Viszlát 2015! Gyere már 2016!

Hát ennek az évnek is vége. Már várom is hogy véget érjen 2015 és éjfélt üssön az óra és átléphessünk az új évbe. Nagyon nem szerettem ezt az évet. Nem sok olyan dolog van, amit magammal vinnék 2016-ba. Így próbálom az összes rossz dolgot lerakni. Sok-sok rossz dolog történt, de kicsit talán idézném a jókat, majd a képekben. Mert azért az is volt és azokért viszont nagyon hálás vagyok, azoknak akik részesei voltak és segítettek nekem. Az utolsó két hónap csodás volt és a nyár is. Ezeket az élményeket viszem magammal holnap este, amikor is elmegyek az osztálytársaimmal és elbúcsúztatjuk ezt a borzalmat. 

Hogy mit is várok 2016-tól? Mindenképp egy jobb évet. Egy csodás nyarat, nyelvvizsgát, szeretném elkezdeni a jogosítványt is. Szóval úgy nem nagy dolgokat, csak egy szép évet.

Hát ezekkel kívánok mindenkinek nagyon boldog és sikerekben gazdag új évet kívánni! :)

Az elmúlt hetek - Vitéz lélek

Az elmúlt hónapban szinte a hétnek minden napján színjátszós próbákra jártam. Tamási Áron Vitéz lélek című darabját adtuk elő. Eleinte nagyon féltem, mert csak később kerültem a darabba. De végülis a csapatot is, a darabot is és a karakteremet is nagyon megszerettem.
Egy hete volt az előadás. Szerintem mondanom sem kell mennyire izgultam/izgultunk. De nagyon jól sikerült. Mindenkinek nagyon tetszett és nagyon sokan voltak ránk nagyon büszkék. Ez természetesen nagyon jól esett, mivel rengeteg munka, idő és fáradtság van benne. Viszont ha megkérdeznék, hogy újracsinálnám-e, 100% hogy azt mondanám, igen.
Remek csapatunk lett, tényleg mindenkit egytől egyik nagyon megszerettem. Még mai napig a varázsa alatt vagyok és úgy őszintén jól is esik visszanézni és újra Rozalinak lenni. Mert nagyon szerettem ő lenni. Minden amitől boldog lennék, megvolt akkor.
Csodálatos volt minden és tudom, hogy még nincs vége. Így egy héttel az előadás után nehéz összeszedni épp gondolatok, pedig nagyon sok lenne...
De hozok majd képeket és a képek bizonyára többet fognak beszélni, mint ez a kis beszámoló. Most így előlegbe csak egy kép, a darab záróképe. :)

Jobban vagyok? IGEN!

Hogy mi is történt velem mostanában? Kezdem ott talán, hogy a nagykanizsai kirándulás után mindent jónak éreztem. Aztán jött a szünet, meg a mélypont. Kicsit magam alá kerültem, amibe másnak is volt szerepe. De ez nem is lényeges.

Viszont történt jó is. Az iskolában egy színdarab előadására készültek szeptember óta. Sajnos nem kerültem akkor be a szereplők közé, Aztán az egyik lány nem járt próbára és akkor megkértek hogy nem-e venném át a szerepetét. Persze igent mondtam. Bár picit félve, hogy egy félkész darabba belecsöppenek és milyen lesz. De az első próba nagyon jól sikerült. Tamási Áron Vitéz lélek című darabját adjuk elő, melyben én Rozali szerepébe bújok. Az az igazság, hogy nagyon jól tudok azonosulni a karakterrel. Kicsit olyan mint én. Szeretett egy fiú, akit elvittek katonának és nagyon sokáig nem jött haza így hozzá ment egy másik emberhez. Aztán a katona hazajött. Még mindig ott él benne, hogy mennyire szerette. El is akarja hagyni a férjét, de baleset történik és nem teheti meg hogy ott hagyja a sérült férjét. Játszanom kell benne szomorúságot, szorongást és azt hogy megdobban a szívem valaki iránt, akit régen szerettem. Nagyon ott vagyok benne. És imádok ebbe a szerepbe bújni. Várom a próbák napját, mikor a férjembe karolhatok és eljátszhatom, hogy tartozom valakihez, akkor is ha fáj és nem is akarok.... Egyszóval imádom az egészet. A csapatot, a darabot, a szerepem. Mindent. És ez óriási pozitív löket nekem. :)

Pénteken találkoztam a pesti barátnőmmel, meg voltam koncerten, ami szintén egy ilyen nagyon plusz volt a próba után.

Szombaton egy másik barátnőmmel beszéltük át a dolgaimat/dolgainkat. Szóval így is megszabadultam egy tehertől.

Egyszóval most jól vagyok. Bár a negyedévi értékelésem nem lett a legjobb, de tudtam, hogy ilyen lesz. Azt is tudom, hogy amint helyrejövök lelkileg, ez is javulni fog. De mindenhez kell egy kis idő még. De gyógyulnak a sebek. Biztos lesz még mély pont és rossz nap, de az mindig van nem? Most hétfőn 18:39-kor jól vagyok és ez nekem nagyon fontos. Ha pedig nem akarok szembesülni magammal? Irány Rozali bőre, mert ott valaki más lehetek, de mégis én. :)

Nagykanizsai kórustalálkozó

A múlt hétvégén az iskola énekkarával Nagykanizsára utaztunk egy egész hétvégés kórustalálkozóra.
Pénteken, az érkezésünk után nemsokkal próbálni kezdtünk a nagykanizsai és a pesti énekkarral. Ugyanis délután Haydn miséjét énekeltük. A próba után átöltöztünk majd zenekari próbára siettünk a templomba. A fellépés szerintem jól sikerült. Aznap este még volt egy kis ki mit tud, ahol néhányan énekeltek és láthattuk bűvésztrükköket is. Azután pedig zadari tambura zenekar színesítette az estét.

Másnap reggel a kórusok bemutatkozása volt a délelőtti program. Mi a kiskórusunk egy részét vittük, hogy itt ők mutatkozzanak be. Mindenki nagyon szépen énekelt. Délután egy pavilonos éneklés volt, ami azt jelentette, hogy Nagykanizsán egy téren volt egy nagy pavilon ami alá beállva a kórusok néhány dalt előadhattak. A hangulat kezdett egyre jobb lenni. Ezután vacsora és táncház következett. Mivel a pesti Piárba csak fiúk járnak így szinte mindenkinek jutott pár. A hangulat szuper volt. És megismerhettünk új embereket.

Vasárnap reggel a 9 órási misén még énekeltünk egyet, majd búcsúzkodás után elindultunk haza.

Igazából nem lehet nagyon leírni, hogy mennyire jó volt a hétvége. Én nagyon jól éreztem magam. Rengeteget nevettem. :)

SMP 2015 - Krakkó

A múlt hétvégén iskolánk egy kis csoportjával Krakkóba utaztunk a piarista találkozóra. Az utunk pénteken kora reggel kezdődött vonattal Pestig, majd onnan busszal Krakkóig. Az utazás hosszú és fárasztó volt, de utunk alatt összeismerkedtünk a nagykanizsai Piárosokkal. 12 óra utazás után érkeztünk meg a lengyel város Piarista gimnáziumába. Ott eligazítottak minket és elfoglalhattuk a szobáinknak kijelölt osztálytermeket. Majd vacsorázni indultunk. Utána pedig egy kis bemutatkozó program volt, ahol minden ország előadott egy kis műsort. Voltak ott lengyelek, csehek, osztrákok és mi magyarok Nagykanizsáról, Szegedről, Vácról, Kecskemétről és mi Mosonmagyaróvárról. Ezzel a jó nagy csapattal énekeltünk egy dalt. :) A 2 órás program után egy imádság volt soron. Egy tornatermet rendeztek be a szervezők. Gyönyörű volt az oltár, a gyertyákkal való világítás. Nagyon meghitt, nagyon nyugodt és áhitatos volt a hangulat.Egy tornateremnyi fiatal között ültem, akik, bár a világ más más pontjáról, de azért voltak ott, amiért én. Azért, hogy közelebb kerüljenek Istenhez és tisztább legyen a szívük, hogy jobb emberek legyünk. Nagyon megragadó volt.

Másnap reggel mi magyarok egy közös imádsággal indítottuk el a napunkat. Reggeli után pedig városnézésre indultunk. Megnéztük Krakkó belvárosát, 3 kedves lengyel diák vezetésével. Szerintem nagyon szép város, nekem nagyon tetszett. Majd kis szabadidő után tovább indultunk, hogy csatlakozzunk a többiekhez az Isteni Irgalmasság bazilikánál. Ez egy nagyon modern épületegyüttes. Volt ott egy kápolna, ami magyar szentek mozaikjaival volt díszítve. Itt imádkoztunk és énekeltünk. Majd csoportképet készítettünk a többiekkel.
Mikor visszaértünk megebédeltünk és egy kis pihenő után egy előadáson vettünk részt, amit egy szexológus pap tartott. Engem ez eléggé meglepett és kicsit furcsáltam is. De azért jó előadást tartott, bár a végét nem nagyon értettük a tolmácsolás nehézsége miatt.
Ezután szentmisén vettünk részt, majd lengyel fiatalok adtak műsort. Az este fenmaradó részében egy ilyen táncos party volt. Én nagyon élveztem, hogy megadott koreográfiát mutattak és mindenki azt táncolta, volt közte egy magyar néptánc is. Közben mi óváriak összebarátkoztunk lengyelekkel. Közös nyelvként az angolt használtuk, ami olykor viccesre sikerült, mert volt hogy nekik nem jutott eszükbe egy egy szó, azt mondták lengyelül és volt, hogy nekünk, azt pedig mi magyarul. De azért nagyjából megértettük egymást és szép estét töltöttünk el. A buli után egy esti imádság volt. Eléggé érdekelt, hogy hogyan lesz csend a buli után és hogyan fog mindenki magába mélyedni. Persze nem volt gond ezzel. 4 piarista szerzetes beszélt a hivatásáról. Közben énekeltünk és imádkoztunk.

Vasárnap reggel az imádság és a reggeli után misére indultunk. Sajnos ez volt az utolsó program, amin mi magyarok részt tudtunk venni, ugyanis hosszú út állt még előttünk.
Persze a buszon aztán mindenki aludt. Pesttől pedig a vonaton már annyira fáradtak voltunk, hogy mindenen nevettünk és nem tudtunk csendbe lenni.

Összefoglalva nagyon szép és tartalmas hétvégét tudhatok magam mögött. Azt hiszem mindenki nevében megköszönhetem azt, hogy a lengyelek megszervezték ezt az egészet. Az óváriak nevében, hogy Zsuzsa néni és Ildikó néni a hétvégéjét beáldozva elvitt minket.
Sajnálom, hogy csak 11. osztályra jött meg az eszem, hogy elmenjek egy ilyen találkozóra.

Gondolatok hétfő délután

Hol is vagyok? Mondjuk úgy hogy két hegy között. Az egyikről nagyot estem és nagyon gyorsan. Most próbálok felkapaszkodni egy következőre. De ez nagyon nagyon nehéz, mert folyton visszacsúszok. Nem találom még az ösvényt, a bejárt utat. A sziklákon próbálok feljebb jutni, de ez nagyon nehéz. Az is nehezíti az utam, hogy nincs senki, aki megfogja a kezem és azt mondja: "Majd én segítek!" Nem találkozok senkivel, nincs itt senki, csak én nagy magányomban. Nehéz így, de talán idővel könnyebb lesz...

Nyárösszefoglaló 2015

Hát ennek is vége. Márcsak órák kérdése és elhangzik a mondat. A 2015/16-os tanévet megnyitom. Ez lesz életem 11. tanéve. Talán ezt várom a legkevésbé is.
De mi is történt ezen a nyáron?

Az egész nyár nagyon rosszul indult. A szülinapommal, ami tudom, hogy alap esetbe nagyon jó, de idén nem volt az. Tele volt emlékkel, amelyek fájtak. Vártam a csodára, ami nem jött el, pedig nagyon szerettem volna.
Fájt, az egész gondolat, hogy egy számomra fontos embert egész nyáron nem fogok látni és talán mégcsak beszélni sem fogok vele.
Ez aztán hétről hétre könnyebbnek tűnt...

Az évzárót követően június 21-én este útra keltünk Katával célunk pedig nem más volt. mint Káptalanfüred, azaz a Balaton partja. Ott töltöttünk 2 napot. Bár annyira nem volt meleg, hogy fürdeni tudjunk, de azért nagy nehezen egy sétánynál a lábunkat azért megfürdettünk a magyar tenger vizében. A hazautunk is kalandos volt, mivel zuhogott az eső, egy esernyőnk volt és nagyon sok csomagunk, így a tömegközlekedéssel való hazautazást egy jó kis elázás is kísérte. De azért jól éreztük magunkat. :)

Június 27-én nagyon izgultam. Ugyanis az nap volt a nyelvvizsgám. Igazából voltak készségek, amiktől nagyon féltem és voltak, amiktől nem. A vizsga után úgy éreztem, hogy az írásbeli nagyjából jól sikerült, viszont a szóbeli egyáltalán nem. Az eredményeket egy hónappal később kaptam meg... Sajnos egyik része sem érte el a 60%-ot, de legalább tudom, hogy mikre kell több figyelmet fordítani.

Július 1.-jén apa elvitt magával Budapestre, ahol hosszú-hosszú idő (fél év) után találkoztam Zsófival, Elbóklásztunk a Westendbe meg voltunk náluk is, majd hogy a nap teljes legyen délután Kormorán koncerten is voltunk. Az a nap nagyon nagy energia löket volt számomra. Akkor nagyon felvidultam és az össze gondom megoldódni látszott, mindent elfelejtettem. Ezt innen is még egyszer nagyon köszönöm Zsófimnak. :) Beszámoló itt!

Július 5.-én kora reggel az iskolai gitáros énekkarral indultunk el a Balaton felé. Ott énekeltünk egy tábori misén, majd a délutánt strandolással töltöttük. Én élveztem azt a napot is :)

Talán a nyaram legeslegjobban várt hete kezdődött el Július 12-én. Ugyanis Vépre indultunk a Kormorán táborba. Rengeteg rég nem látott ismerős, barát és sok jobbnál jobb emlék reményében utaztam. Nem is kellett csalódnom. Új barátokat szereztem, egy régivel kibékültem és teljesen feltöltődtem. Zsófi, Bálint, Panni és Emma a tudtuk nélkül is nagy löketet adtak, ahhoz, hogy az életemet egy következő szakaszába gördítsem. Innen is köszönök mindent <3 :) A tábori hétről beszámolót itt olvashattok.

Július 24.-én egy Berlinben lakó barátnőmmel töltöttem a délutánt. Jó volt találkozni, beszélgetni. :)

Július 25-én belevágtam Katával, Verával és 6 további iskolatársammal az ismeretlenbe. Nagykárolyba indultunk önkéntes munkára. A Piarista nővérek segítettünk az új zárda és gyerekotthon felújításánál. Óriási élmény volt az egész hét. A lányok, a nővérek, a légkör és úgy az egész. :) Erről is olvashattok beszámolót ide kattintva :)

Még a nagykárolyi fáradalmakkal indultam el augusztus 3-án a Ragendorf néptáncegyüttes nyári tánctáborába. Bár nem vagyok tagja az együttesnek, a nyári táborokba minden évbe elmegyek. Igazából nem sok mindenkivel vagyok beszélőviszonyba a táborból, de egypár emberrel igen és hát táncolunk, amit imádok, szóval szeretek járni. Azon a héten is a lábamat letáncoltam, de nagyon jó volt. :)

A tánctáborból előbb is eljöttem mint a hét vége, ugyanis a kis családdal Bükkszentkeresztere mentünk nyaralni augusztus 7.-én. Nagyon szeretek hegyek között lenni. Olyan nyugtató. Ott sem volt másképp. Kisvonatoztunk és néztünk várat, pihentünk. Szóval nekem egy remek nyaralás volt. :)

A nyár végéhez közeledve elérkezett augusztus 20-a és a hosszú hétvége, ami nem mással, mint Zsófival töltöttem. Ugyanis itt aludt nálunk.
Zsófival megnéztük a Holdviola koncertet a Szent István napokon és sokat beszélgettünk. Jól éreztem magam abba a néhány napba. :)

20-án reggel felvettem a néptáncosruhát, mert úgy volt a műsoron táncolok majd, de végül nem volt tánc az eső miatt. Mindegy a ruha rajtam volt és nagyon tetszett.

Így az utolsó héten sem unatkoztam. Bevásárlás és egy nagyon elgondolkodtató dolog töltötte ki a napjaimat.

Hogy milyen is volt 2015 nyara? Varázslatos. Rengeteg helyen jártam és mindenhol nagyon jól éreztem magam. Új barátokat szereztem és új embereket ismertem meg. Imádtam ezt a nyarat és legszívesebben azt akarnám, hogy ismétlődjön meg újra és újra.

Előrébb jutottam-e a nyáron mint ahol voltam? Biztosan. Szerintem személyiségbe változtatott rajtam ez a nyár is, remélem jó irányba.

Várom-e az iskolát? Igen is, nem is. Nem, mert csodás nyár volt és nem akarom, hogy véget érjen, és nem akarok tanulni és az osztályom se éppen vonz. Igen, mert van pár dolog, amit ha nincs iskola akkor nem tudok elintézni, pedig nagyon szeretnék.

Hát ennyi. Ez lett volna az én nyaram 2015-ben. Imádtam és sírni tudnék, attól, hogy vége van. Köszönöm mindenkinek, aki részese volt ennek a 2 és fél hónapnak. <3 :)

Egy hét Nagykárolyban

Az elmúlt hetet Nagykárolyban töltöttem a Piarista nővéreknél és az ő általuk felkarolt gyerekeknél. Az iskola szervezésében indultunk útnak július 25-én reggel 7 órakor. A társaságtól eleinte tartottam, mert az én osztályomból csak Kata jött, a többiek mind felsőbb osztályból jöttek. Kísérőként Hédi néni csatlakozott hozzánk, akit elkísért a lánya is. 5 óra utazás után érkeztünk meg Nagykárolyba, ahol Bori nővér üdvözölt és vezetett be minket az otthonukba. Ott ebédeltünk, majd az ott lakó lányok segítettek behordani a csomagjainkat. Ekkor ismerkedtem össze Kassival, akivel nagyon jó kapcsolat is alakult ki köztünk. A vacsoránál aztán összeismerkedtünk a többi nagylánnyal is és természetesen a picikkel is.
Vasárnap ilyen városfelfedezős, ismerkedős nap volt, majd hétfőtől kezdődött a munka. Merthát azért mentünk, hogy segítsünk nekik a felújított épületük munkáinál. Így egész héten port töröltünk, felmostunk, söpörtünk, ablakot mostunk, függönyt karikáztunk. De a munka közbe is ismerkedtünk, barátkoztunk. És persze este vagy amikor épp nem takarítottunk, akkor az ott lakó lányokkal töltöttük a legtöbb időt.
Szombaton aztán jött a búcsúzás. Kaptunk tőlük kézzel készített nyakláncokat. Mindenkién véletlenszerűen más szimbólummal. Az enyémen egy galamb van, ami a Szentlelket és a békét jelképezi. Úgy érzem hozzám illő jutott nekem. Persze a búcsú itt sem ment könnyen. Bogival rendesen megkönnyeztük azokat a perceket.
Hogy mit tanultam, kaptam az egy hét alatt? Nagyon nagyon sok mindent. Emberségben szerintem sokat fejlődtem. Nagyon sok szeretetet kaptam ott és nagyon jó érzés volt, hogy segíthettem nekik a munkálatokban és közelebb vittük őket ahhoz, hogy egy szebb, nagyobb otthonuk legyen. Szereztem új barátokat is, ami szerintem mindig jól jön. Csodás helyen és csodás emberekkel voltam együtt.

Köszönöm innen is Jutka, Tünde, Ágnes és Bori nővérnek és a lányoknak, a nagyszerű vendégszeretet, a finom ételeket és a sok-sok élményt. Nagyon remélem, hogy minél előbb visszajutok Nagykárolyba.

Kormorán-KoBaK tábor Vépen

Megint túl egy újabb táboron. Megint túl egy varázslatos héten. Minden évben azt mondom és mondják mások is, hogy ez volt a legjobb tábor, aztán következő évbe sikerül felülmúlni. Így volt ez most is.

Június 12-én érkeztünk meg Vépre. Estére már a tábor összes lakója odaért a vépi művelődési házba, A rég nem látott barátok újra feltűntek. Voltak emberek, akiket már egy éve nem is láttunk. Jó volt újra látni, váltani pár szót mindenkivel. A szálláshelyet is nemsokára belaktuk. Mindenki elfoglalta a saját helyét. Aztán persze első este mentek a sztorizgatások, pletykák, melyek egy év alatt történtek. Hát aludni nem csak azon, hanem az egész hét folyamán nem sokat aludtunk.

Második naptól aztán kezdődtek a próbák, a dalok betanulásai. Megint minden sarokból zene szólt. Hol néptánc, hol gitár, zongora, dob vagy éppen ének. Pisti még egy zeneelméleti órát is tartott nekünk, ami szerintem érdekes volt. Esténként aztán persze újra kezdődtek a beszélgetések, felnőttebbeknél iszogatások.
Egy este aztán a Félegyházi Táncszínház tagjai táncházat tartottak nekünk. Annak is volt egy nagyon jó hangulata.
A hét folyamán több duó vagy épp trió alakult, csupán az egy-egy esti énekelgetés során.
Voltunk kutyázni. templomot és kastélyt nézni. A fagyizósok és a boltosok is biztosan örültek nekünk, hiszen egy nap többször is megjártuk ezeket a helyszíneket.

A hét vége felé még több próba zajlott le a napok folyamán. Pisti felkérte Bálintot, hogy vezesse a pénteki műsort és keressen maga mellé egy társat is. Így kerültem én a műsorvezetői posztra. Kitaláltuk, hogy minden fellépőt megkérdezünk, mit adott neki a tábor, mit jelent neki a Kormorán és a zene. Olyan válaszokat kaptunk a kérdéseinkre, hogy volt, hogy el kellett csodálkoznom, hogy ilyenek jönnek ki gyerekek, fiatalok száján.
Csak, hogy idézzek párat, ami nagyon megfogott:
"Minden ember a saját anyanyelvén tudja átadni a legszebb érzéseket" (Majoros Tímea)
"Mit jelent számotokra a zene?" "Figyelj, ez olyan kérdés, minthogy mit jelent számotokra a víz?" (Csanádi Bonifác)
"Egy lelki utazás" (Börzsönyi Noémi)
"A zene egy másik hely, egy külön világ" (Harangozó Marci)
"A zene az életemet juttatja eszembe, minden nap énekelek, mindenkor zenét hallgatok. Az életem üres lenne zene nélkül." (Fuksz Anita)
"A Kormorán egy család, mely az istenszeretet, a családot és a hazát képviseli" (Harangozó Gyula)

Aztán eljött a péntek, a Vép a világ közepe fesztivál, melyet a tábor lakói nyitottunk meg műsorunkkal. Mindenki előtt le a kalappal, nagyon ügyesek voltatok. :)
Utánunk pedig színpadra lépett a Kormorán. Hát nagyon el kellene gondolkodnom, mikor is voltam utoljára ennyire jó koncerten. Ott álltunk ugyanis a színpad előtt összekarolva, énekelve. Eljöttek aztán a dalok, amikhez a tábor zenészei is felmentek a színpadra. Ezek voltak a Három határ, az Isten ujja megérintett és a Kell még egy szó. Az az utolsó dal... A gyerekek a színpadon, mi lent a nézőtéren sírtunk. Utána pedig a színpad mögött. Mindenki vigasztalt  mindenkit és a legtöbben a sírásból sem maradtak ki. Ugyanis már csak egyetlen este maradt. Egyetlen este és utána lesznek emberek, akikkel jövő nyárig nem találkozunk. Persze lesznek, akikkel koncerteken, itt-ott összefutunk még. De még mindig igaz, hogy a búcsú nem örökre szól. Ha nem is találkozunk, a mai világban ott az Internet, ahol beszélgethetünk. Viszont az tudom, hogy nem ugyan az. Nem fogunk minden reggel együtt enni, együtt ebédelni és vacsorázni, nem leszük fenn hajnali 3-ig és beszélgetünk és most egy évig így már nem leszünk együtt. Minden ember és minden egyes perc hiányozni fog.

Ezt nem értheti meg mindenki, de aki ott van az tudja, hogy a Kormorán tábor egy hete egy másik világ. Egy olyan világ, melyben jó emberek vannak, jót akarva. Ott nincs külvilág, csak azok az emberek, akikkel együtt vagyunk a hét folyamán. Annyi szeretet, segítőkészség és jóság van ott az emberekben, hogy én egy év alatt nem találkozom annyival, mint ott egy hét alatt.

Köszönte Szűts Pistinek, hogy újra megszervezte nekünk a tábort. Köszönet a felnőtteknek, akik fáradhatatlan munkájukkal jártak mindig a kedvünkbe. Köszönet Vép városának, hogy ott lehettünk. Végül, de nagyon nem utolsó sorban pedig köszönet minden táborozónak, a csodás együtt töltött hétért.

Lelki felfrissülés - végre újra önmagam vagyok

Tegnap barátnőmmel töltöttem a napot és zárásként Kormorán koncerten is voltunk. Annyira jól esett az egész nap. Régen nem mosolyogtam ennyit és rég nem éreztem magam ennyire felszabadultnak. Tényleg úgy érzem, hogy visszakaptam önmagam és az összes problémámat letettem és otthagytam a Westendbe. :D Úgy érzem végre nem csak odakint, hanem a lelkembe is kisütött a nap. :) Fantasztikusan vagyok, de tényleg. :)

Már csak 10 nap és tábor! Az lesz igazán nagy lelki fröccs még, meg persze ott remélem kiderül egy s más. És ha más nem is akkor legalább egy varázslatos hét lesz. Már nagyon várom! :)

Tegnapi koncert :) <3 

Csak sodor az élet...

Már megszokhattam volna. Mi jön a fájdalom után? Igen, az hogy álomvilágba burkolózok. Elvonulok a könyvírásba, a zenehallgatásba, a filmnézésbe és inkább élek egy olyan életet, amit magamnak szültem, mintsem az igazit. Óriási hiba, tudom. De ez így most jó, egyenlőre. Majd jön valaki, talán, aki kiránt az álomvilágomból és beleránt a valódi életbe... Nem is tudom, mit szeretnék igazából. Csak ülök és várom, hogy az élet majd sodor valahova. Kicsit elveszettem a reményt, de majd talán megtalálom. Ez most egy ilyen időszak, azt hiszem...

Hát hallgassátok ezt a dal, illik a hangulatomhoz most.
https://www.youtube.com/watch?v=bWqROly7RC4

Szülinap és filmajánló

Hát ez is megvolt. 17 lettem... Hát a jótündér nem jött el.... Mindegy, azért szép ajándékokat és kedves időt kaptam a családdal... De jó lett volna ha gyertyák elfújásakor a kívánságom teljesül... Hát nem hiszem hogy fog....

Megnéztem egy filmet. Ahol a szivárvány véget ér. Nagyon szép film volt és azt hiszem ez lett az új kedvencem. Nagyon igaz és szép történet. Ez egy romantikus film, amiben minden a barátsággal kezdődik, aztán az évek során jól elrontják mindig és nem boldogok, vajon happy end vagy boldogtalanság a vége? Érdemes megnézni. ;)

Már csak 2 nap és 17

2 nap múlva 17 éves leszek. Valahogy minden évben nagyon várom már, hogy eljöjjön június 20-a és egy évvel idősebb legyek.
Most viszont fel sem tudom fogni, hogy 17 leszek. Valahogy nem érzem magam annyinak, se kinézetre se belsőleg.
Nem is tudom várom-e azt a napot... De egy biztos szülinapi kívánságom az idén is van. Most viszont nem olyan, amit bemegyek a boltba és meg tudok venni. Most valami igazán más. Ha eljönne a jótündér és azt mondaná: "Viki, szülinapod alkalmából kívánhatsz egyet és azt megkapod." tudom mit kívánnék. Atit. Tudom, hogy óriási idiótaság talán, így 3 hónap különlét után visszakérni őt. De akkor is ezt kérném. Legalább, hogy tudjak vele elmenni valami semleges helyre és beszélgetni. Átbeszélni mindent. Nagyon hiányzik és el se tudok képzelni egy nyarat se nélküle... Próbálkoztam én mással, de nem ment. Nem, mert én még Atit szeretem.
Tudom, azonban, hogy jótündér keresztanyu nem jön el két nap múlva és nem fogja feltenni nekem a kérdést, hogy mit szeretnék. De azért vannak barátnőim, akik ha ezt olvassák, akkor varázslatos ajándék lenne, ha összehoznátok egy találkát nekem... Persze ez se túl reális...

Mindegy, jól eltértem a tárgytól. Tehát 2 nap múlva szülinapom és én ilyen érzésekkel várom....

Új vers

Sziasztok!

Tegnap hazafele jövet a buszon megszállt az ihlet és írtam egy újabb verset...

Operakaland :)

Tegnap Budapesten jártunk a sulival. Az Erkel Ferenc színházat látogattuk meg, ahol Mozart Szöktetés a szerájból című daljátékát néztük meg.
Mivel kicsit előbb értünk oda, elmentünk Mekizni. Majd visszamentünk a színházhoz és beültünk a helyünkre. Az egész óriási nagyon volt és nagyon hangulatos. Az előadás is nagyon tetszett. Végig 2 számot vártam, amit énekórán megtanultunk. "Ó az lesz a kéjes óra..." "Akinek ennyi jó kevés..." kezdetű sorokat énekeltük a színészekkel.
Majd a hazaút. Annyira jó hangulat volt. Szóltam Violának, hogy énekeljünk, mert el fogok aludni. Majd az egész busz rákezdett, a tanárok is és mindenki. Régi és mai, mindenki által ismert slágerektől volt hangos az út, egészen Budapesttől Mosonmagyaróvárig.
Nagyon nagyon jó volt. Imádtam és remélem még sok ilyenben lehet részem. :)

Katával a Mekibe :D 

Lányokkal a pesti utcán :) 

Az előadás előtt 

Majd az előadás után :))

A sötét ötven árnyalata

Kiolvastam E L James: A sötét ötven árnyalata című könyvet is. Ugyebár ez A szürke ötven árnyalata 2. része.
Összességében nekem tetszett ez a része is a trilógiának. Ebbe már kezdett érdekesebb lenni a cselekmény. Tetszett benne, hogy az elején minden rossznak tűnik, de persze a végén minden jó lesz. Még mindig szeretem ebben a könyv sorozatban, hogy nincsenek benne hosszú, hosszú leírások, hanem pörgős a cselekménye. Ha nem is történik minden lapon új dolog, de annyira tetszik az írónő stílusa. A szlengekkel, a hétköznapiságával, a közelségével. Tetszik Ana és Christian kibontakozó, nem túl nyálas szerelme.
Talán nem tudnék olyat mondani ami ne tetszett volna benne.
Ennek a résznek is úgy van vége, hogy olvass még, lapozz még! De persze nem tudsz, mert nincs több oldal. Viszont nem tudod megállni, hogy a következő könyvnek ne kezdj neki azonnal.
Tényleg egy jó könyv. Ajánlom azoknak, akik nem vágynak nagy irodalmi hűhóra, akik szeretik a romantikusabb könyveket.

Egy állítást azonban meg szeretnék cáfolni ezzel a sorozattal kapcsolatban. Sokan mondják, hogy nagyon Alkonyat koppintás. Hát igaz, hogy én nem olvastam a könyveket, csak a filmet láttam, de véleményem szerinte nincs közük egymáshoz. Ha úgy nézzük, akkor a mai világban minden mindennek a koppintása. Nem egyszerű, sőt nem is biztos, hogy lehet olyat írni, hogy valami apró részlete ne egyezne meg másik könyvvel/filmmel. Ugyanis olvasunk, filmezünk és akaratlanul is ha papírra vetjük a gondolatainkat, abba benne lesz egy meghatározó könyv/filmélményünk.

A szürke ötven árnyalata film és könyv

Elolvastam E L James A szürke ötven árnyalata színű könyvét és megnéztem a belőle készült filmet is.

Kezdjük talán a könyvvel. (Akit érdekel az keressen rá, hogy miről szól én inkább a véleményemet szeretném leírni)

Mindenki azt mondta, hogy rossz, hogy nincs cselekménye. Én viszont nagy izgalommal álltam neki, mert váltig állítottam, hogy ez jó lesz.
Szerintem jó is volt. Nekem legalább is nagyon tetszett. Hallottam olyat, hogy ennek a könyvnek nincsen irodalmi értéke. Ez teljesen igaz is. De nem tudom, hogy ki várta egyáltalán el ezt, mikor ez a szórakoztató irodalomba tartozik. Tele van szlenggel és egyszerű a nyelvhasználata. Ezek azonban nem hiszem, hogy bajok lennének.
Az, hogy nincsen cselekménye, az nem igaz. Nagyon érdekes pszichológiai szál húzódik benne és ott vannak a főszereplő lány Ana érzései is, amik igencsak elgondolkodtatóak. A szex jelenetek sem utolsóak, ahogyan le vannak benne írva. És olyan sok dolog történik benne.
Ez egy elég vastag regény, de 2 hét alatt elolvastam. Nem tudtam letenni és függővé váltam.
Imádom ezt a könyvet! :) 10 pontból én adok neki egy 9.

Aztán a filmről... Előbb a könyvet olvastam el és csak utána néztem meg a filmet. Így nekem egy kicsit csalódás volt. Rengeteg mindent kihagytak belőle, amik pedig, véleményem szerint, izgalmas részek lettek volna. Ezen kívül ami még nem tetszett benne, az a főszereplők nevének kimondása. Meg én a könyv alapján másképp képzeltem el Christian lakását például meg még egy két dolgot. Kicsit másnak gondoltam a filmet, de amúgy tetszett. Nem mondom, hogy az az egyszer megnéztem és elég volt, mert biztos vagyok benne, hogy meg fogom még nézni. Én olyan 10/8,5 adnék erre a filmre.
A filmzenéit viszont imádom! Belinkelem a kedvencemet: Ellie Goulding: Love me like you do







Viszont azt hiszem kijelenthetem, hogy függője lettem a könyvnek, a filmzenéknek és valamilyen szinten a filmnek is. Csak tegnap néztem meg, de késztetést érzek, hogy újranézzem. :)

Valentin-napi díszletem

Ma úgy gondoltam kicsit fel kellene díszíteni a szobámat. Vettem pár napja a virágboltban ilyen hidrogolyókat. Ebbe állítottam bele szegfűt és gerberát. Színes papírból pedig szívecskéket ragasztottam. Nekem nagyon tetszik.
Tudom, hogy nem csak Valentin napon kell szeretni valakit meg ilyesmi. Persze én is ezt vallom. De ma olyan jól esett hogy a barátommal elmentünk kávézni meg sétálni. Szép napunk volt sok idő után megint. :) <3 

:)

Balatonon jártam

A Balatonnál voltunk hétvégén. Szép volt nagyon a téli táj, bár hó egy szem nem volt. Viszont nagyon nagyon hideg volt. És már annyira elegem van a télből. El se tudom mondani mennyire várom már a tavaszt. :)

Téli csoda

Ma mikor sétáltam a buszmegálló fele, nagyon csúszott a járda. Tehát oda kellett figyelnem, hogy nehogy seggre üljek. Csak nézelődtem mindenfelé. Egyszer csak észrevettem, ezeket a kis csodákat. Alapjáraton nem szeretem a telet (na jó, addig igen amíg karácsony van), meg a havat, meg a jegyet, meg úgy a hideget sem. Szóval persze szép ha esik a hó meg minden, de nem szoktam annyira hanyatt vágni magam tőle. De ez valahogy annyira megfogott. Sokan mentek ott az utcán, de szerintem senkit nem fogott meg ennyire, vagy csak oda se figyelt.
Szóval ma megint rájöttem, hogyha kicsit odafigyelünk micsoda apró csodák vesznek körül minket.

A boldogság titka

Sok-sok évvel ezelőtt élt Indi­á­ban egy bölcs, aki azt mondta, hogy egy nagy tit­kot őriz egy varázs ládá­ban, ami az élet min­den terü­le­tén sike­ressé teszi, és ezért a világ leg­bol­do­gabb embe­ré­nek tartja magát. Sok irigy király aján­lott neki hatal­mat és pénzt, még meg is pró­bál­ták ellopni a ládát, mind hiába. Minél job­ban pró­bál­koz­tak a meg­szer­zé­sé­vel, annál bol­dog­ta­la­nab­bak let­tek, mert az irigy­ség nem hagyta élni őket. Így teltek-múltak az évek és a bölcs egyre bol­do­gabb lett. Egy nap egy kis­fiú top­pant be hozzá és azt mondta:

- Uram, én is határ­ta­la­nul bol­dog sze­ret­nék lenni, mint te. Meg­mu­ta­tod nekem, hogyan érjem el a boldogságot?

A bölcs a gyer­mek tisz­ta­sá­gát és egy­szerű­sé­gét látva így szólt:

- Neked meg­mu­ta­tom a bol­doggá válás tit­kát. Gyere velem és nagyon figyelj: Való­já­ban két ládá­ban őrzöm a bol­dog­ság tit­kát, a szí­vem­ben és az eszem­ben. A nagy titok pedig nem más, mint egy lépé­sek­ből álló soro­zat, amit éle­ted végéig követ­ned kell.

Az első lépés azt, hogy tudd: Isten min­den dolog­ban ott van és ezért sze­ret­ned kell Őt, és hálát adnod Neki, mind­azért, amid van.

A máso­dik lépés: Sze­resd önma­gad és min­den nap lefek­vés­kor és fel­ke­lés­kor ki kell jelentened:

- Én fon­tos vagyok, képes vagyok, érté­kes vagyok, okos vagyok, ked­ves vagyok, sokat várok magam­tól, nincs olyan aka­dály, amit le ne tud­nék győzni. Ezt hív­ják magas önbecsülésnek.

Har­ma­dik lépés, hogy a gya­kor­lat­ban is meg­va­ló­sí­tod, amit magad­ról állí­tasz. Vagyis ha azt gon­do­lod, hogy okos vagy, visel­kedj oko­san; ha azt gon­do­lod, hogy képes vagy, tedd meg amit kitű­zöl magad elé; ha azt gon­do­lod hogy nincs aka­dály, amit ne tud­nál legyőzni, akkor tűz­zél ki célo­kat az éle­ted­ben és har­colj értük amíg el nem éred. Ezt a lépést moti­vá­ci­ó­nak hívják.

Negye­dik lépés, hogy ne iri­gyelj sen­kit azért, amije van, vagy ami ő maga, ők elér­ték a cél­ju­kat, te érd el a sajátjaidat.

Ötö­dik lépés, hogy ne őriz­gess a szí­ved­ben hara­got senki iránt; ez az érzés nem fogja hagyni, hogy bol­dog légy. Hagyd, hogy Isten tör­vé­nyei tegye­nek igaz­sá­got, te bocsáss meg és felejts.

Hato­dik lépés, hogy ne vedd el azt, ami nem a tiéd!

Emlé­kezz, hogy a ter­mé­szet tör­vé­nyei sze­rint, ha vala­kitől elve­szel vala­mit, akkor hol­nap elvesz­nek tőled valami érté­ke­seb­bet annál, amit elvettél.

Fizesd meg a tar­to­zá­so­dat, add vissza, ami nem a tiéd, kérj bocsá­na­tot, add oda min­den­ki­nek azt, ami meg­il­leti. Így biz­to­sí­tod a békédet.

Hete­dik lépés: Ne bánj rosszul sen­ki­vel. A világ min­den élő­lé­nyé­nek joga van ahhoz, hogy tisz­tel­jék és szeressék.

És végül a nyol­ca­dik lépés. Min­dig moso­lyogva kelj fel, és fedezd fel a szép­sé­get és a jót a téged körül­vevő dol­gok­ban, gon­dolj bele, hogy milyen sze­ren­csés vagy, ami­ért annyi min­de­ned van, segíts a töb­bi­ek­nek, anél­kül, hogy arra gon­dol­nál, hogy sem­mit sem fogsz kapni cse­rébe; figyeld meg az embe­re­ket és fedezd fel ben­nük a jó tulaj­don­sá­ga­i­kat, nekik is add át a tit­kot, hogy győz­tessé vál­ja­nak, és így BOLDOGOK LEGYENEK!
(indiai népmese)

Ez egy jó könyv? Nem ez egy varázslatos könyv!

Stephanie Perkins - Anna és a francia csók

Ez a könyv egyszerűen varázslatos. Karácsonyra kaptam meg. Már a könyvesboltban, amikor kiválasztottam tudtam, hogy ez nagyon én vagyok. Nem kezdtem el a szünetben olvasni, mert tudtam, hogy akkor kb 2 nap alatt kivégezném. Jól éreztem. Így suli időben is csak 4 napig tartott. Letenni is alig tudtam. Az irónő annyira jól ír. Nem az van hogy történik valami és akkor unalmassá, egyhangúvá válik a könyv. Hanem amikor történt egy izgalmas rész, a következő fejezetben jön egy e-mail vagy egy teljesen más dolog, ami késlelteti a megoldást. Ez engem borzasztóan idegesített, de épp ez tette izgalmassá. Ezért akartam minél előbb elolvasni, hogy mi lesz a vége.
Amikor olvastam ezt a könyvet egy egészen más világba éltem. Úgy éreztem én vagyok Anna és én élem át azokat, amiket ő. Én is ott voltam vele Párizsban a Latin negyedben, a Lambert kollégiumban, az Amerikai Párizsi Gimnáziumban. Én is éreztem vele a fájdalmat, a csalódást és a boldogságot is. Anna világa nagyon az én világom. Én is éltem át hasonlót szóval nagyon tudtam egyesülni a könyvvel. Egyszerűen imádtam. Elolvasnám újra és újra és újra, csak hogy abba a világba lehessek megint.
Azt hiszem sokszor fog még a kezem közé akadni :) 

Bemásolom a könyv hátulján található kis összefoglalót, hogy mindenki részese lehessen egy kicsit:


Anna nagy várakozással tekint végzős évének kezdete elé atlantai középiskolájában, ahol van egy remek munkája, egy hűséges legjobb barátnője, és egy alakulófélben levő, ígéretesnek tűnő kapcsolata. Így aztán eléggé elkeseredik amiatt, hogy Párizsba kell költöznie egy bentlakásos iskolába – egészen addig, amíg ott nem találkozik Étienne St. Clairrel, aki okos, sármos, gyönyörű, szóval tökéletes… lenne, ha nem volna foglalt. De a Fények Városában a vágyak valahogy mindig utat törnek maguknak. Vajon a szerelmes majdnem-ek éve a hőn óhajtott francia csókkal ér véget? Stephanie Perkins a romantikus feszültséget mindvégig sistergőn, a vonzalmat pedig magas hőfokon tartja debütáló regényében, amely garantáltan megbizserget minket a fejünk búbjától a lábujjainkig és megolvasztja a szívünket.

Semmiből sokat

Van az a mondás hogy szarból nem lehet várat építeni. Ami akár igaznak is tűnhet, de megcáfolható?
Barátnőmtől sokszor kértem tanácsot a kapcsolatom terén és ő mondogatta ezt mindig. Hát jelentem és bebizonyítottam, hogy ez nem igaz. :)
A történet röviden és egyszerűen annyi, hogy barátommal majdnem szakítottunk. De aztán talán az hogy mind a ketten féltük elveszíteni a másikat újra rendbe tette a dolgokat köztünk. Elhatároztuk hogy oké akkor még ma beszélünk és ennyi, és ez ment pár napig, csak még ma..., csak még ma... Én is változtattam azon, hogy nem írok rá facebookon, amint online lesz, nem hívom fel minden 2. órában. Így csak este beszélgetünk, de akkor sokat. És ő is változtatott, hogy kedvesebb velem, odafigyel rám, stb... Ezek segítségével pár nap alatt rájöttünk, hogy visszatért az érzés, amitől jó a kapcsolatunk. Így nem szakítottunk és jelentem egy hónapok óta rossz kapcsolatból szépen, lassan felépítjük újra a fantasztikusan tökéletes kapcsolatunkat :)
Nagyon büszke vagyok magunkra. Tudom idő kell még, hogy minden a régi legyen. Kis lépésekben, de haladunk előre. :)