utoljára következtem én. Akkor nagyon fájt. Nem is bírtam tovább elsírtam magam. Bence szorosan magához ölelt.

• Ne sírj, kérlek – súgta a fülembe
• Nem tudok, nem sírni – mondtam én is
  Szipogva engedtem el, hogy menjen haza. A vonat lassan elindult Bence integetett, de a síneken egyre messzebb és messzebb került, aztán végleg eltűnt. Egyre jobban zokogtam. Elment. Judit megkérdezte hogy hazavigyen-e, de mondtam, hogy nem kell inkább sétálnék. Egész úton nem csillapodott a sírásom. Otthon sem. Én nem tudtam tovább ott maradni, nekem is haza kellett mennem. Úgy hogy fel is hívtam anyut, hogy hamarabb hazamennék, nem-e lehetséges. Azt mondta, hogy ha gondolom jöjjek vonattal már ma este. Évi amint hazaért közöltem vele, hogy hazamegyek. Már össze is voltam csomagolva. A vonatom 7-kor indult. Évi kikísért az állomásra és elbúcsúztunk. Megígértem, hogy felhívom, ha hazaérek. Nehéz volt ez az egész. Az úton lejátszódtak a szemem előtt a nyár legszebb és legrosszabb történései. Olyan volt rájuk visszaemlékezni, mintha csak álmok lettek volna. Azon kattogtam, hogy ez egy álomvilág volt. Egy világ melybe soha bele nem merte volna képzelni magam, de ebbe a két és fél hónapba még is benne voltam. Benne voltam egy csodás világba ami ma már csak emlék. Pedig pár nappal ezelőtt még tartott. Szerettem volna visszakapni Bencét, a Balatont, Évit és az egész nyaramat.
  Amikor hazaértem a szemeim be voltak dagadva, anyuék azonban nem kérdeztek semmit. Felmentem a szobámba amit már rég láttam. Elhagyottnak éreztem, mintha nem is az enyém lett volna. Mintha egy teljesen más életbe csöppentem volna. Rettenetesen éreztem magam. Bencét fel is hívtam.
• Szia! Hazaértél? - kérdeztem szipogva
• Igen, de még mindig sírsz?
• Igen, de én is hazajöttem – mondtam és megint kitört belőlem a zokogás
• Miért? - kérdezte és éreztem, hogy próbál nem sírni
• Mert nem éreztem jól magam tovább ott. Otthagytam mindent és hazajöttem
• De Évinek szóltál ugye?
• Persze. Már itthon is vagyok, de nem találom a helyem – keseregtem
• Én sem. Olyan idegennek tűnik minden – mondta ő is.
  Sokáig beszéltünk, mert így talán jobb volt. De amint leraktuk újra rám tört az a fura érzés. Anya nyitott be a szobámba. Kérdezgetett és én pedig mindent elmeséltem neki, az első naptól az utolsóig. Éjjel se sokat tudtam aludni csak forogtam és gondolkodtam. Olyan hajnali 2 körül felhívtam Laurát és neki is elmondtam, hogy hazajöttem. Amikor már sikerült volna elaludnom megcsörrent a telefonom. Bence volt az, hogy rendben vagyok-e már és hogy remélni nem ébresztett fel csak ő nem tudott aludni gondolta én sem.
  És ez így ment még napokig. Anyával vásárolgattunk délelőtt, de amint jött az este, jött a fura érzés és Bence telefonja is.

….

Elkezdődött a suli és a gimi is. Az osztály és az osztályfőnök is nagyon szimpatikusak. A gólyatábor is nagyon jó volt. Azt hiszem jó helyre kerültem Laurával együtt. Bence ahogy megígérte minden nap írt vagy hívott, ami nagyon jól esett. Évivel is egyre többet beszéltem. Annyira sokszor elmeséltem a nyári sztorit, hogy sokszor úgy éreztem, hogy itt van, de volt olyan is, hogy úgy éreztem ezer éve történt.

Az őszi szünetben aztán megtörtént valami. Valami ami talán már nyáron is. Bence hívott egyik nap, hogy épp mit csinálok, mert itt van Komáromba és beszélnünk kéne. Meg is beszéltünk egy helyet ahol találkoztunk, kíváncsi voltam mit akar. Egyáltalán akar-e valamit vagy csak látni akart? Nem kellett sok, hogy kiderüljön. Amint oda értem közölte is.

- Szia! De jó látni – ölelt át
- Szia! Igen – viszonoztam az ölelést
- Hogy vagy? - kérdezte
- Jól, köszi. Te?
- Én is, bár most már sokkal jobban. De nagyon fontos amit akartam mondni.
- Akkor mondd csak.
- Arról van szó – kezdte – hogy szeretsz még? Mármint, hogy úgy? - vágott bele
- Igen – mondtam gyorsan a fülembe pedig vér dobogott
- Akkor lennél a bárnőm? - kérdezte
- Igen, persze – mondtam, de alig mondtam végig már meg is csókolt.

Csoda nap volt az. Végre megtörtént, aminek már rég meg kellett volna. Utána még elmentünk sétálni és jól éreztük magunkat. Megbeszéltük, hogy kéthetente egyszer ő jön aztán én megyek hozzá. Akkor pedig bemutattam a szüleimnek és másnap elmentünk az ő családjához is.

Tényleg egy álomvilág volt az egész. Júniustól egészen idáig és még ezután is folytatódik. Kicsattanóan boldog vagyok és remélem leszek is még sokáig. Bence pont olyan amilyennek lennie kell. Amilyennek már oly sokszor elképzeltem, amilyen fiút kerestem. Jobbat nem is kaphattam volna. És szeretem és ő is szeret engem. Ami meg volt annak meg kellett történnie, hogy ez most így lehessen. Szép volt és remélem ezután is ugyan ilyen vagy még ennél is szebb lesz. 

Álomvilág - 7. fejezet

Hát nem gondoltam volna, hogy Bence képes ilyenre. Nagyon meglepődtem. Na akkor csak szépen sorba.

A pénteki napot egyedül töltöttem, mivel Bence szólt, hogy egész nap elfoglalt lesz. Nem is telefonáltam neki, hadd csinálja a dolgát. Évivel keltem reggel, majd amikor ő elment dolgozni én kiültem a kertbe olvasgatni. Lóbáltam a lábam a vízbe, elmentem fagyit vettem és azt ettem, de igen igen untam magam. Anya is telefontált dél körül, hogy szerdán jönnek értem és, hogy amint hazaérek megyünk és mindent megveszünk ami a sulihoz kell. Elmondása szerint a tankönyveket már hétfőn megveszik apával és be is borítják, hogy azzal már ne kelljen foglalkoznom. Mondtam anyának, hogy nagyon várom már, bár úgy veszem észre, hogy ő jobban izgul azért mert gimibe megyek, mint én. Mielőtt bárkiben is felmerülne, hogy miért is nem megyek gólyatáborba, hát azért mert nincs. Vagyis van, de az első hét végén megyünk majd. Na de mindegy is, addig még van pár napom.

Évi hamarabb hazaért, mint szokott, mert azt mondta ő is elmegy valahová Judittal, de nekik már előbb el kell menniük, úgy hogy 6 körül el is ment. Korainak találtam még, hogy elkezdjek készülődni. Szóval hallgattam zenét meg minden, aztán fél 7-kor elkezdtem babrálni a hajammal, hogy mit csináljak vele. Végül úgy döntöttem, hogy egy kicsit begöndörítem, hogy laza hullámok legyenek benne. Elkezdtem gondolkodni, hogy mit is vegyek fel. Bence azt mondta más jellegű helyre megyünk, mint nyár elején, azt mondta vegyek fel hosszú strandra is jó ruhát. Vagy tíz ruhát tuti felpróbáltam, mire eszembe jutott, hogy hoztam egy nagyon szép darabot. Egy hosszú lila strandruha, ami nyakba kötős és még egyszer sem volt rajtam. Úgy hogy az mellett tettem le a voksomat. Majd felvettem hozzá a csipkés balerinacipőmet, egy kis smink (szempillaspirál, szájfény) és már készen is voltam. Nem is kellett sokat várnom és Bence meg is érkezett. Fehér laza ing volt rajta és egy barna halászgatya.

• Szép vagy, indulhatunk? - kezdte köszönés nélkül
• Köszi, igen mehetünk. Amúgy hová megyünk? - kérdeztem, mert már majd megvesztem a kíváncsiságtól
• Titok -mondta

Azzal elindultunk le a dombos utcán, Bencéék háza felé. Aztán amikor a házuk elé értünk nem érettem mit keresünk itt. De ő megragadta a kezemet és behívott. Igen házibuli, náluk. Szuper ötlet. És ami még szuperebb, hogy nem csak Bence, Évi, Judit és Bence barátja voltak ott, hanem az én barátnőimet is meghívta. Ott volt Laura és Szilvi a két nagyon jó barátnőm. Na meg persze Nóri akit nagyon ritkán látok és Timi a szomszédunk is.

• Hű! - mondtam
• Hát, tudom nem valami csuda jó hely, de végül is, elég jó nem? És meghívtam a te barátaidat is
• Mit is mondhatnék -kerestem a szavakat – köszi, nagyon, mindent - mondtam miközben megöleltem
• Ne, de gyere érezzük jól magunkat – húzott ki az udvarra

Csodásan fel volt díszítve mindent. Lampionokkal, melyek olyanok voltam mint a kis csillagok. Volt zene, ételek, sütik, üdítők, pezsgő. Minden annyira szép volt. Váltottam pár szót Laurával és Szilvivel, aztán Timivel is. És végül - de nem azért mert kevésbé fontos, de vele akartam a legtöbbet beszélni – Nórival. Elmeséltem neki a nyaramat, ő is az övét. Aztán amikor már mindenkivel beszélgettem és táncoltam is egy kicsit, fogtam egy szelet sütit és félrevonultam. Néztem ahogy a Balaton vize halkan hullámzik és ahogy még a túloldalon a nap lemenőben van. Elgondolkodtam, hogy mennyire szép is volt ez az egész nyár, még akkor is ha volt benne rossz. Bence szakította meg a gondolkodásomat.

• Gyere egy picit – hívott
• Jó, de várj csal egy kicsit. Miért nem mondtad el? - kérdeztem
• Mert meglepetésnek szántam – mondta és átölelt
• Na, de gyere, jó?

Nekem meg még lett volna 1000 kérdésem, de nem kellett megkérdeznem. Bence ezután köszöntőt mondott. A zene elhalkult az emberek is csendben maradtak (közben érkeztek még, de őket nem ismertem).

• Egy kis figyelmet kérnék – kezdte meg a beszédet – szeretném megköszönni mindenkinek, hogy eljött. Szeretném elmondni, hogy csodás nyaram volt, köszönet érte Virágnak – bökött felém -remélem nektek is hasonló 2 és fél hónapotok volt, szeretném emellett további jó bulizást kívánni mindenkinek. Ja és jó tanévet – nevette el magát.

A zene ismét hangos lett, az emberek ismét táncolni, beszélgetni kezdtek.

• Nekem is szép nyaram volt – mondtam Bencének, aki erre nem felelt csak egyszerűen megcsókolt, igazából hozzá kéne még szoknom, hogy nem járunk, de ilyesmiket csinálunk.

Sokáig maradtam ott és a többiek is. Amikor már mindenki elment segítettem Bencének és Juditnak kicsit rendbe rakni az udvart. Judit amikor végeztünk bement a házba és meghagyta, hogy ne legyünk kinn sokáig. Pár lampion még világított. Bence a kezembe adott egyet és ő is fogott egyet. Majd mindketten útjukra engedtünk őket. Szép volt látni ahogy távolodnak és a csillagokkal egyneművé válnak. Azonban eszembe jutott, hogy pár nap és én is elmegyek, Bence is elmegy és ki tudja találkozunk-e még valaha. Bence valahogy észrevehette, hogy min jár az agyam.

• Ne félj, találkozunk még. Szünetek a suliba, telefon, skype és annyi hely ahol beszélhetünk.
• Hát nagyon remélem. De akkor sem lesz ugyan az, mint amikor reggel felkeltem és rohantam át, hogy együtt töltsük a napot.
• Nem, igazad van, nem lesz ugyan az, de ami megtörtént az megtörtént és nem felejtem el. Remélem te sem – mondta
• Persze hogy nem – mondtam én is aztán a nyakába borultam.

Bence még hazakísért, aztán annyira fáradt voltam, hogy nem kellett sok, mire elnyomott az álom. Szép este volt nagyon. A barátaimmal és Vele.

Másnap reggel Évi nem ment dolgozni, így vele töltöttem a napot. Nagyon jól éreztük magunkat. Kitalálta, hogy menjünk el vásárolni (cipő, ruha) aztán moziztunk és a nap vége felé pedig beültünk egy étterembe. Nagyon sokat nevettem és nagyon jól éreztem magam. Este a vacsinál azonban nagyon elgondolkodtam.

• Valami baj van? - kérdezte Évi – Elbambultál
• Ja, nem semmi. Csak elgondolkodtam.
• És beavatsz, hogy min?
• Aha, persze. Hát csak az egész nyáron. Mert annyira jó volt. Annyira szerettem itt lenni nálad, még ha az elején féltem is, hogy unatkozni fogok egyedül. Bár nem voltam egyedül. Mag azon, hogy nemsokára kezdődik a suli és gimis leszek. Új suli, új osztálytársak – soroltam a gondolataimat
• Értem. Nagyon jó hallani, hogy ennyire jól érezted magad. Sajnálom, hogy nem tudtam a legtöbb időt veled tölteni. A gimitől meg ne félj, jó lesz – simította meg a karom. - Amúgy milyen nyelvet is fogsz tanulni?
• Angol, mivel ugye azt tanultam általánosban is, és francia
• Értem
• De miért kérdezted? - tettem fel a kérdést kíváncsiskodva
• Csak úgy kérdeztem.

A nap további részében jól kitárgyaltuk, hogy mi volt ezen a nyáron. A tanulságot, a jót, a rosszat, amit lehetett volna másképp, ami pont jó volt úgy ahogy volt. Szóval mindent.

Amikor hazaértünk a vásárlásból Bence állt a házunk előtt.

• Sziasztok! - köszönt
• Szia! - köszöntünk mi is Évivel, amíg ő bement a házba én beszélgettem Bencével.
• Mi újság? Milyen napod volt? - kérdezte
• Semmi érdekes, nagyszerű. Neked?
• Nekem kissé unalmas – válaszolta kissé lehangoltan – Séta?
• Oké mehetünk - mondtam

A séta közben sok témánk volt. A nyár, a suli, a tegnapi nap meg úgy minden.

• Figyelj – kezdett bele valami egészen másba – ígérd meg, hogy ha bármi is történjék addig amíg nem találkozunk, sokat fogunk beszélni
• Ha valamit, akkor ezt megígérhetem – mondtam – de ugye hívni fogsz te is? És ha úgy adódik találkozunk majd?
• Persze, hogy foglak, ha lesz rá mód minden nap beszélünk valahogy. Mikor utazol?
• Szerdán jönnek értem anyuék. Te?
• Én már hétfő délután. Vonattal megyek haza.
• Értem. - mondtam, de igazából nagyon fájt, hogy már csak egy és fél nap és hazamegy – tudod mit? - jutott eszembe valami – menjünk el sátrazni ma este, tudod fel a dombtetőre, a patak mellé
• Nagyszerű ötlet, de siessünk mert hamarosan sötétedik. Menj haza pakolj össze én is összecuccolok meg hozom a sátrat – mondta azzal mind a ketten rohantunk hazafelé.

Amint beestem a házba szóltam Évinek, hogy mi lesz a program és szaladtam összerakodni meg gyorsan lezuhanyozni. Nem raktam el különösen semmit, csak egy párnát, pokrócot és a fésűmet. Zuhanyozás után felvettem a szürke melegítő nadrágom, egy rózsaszín pólót, a nadrágomhoz illő pulcsit és a rózsaszín tornacipőm, a hajam összefogtam és már készen is álltam. Tükörképem pont azt a látványt keltett, mint aki sátrazni indul. Pont elkészültem amikor Bence csengetett és már kezdődhetett is az utolsó előtti közös esténk.

A sátrazás nagyon jól sikerült. Jól éreztem magam és Bence is. Beszélgettünk nagyon sokat, a nyárról meg arról hogy most mi is van köztünk és, hogy erről most beszélünk utoljára. Legközelebb csak akkor ha majd ő felhozza. Én meg belenyugodtam. Aztán beszéltünk a gimiről meg, hogy neki milyen volt a kezdet. Azon az estén sok minden újat megtudtam róla és ez jól esett. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a nyárnak, mert nagyin meghatározó volt számomra. És ha vége félek, hogy ennek mind vége és csak emlék lesz nem több. Talán ugyan így, ugyan itt nem is leszünk már. Lehet, hogy igen, de hogy nem lesz ugyan ilyen az biztos.