Kicsit talán megkésve, így január 13-án, de a vizsgáim miatt talán csak most jutottam oda, hogy elmerengjek az elmúlt éven.
2018 egy igazán szuper év volt, talán nem is tudnék negatívot mondani róla.
Alapból úgy kezdtem az évet, hogy sikeresen átkértem magam másik szakra, ami a szociálpedagógia és sokkal jobban tetszett és sokkal nagyobb erőbedobással csináltam végig a félévet, mint előtte. Aztán felvételiztem Sopronba levelező tagozaton óvodapedagógiára, amiről akkor még nem is igazán tudtam mennyire nagy álom és mennyire a hivatásomnak érzem. Sikeres felvételi alkalmassági vizsgát tettem, pedig nagyon féltem tőle, sikeresen felvettek és sikeresen el is végeztem az első félévet. El se tudom mondani mennyire szeretem tanulni, csinálni és ott lenni. Valóban úgy érzem, hogy ez az a munka, amit szívesen fogok csinálni és amihez az összes létező motivációm megvan, ami csak kellhet. És igen, nagy kihívás volt, hogy 2 egyetemet csináljak párhuzamosan, amiből a vizsgaidőszak nem is volt egyszerű, de megcsináltam és túl vagyok rajta. Egy percig sem bánom már, hogy így döntöttem, hogy mertem szakot váltani, hogy mertem egy újnak nekivágni és hatalmas büszkeség magammal szemben, hogy ezt megtettem és csinálom. Látszik ebből is, hogy mennyire szeretem, mert másképp nem tudnám ezt így csinálni. Számomra ez a dolog a legnagyobb előrelépés magammal szembe 2018-ban, amit megtettem. Hogy nem féltem, hogy félretettem a félelmet az újjal, az ismeretlennel szemben.
Persze ez az egész nem sikerülhetett volna és talán sose tettem volna meg ezeket a lépéseket, ha nincs valaki, aki biztat, aki támogat, aki mellettem van és kiáll a döntésem mellett, ha nincs az a valaki, aki segít rájönni, hogy mit is szeretnék csinálni, hogy mi érdekel. Akkor ma nem tartanék itt. Ezerszer is megköszönhetem, de talán sose lesz elég, hiszen az életemet határoztuk meg ezzel és segített, hogy helyes úton legyek. Ezek mellett azt az ezernyi élményt is megköszönöm, amit átéltünk közösen ebben a csodálatos évben. Nagyon boldog vagyok, hogy a páromnak, a társamnak tudhatom.
Minden élmény varázslatos volt, a májusfa, a közös nyaralás, a szülinapom, a soproni napok, a mozik, a karácsony, a szilveszter, a vadászatok, a barátaink szülinapjai, hogy megismerhettem a családod egészét, a raklapágyam, a közös főzések, biciklitúrák és még sorolhatnám reggelig...
Ha visszaolvasom a pár évvel ezelőtti évösszefoglalóimat, talán egy sincs, amiben ennyi pozitív gondolat lett volna és szerintem ez egy jókora fejlődést mutat az életemben.
Persze megemlíthetek néhány rossz és szomorú dolgot is, mert nem egy haláleset történt ebben az évben a családban, de ezeket is együtt, kitartással átvészeltük.
És hogy hogyan nézek szembe 2019-cel? Ebben az éveben is rengeteg új dolog vár rám, amiket izgalommal várok és nagyon remélem, hogy ez az év is legalább annyira jó lesz, mint az előző és hogy az életem grafikonján mostmár a felfele ívelés tart tovább. :)
