Újból színjátszó - Láperdő szelleme

Ha november akkor új színdarab. Így volt ez idén is. A láperdő szelleme című mesejátékkal készültünk idén az iskolai patrociniumra.
Egy kilátástalannak tűnő helyzet volt. Mikor még a darab előtt 4 nappal van olyan jelenet ami káoszos. De tudtam, hogy megcsináljuk. Voltak fenntartásaim a csapattal is, de végülis sikerült összekovácsolódnunk. Minden fantasztikus volt. Nehezen tudom szavakba önteni,hogy mit is érzek.
Megint csomó probléma között nagyon jól esett játszani. Bár elsőre idegen volt tőlem a karakterem, de a végére megszerettem. Úgy érzem sokat beleadtam és tudtam olyat mutatni, amit nem gondoltam volna. Az elvarázsolt élmény most is megvan. A darab után többen voltunk akik csak ültünk még és beszélgettünk, egyszerűen nem indultunk el, hogy hazamenjünk. Ugyanis a darab, az a hely, a társaság egy menedékké vált.

És hogy érezzem, hogy ez a végzős évem, szörnyű hogy nem lehetek részese egy újabb darabnak és hogy nem lehet újabb és újabb ilyen novemberem... Utálok végzős lenni. Több okból is, az egyik az hogy minden utolsó... 10 éve járok ebbe a suliba és itt nőttem fel, itt lettem az aki vagyok, 6 hónap múlva pedig el fogok ballagni és itt fogom hagyni mindezt a szépet, jót, olykor bosszantót ami ezzel az iskolával jár...

Egy biztos, a színjátszó, ez a darab és az egész minden egy örök élmény és emlék marad.

Nyárösszefoglaló 2016

Hát hamarosan ennek is vége. Egy újabb csodás nyarat tudhatok a hátam mögött.

Az egész nyár talán ott kezdődött, hogy júniusban voltunk az Itt élned, halnod kell című előadáson a Hősök terén. Ami nagyon nagy élmény volt számomra.

Aztán betöltöttem a 18-at, amit nem ünnepeltem meg nagy buliba, meg full sok ivással, de akik számítottak, azok felköszöntöttek és velem voltak. :)

Végül június és július fordulóján egy hetet töltöttem Kormorán táborba, ami mint minden évben, idén is fantasztikus volt és nagyon jól éreztem magam. Erről a hétről már olvashattok itt.

Júliusban aztán 2 hétig jártam be Győrbe angol nyelvvizsga előkészítőre, majd nyelvvizsgáztam is, minek az írásbeli része sikeres lett, ennek nagyon örültem :)
Majd volt falunap is, amin szintén jól éreztem magam. :)
Töltöttem egy napot Zsófimnál Budapesten, ahol jól kibeszélgettük magunkat.
És egyre jobba kezdtem lenni Lolitával, akivel elég viharosan kezdődött a barátságunk, de azt hiszem jelenleg a kevés nagyon jó barátom közé tartozik már. <3 :)

Augusztusban idén kihagytam a hagyományos tánctábort, de valahogy most annyira nem is bánom. Helyette voltunk családdal Olaszországba nyaralni. Velence volt a kedvenc helye, azt hiszem. De azért a tengerpart se volt semmi. :D

Közben itthon volt barátnőm Berlinből, szóval vele is találkoztam.

Augusztus 20-át szintén Lolitával töltöttem, ott is aludtam nála és szerintem jó kis augusztus 20-a volt, én jól éreztem magam. Régen voltam annyira felszabadult, mint azon a napon. :)

Van még egy barátnőm, akivel sokat beszéltem meg taliztam a nyáron, Pati. Őt is imádom és örülök hogy ennyire jóba lettem vele is. <3 :)

A nyár utolsó hétvégéjét pedig Zsófimnál töltöttem Pesten, ahol elmentünk egy Margaret Island koncertre, majd rengeteget beszélgettünk. :)

Hát így telt a nyaram. Persze voltak benne fontos és meghatározó személyek még, de azt hiszem a velük töltött perceket elég ha magamba visszaidézem.

Most pedig itt vagyok a gondolattal a fejembe hogy, 2 nap múlva elkezdem életem 12. tanévét. Az utolsót a gimibe, az utolsót abba a suliba, ahova 10 éve, kis harmadikosként léptem be elsőnek és amit annyira szerettem, ahol életem nagy eseményei történtek, ahova már annyi dolog köt.
Jön a kérdés hogy várom-e. Nem. Ahogy az előző tanévet befejeztem és annak örültem, most annyira vagyok szomorú, hogy vissza kell menni... Sok minden miatt, az osztálytársak miatt, az miatt hogy vége, hogy ennyi volt, ebben a tanévben lezárul valami nagy dolog. Sok minden vár rám, tudom és bármilyen nehezen is, de azt hiszem kész vagyok hogy szembe nézzek velük. :)

Minden változik

Minden változik, és ez milyen igaz. Ha valaki 3 évvel ezelőtt megmutatja nekem a mostani életemet szembe röhögöm és azt mondom neki, hogy meg van bolondulva. Ahogy az idő megy előre egyre több dologra jövök rá. Még tavaly ilyenkor is, de inkább 2-3 éve terveztem az életemet. Mit, mikor, hogyan, kivel... fontos volt, hogy mi lesz holnap, hogy ki mit gondol rólam. És mennyire megütöttem magam. Belezuhantam egy olyan szakadékba, amiből 9 hónapig nem tudtam kivergődni. Igen voltak mellettem barátok, de kérdem én segítettek? Jól éreztem magam? Nem, sőt szenvedtem, mert két tűz közt kellett választani.. Aztán jött egy barát, aki úgy tűnt segít, csak tudtam volna akkor, hogy milyen is valójában. Mert igen, hiszem, hogy a nehéz időszakokba derül ki az, hogy ki kivel is van.

Elvesztettem a baráti körömet, mert jobbnak látták más mellé állni, egy apró butaság miatt. Hát akkor úgy gondoltam "semmi pánik, lesznek újak" és milyen jól gondoltam. Közbe az a barát, aki elvileg a legjobb barátnőm volt, csúnyán elárult... Szóval így kicsit egyedül maradtam, nem teljesen, de mindegy is. Kellett az az idő nekem, hogy eldöntsem ki is vagyok, mit is akarok.

És hogy mi van most? Az van, hogy találtam új barátokat, akikkel élvezek együtt lenni és konkrétan szarok arra, hogy ki mit gondol rólam, arról hogy hogyan élek. Egy a fontos, hogy jól legyek és élvezzem és éljem meg minden percét az életemnek. Ha elesek az az én bajom lesz, nem másé. Ha fájni fog, hát fájjon, biztos van annak is oka. De abból elegem van hogy más mondja meg mi lenne a helyes út. Nekem erre nincs szükségem. Elég nagylány vagyok ahhoz, hogy eldöntsem. Most lehet hogy néhányan azt gondolják, hogy "ez hülye, gyerek még". Üzenem nekik, hogy gondoljanak amit akarnak. De 18 éves vagyok, mikor éljek ha ne most?

Szóval nem érdekel, hogy mi lesz holnap vagy 3 hónap múlva vagy 1 év múlva. Valahogy biztos lesz. Isten tudja az utamat és most ez így jó, ahogy van. És tudjátok mit? Jól vagyok és élvezem, hogy magam döntök és nem valaki más befolyásol, élvezem hogy olyanok vesznek körül, akik a hülyeséget is velem csinálják, mert bíznak bennem és ez tudjátok mennyire jó érzés? Olyan felszabadult vagyok, mint már nagyon régen.

"Csak élni, élni emberek!
Időnk oly gyorsan el pereg,
egy perc csupán az élet..."

Egy újabb Kormorán tábor- egy újabb csoda hét

2016-ban is volt Kormorán tábor. Már az 5., idén a tábor helyszíne Kunszállás volt.
Június 26-án vasárnap érkeztünk meg, de volt, aki csak hétfőn jött. A hét folyamán megtanultuk a Csillagok csillagok és a Lámpás emberek című Kormorán dalokat, illetve készültünk szóló számokkal is, a szombati záró koncertre. A napközbeni próbák mellett ugyanakkor karkötőt csomóztunk és csillámtetkót csináltunk. Az estéket pedig rengeteg beszélgetés és felhőtlen jókedv jellemezte. Egy este volt táncház is, ami én személy szerint nagyon élveztem.
Nagyon jó volt újra látni olyan embereket, akiket egy éve láttam utoljára és jó volt megismerni új embereket is.
Szombaton a koncert előtt a szóló műsorokat adták elő a táborlakók. Idén is én kaptam a megtisztelő feladatot, hogy vezethettem a kis táborzáró műsort. Utána pedig a Kormorán koncerten elénekeltük a megtanult dalokat és az előző évek során már tudott dalokat a zenekarral.
Ez a hét megint egy fantasztikus hét volt. Akkor is ha volt benne rossz perc. Mert a jó dolgok maradnak meg. A társaság, a jókedv és az a hatalmas erő amit itt kaptam megint. Egy olyan elmondhatatlan jó érzés, ami megmarad örökre. Idén is köszönet Szűts Istvánnak, hogy megszervezte nekünk a tábort, Kunszállás polgármesterének és a művelődési ház igazgatójának, hogy a segítségünkre voltak és élvezhettük a falu vendégszeretetét.
Imádtam veletek lenni megint és remélem az élet úgy hozza, hogy minél hamarabb újra találkozhatunk.

18 lettem :)

Hát ez a nap is eljött. 18 lettem. Az ünneplést tegnap este kezdtük a családdal. Nagyon jó érzés volt az egész, talán egyik legjobb szülinapom volt. Különleges is volt, mert ugye 18. De nagyon jó érzés volt az egész. Nem kaptam sok hülye képet facebookon, de kaptam azoktól akiket szeretek, kaptam szavakat amik meghatottak. Barátnőmmel voltunk epret szedni ma, úgyhogy így minden jó volt.
Egyszóval, most már nagykorú vagyok. És remek nap volt ez a mai és akinek fontos vagyok azok írtak és ez a lényeg.
Befejezem mielőtt elsírom magam :D

2 nap és 18

2 nap múlva 18 leszek. Hogyan is állok az idén a szülinapomhoz? Nagyon várom! :D De tényleg. Nem éppenséggel azért, merthogy 18 leszek, mert nem is érzem magam annyinak. Jó, azért biztos az is dob a hangulatomon egyet, hogy az ember csak egyszer lesz 18 éves meg nagykorú meg minden. A lényeg, hogy a tavalyihoz képest egészen máshogy állok hozzá.
Holnap ünneplek a családdal, aztán kíváncsi leszek ki lesz az aki vasárnap és hétfő fordulóján éjfélkor elsőnek felköszönt. Lehet hogy ovis vagy nem tudom, de nekem sokat jelent az, ha valakinek éjfélkor eszébe jutok.
Szóval várom, hogy eljöjjön az a hétfő, amikor is 18 leszek. :D Azért jó így várni a szülinapomat...

Hamarosan vége a 2015/16-os tanévnek

Igen, már csak nem kell sok, hogy vége legyen életem 11. tanévének, úgyhogy azt gondoltam kicsit összeszedem a gondolataimat és leírom mik is történtek velem ebbe az elmúlt 10 hónapban.

Szeptemberben eléggé úgy indultam neki a dolgoknak, hogy nem nagyon volt kedvem visszaülni a padba. Igazából éreztem, hogy egy nehéz tanévnek nézek elébe, mind lelkileg mind tanulmányilag.
Elmentem még szeptemberben egy táncórára, mivel régóta szerettem volna járni egy tánccsoportba. Viszont sajnos csak 2-en voltunk, így nem indult el a csoport.
Ez a hónap számomra nagyon nehéz volt és tele volt rossz élménnyel.

Októberbe elég sok minden volt, az egy elég sűrű hónap volt, de éppen ezért imádtam. Az osztállyal készültünk az október 23-ai megemlékezésre, voltam szavaló versenyen, ahol arany fokozatot kaptam. Majd elmentem Krakkóba egy hétvégére egy Piarista találkozóra, ami nagyon nagyon jó volt. Rákövetkező héten az énekkarral voltam. Ott is nagyon jól éreztem magam. Majd előadtuk az osztállyal a műsorunkat. A második előadáson pedig kiderült a tanévem talán legjobb dolga. Hogy szerepelhetek az iskolai színdarabba. Mivel nagyon meg akartam felelni és jól akartam játszani a szerepemet, így egész őszi szünetbe tanultam a szöveget.

November aztán a próbák és a darab bemutatójának hónapja volt. Minden héten próbáltunk. És én imádtam ott lenni. A társaságot, a szerepemet, a darabot. Egyszerűen annyira jól kirángatott a mély pontomból és olyan új barátságok kötődtek, ami hihetetlen és nagyon boldog vagyok, hogy ez megtörtént velem.
A próbák között jutott időm egy kis Biblia versenyre is.
Majd a hónap végén előadtuk a Vitéz lelket. Óriási sikerrel és nem utoljára.

December már egy nyugisabb hónap volt. Igazából az osztálykarácsonyon és a KoBaK-os karácsoyon kívül nagyon nem voltam máshol. Ugye ott volt a karácsonyi szünet, amelyben egy újabb barátságom alakult ki és egy másik erősödött egyre jobban meg. A karácsony egészen jól telt. Majd jött a szilveszter, óriási botránnyal és én megint a földön voltam.

De újra próbáltuk a Vitéz lelket januárba és voltunk családdal Balatonkenesén, ahol kicsit pihentem.
Majd matekból kisérettségit írtunk, ami nekem 5 lett. Előadtuk a Vitéz lelket a város előtt is. De a januárom egy kínzás volt lelkileg. Nagyon nem voltam jól. Elengedtem valamit, ami már régen el kellett volna és kicsit sem volt könnyű.

Február lelkigyakorlattal indult, ami szerintem jó volt, én jól éreztem magam abban a 3 napban. Majd volt egy farsangi bál is, ami nagyon jó volt. Nagyon sokat táncoltunk és tényleg jól éreztem magam. Így elment a februárom, ami összességében nem volt annyira rossz, sőt javulni látszott a helyzetem.

Márciusban Kiskunfélegyházára utaztam a családdal, ami nem volt olyan rossz. Majd Rajkán előadtuk a Vitéz lelket, ami nagyon jó érzés volt. Otthoni közösség előtt előadni. A hangulat is csodás volt. Majd jött a tavaszi szünet, ami én nagyrészt tanulással töltöttem, mivel töri kiséretsségi várt rám a szünet után, aminek a szóbeli része 5-re sikerült és nagyon örültem neki. Lelkileg pedig kezdtem egyre jobban lenni.

Áprilisban aztán megint besűrűsödött az életem. Színházba voltunk az osztállyal, papám és mamám 70. születésnapját ünnepeltük, elkezdőtek a színjátszós foglalkozások is. Voltam a városi tv-ben verset mondani. Énekkarral Keszthelyen a Halikon ünnepségeken voltunk, ami iszonyat jó volt. Közben az iskolai diákbizottság elnökének választására készültünk, mivel én is jelölt voltam. Ez itt tele volt feszültséggel, amiből ugyan nem született rossz dolog. Lementek a kampány napok és a választás is. Közben fél lábbal már a ballagásra készültünk, ugyanis 11-es lévén mi ballagtattunk. Közben megvolt a választás eredményhírdetése is és én lettem az elnök. Ez nekem nagyon jól esett, viszont nem gondoltam volna, hogy engem választanak majd meg. Április egy nagyon jó hónap volt, úgy gondolom. Sok-sok minden volt, de úgy tűnik én ezt szeretem.

Májusban Erdélyben voltam az osztállyal a csíksomlyói búcsún meg kirándulni. Én imádom Erdélyt és így nagyon nagy élmény volt 3x is visszamenni. Persze nem lehet minden tökéletes, ahogy ez a kirándulás sem volt 100%-ig az, de hát úgy volt jó ahogyan volt. Majd egy újabb Vitéz lélek előadás várt ránk, ezúttal Héderváron. Ismét nagy vendégszeretet fogadott minket, óriási siker volt megint, talán a legjobb előadás volt. Eközben két elsőáldozás is volt a családban, így kb minden héten családi kerti party volt.
Így összességében a május is egy remek hónap volt.

Június aztán nem kezdődött valami jól, és nem is alakult jobban. Sok barátomat vesztettem el. Ugyan akkor találtam magam mellé újakat. Voltak akik csúnyán megbántottak és elárultak és ezért volt akit majdnem elvesztettem, de szerencsére csak majdnem. Éppen ezért már alig várom, hogy vége legyen és ne kelljen a nyáron látnom egy két embert, akikre elég mérges vagyok.

Összességében tehát ez a 2015/16-os tanév nagyon a szélsőségek tanéve volt. Volt hogy nagyon jó volt minden és volt hogy nagyon nem. Ez a tanulmányi eredményemen is meglátszik. Nem azt mondom, hogy rossz ez a bizonyítvány, mert nagyon jó lett és az első negyedévhez meg a félévhez képest sokat javítottam és nem tudom, hogy ilyen ingadozó lelki állapotba hányan tudták volna ezt így utánam csinálni. Így azért büszke vagyok magamra, mert azért 3 db 4-sem lett a többi mind 5. Szóval azért tanulmányilag is tettem le az asztalra. Pedig nem mondhatnám, hogy ez egy könnyű év volt, mind tanulás szempontjából, mind lelkileg.
És hogy mit értem el magamban, ebben a 10 hónapban? Felálltam és megtaláltam ki is vagyok, hogyan is érzem jól magam. És tudjátok ez iszonyat jó érzés. Nem gondolkodni, csak lenni és tudni, hogy bárki bármit is mond én jól vagyok és megtaláltam magamat. :)

Csodajó időszak

Sziasztok!

Az elmúlt időben nagyon jó dolgok történtek velem. A múlt hétvégén Keszthelyen voltunk az énekkarral a Helikon ünnepségeken, ami nagyon jó hangulatban telt és szereztem új barátokat is. Találkoztam Annával, akit 2 éve nem láttam. Szóval nagyon jó hétvége volt.

Közben pedig 1000-re készültünk az iskolai diákbizottság elnökválasztás kampányára, mivel én is indultam. Eleinte nem nagyon akart összeállni a dolog, de a végén lett egy csodás kampánynapom. Osztottunk "Szavazz Vikire" karszalagokat, meg volt a csapatomnak egyenpólója, volt plakát és a délutáni tanár-diák röpi meccsen is nagyon sokan ott voltak és mindenki nagyon jól érezte magát, ami nekem nagyon jól esett. Aztán ma volt az eredményhírdetése a szavazásnak. Én végig biztos voltam benne, hogy a másik lány fog nyerni. De amikor kimondták hogy "a 2015/16-os IDB elnökválasztást nyerte Bucsuházy Viktória" akkor nagyon megdöbbentem. Hirtelen azt se tudtam mit mondok. Megköszöntem a sok segitséget meg a részvételt azt hiszem. Aztán elsírtam magam. Nagyon nehezen hittem el. Mert én tényleg nem hittem, hogy a gimi többsége megbízik bennem, hogy képes leszek véghez vinni a terveimet. Ez nekem nagyon sokat jelent ez nekem. És óriási köszönettel tartozom mindenkinek, mert nagyon boldoggá tettek. :)

Tavasz lesz és én hogyan vagyok?

Hamarosan itt a tavasz. Nem is tudom várom-e. de azt mindenképp, hogy jó idő legyen.

Hogy mi is történt velem mostanában? Volt egy újabb Vitéz lélek előadás. Ráadásul itt Rajkán, a falumban. Szerintem nem kell mondanom, hogy megint óriási siker volt és én megint csodásan éreztem magam.

Közben pedig érdekes és váratlan dolgok történnek, melyekről talán fél évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy el fogom tudni viselni. Én mindig is az a lány voltam, aki szerette ha tisztán láthatja a dolgokat és tudhatja ki hogyan érez iránta. És most ez totálisan nem így van. De nem baj, mert egyenlőre tetszik és igazából talán vágytam egy ilyen dologra. Néha napján van hogy elgyengülök és besokalok. Akkor sírok egyet és másnapra már semmi bajom nincsen. Szóval tanulok. Sok mindent. Türelmet és titoktartást, azokat a legfőképpen. Úgy érzékelem, hogy jól megy. Nem mindig könnyű, de azt hiszem nagyon sokat erősödtem és egy egészen más valaki vagyok, mint aki voltam. És most "minden jól van így, ahogy van". :)

https://www.youtube.com/watch?v=CRL7CSECMyw

Esőben

De jó lenne átkarolva,
Ernyő alatt összebújva,
Megcsókolni édesen,
Veled lenni csendesen.
/saját/

Boldogság :)

Hogy hogyan vagyok mostanában? Remekül! Az életem kezd a helyére kerülni, sőt a helyén van. Az előadás óta minden jó. Voltunk lelkigyakorlaton az osztállyal, ami nagyon jó volt. Közelebb kerültem az osztályomhoz, aminek nagyon örülök, azon belül is egy lánnyal egészen jóba lettünk. Aztán pénteken volt farsang, ami szintén nagyon jó volt. Jól éreztem magam. Az osztályjelenetünk és a karaoke is jól sikerült, így második helyezést értünk el, aminek nagyon örültünk. :) Aztán pedig táncoltunk, jó sokat. Tényleg nagyon jól éreztem magam.
Úgy érzem ezek és még néhány dolog, amiről most nem beszélnék nagyon sokat segítettek és elengedtem a múltat. Most újra a jelenben vagyok és élvezem ami most van. Mert minden nagyon jó és tényleg boldog vagyok :)

Néhány kép a lelkigyakorlatról és a farsangról:

Újabb Vitéz lélek

Hát ez is eljött. Egy újabb Vitéz lélek előadás, most nem a suli előtt, hanem városi rendezésbe. Nem titkolom nagyon rosszul kezdődött nekem 2016. De aztán jött ez, hogy újra előadjuk a színdarabot. És jöttek a próbák, ahol sokat nevettünk és jött az előadás és mára mintha teljesen elfelejtettem volna a sok gondot. Egy olyan katartikus állapotba kerülök a fellépések után, hogy azt nem is lehet elmondani. Nagyon nehéz megfogalmazni, hogy mit is érzek, de valami elmondhatatlan boldogságot, egy olyan boldogságot, ami megmagyarázhatatlan. Kimegyek a színpadra és más vagyok, akkor Rozali vagyok, a feleség, lejövök és Viki leszek, aki jól van. A színjátszás elfelejteti a gondjaimat és törli a fájdalmamat, kitölt és feltölt. Egy más világban egy másik lány leszek. Az akit szeretnek, aki szeret és aki teljes. Lejövök a színpadról és abba a közösségbe, ott úgy érzem én vagyok és teljes vagyok. Érdekes egy dolog ez, de nagyon jó. :)

Néhány kép a mai előadásról és tessék hozzá ezt is hallgatni:
https://www.youtube.com/watch?v=BJLuLyDE_dc

Nyugalom

Ma elmentem egy régi helyre. Egy helyre ahova nem egyedül jártam. Most egyedül mentem. De nyugalomra vágytam és azt éreztem, hogy itt megnyugodhatok, hogy itt nyugodalmat lel a lelkem. És elhatároztam, hogy fel fogom épiteni azt a Vikit, aki erős és akit szeretnek. Egyenlőre nem találom még ezt az énem, de fel fogom épiteni, meg fogom találni magamban.

"Ott kezdem, ahol egy vesztes embernek s egy vesztett nemzetnek kezdenie kell. Kicsiből, alázatossan, hittel. Isten és föld között indultam el és ott megyek egyenesen végig."
(Tamási Áron: Vitéz lélek)