Egy hét Nagykárolyban

Az elmúlt hetet Nagykárolyban töltöttem a Piarista nővéreknél és az ő általuk felkarolt gyerekeknél. Az iskola szervezésében indultunk útnak július 25-én reggel 7 órakor. A társaságtól eleinte tartottam, mert az én osztályomból csak Kata jött, a többiek mind felsőbb osztályból jöttek. Kísérőként Hédi néni csatlakozott hozzánk, akit elkísért a lánya is. 5 óra utazás után érkeztünk meg Nagykárolyba, ahol Bori nővér üdvözölt és vezetett be minket az otthonukba. Ott ebédeltünk, majd az ott lakó lányok segítettek behordani a csomagjainkat. Ekkor ismerkedtem össze Kassival, akivel nagyon jó kapcsolat is alakult ki köztünk. A vacsoránál aztán összeismerkedtünk a többi nagylánnyal is és természetesen a picikkel is.
Vasárnap ilyen városfelfedezős, ismerkedős nap volt, majd hétfőtől kezdődött a munka. Merthát azért mentünk, hogy segítsünk nekik a felújított épületük munkáinál. Így egész héten port töröltünk, felmostunk, söpörtünk, ablakot mostunk, függönyt karikáztunk. De a munka közbe is ismerkedtünk, barátkoztunk. És persze este vagy amikor épp nem takarítottunk, akkor az ott lakó lányokkal töltöttük a legtöbb időt.
Szombaton aztán jött a búcsúzás. Kaptunk tőlük kézzel készített nyakláncokat. Mindenkién véletlenszerűen más szimbólummal. Az enyémen egy galamb van, ami a Szentlelket és a békét jelképezi. Úgy érzem hozzám illő jutott nekem. Persze a búcsú itt sem ment könnyen. Bogival rendesen megkönnyeztük azokat a perceket.
Hogy mit tanultam, kaptam az egy hét alatt? Nagyon nagyon sok mindent. Emberségben szerintem sokat fejlődtem. Nagyon sok szeretetet kaptam ott és nagyon jó érzés volt, hogy segíthettem nekik a munkálatokban és közelebb vittük őket ahhoz, hogy egy szebb, nagyobb otthonuk legyen. Szereztem új barátokat is, ami szerintem mindig jól jön. Csodás helyen és csodás emberekkel voltam együtt.

Köszönöm innen is Jutka, Tünde, Ágnes és Bori nővérnek és a lányoknak, a nagyszerű vendégszeretet, a finom ételeket és a sok-sok élményt. Nagyon remélem, hogy minél előbb visszajutok Nagykárolyba.