Szóval idén a szülinapom éjszakáját és magát a szülinapomat is a Balatonon töltöttem, aminél jobbat nem is kívánhattam volna.
Szóljak néhány szót a múltról is, mert ez sosem maradhat el. Tavaly nagyon vártam a szülinapomat és hogy megkapjam azt amire várok, de nem kaptam. Lett egy csodás érettségim, ami szuper és felvettek az egyetemre is. Aztán a nyár legviharosabb, de legszebb estéjén összejöttem a barátommal, akit igazán a páromnak mondhatok. Az egyetemmel voltak nehézségek, mert rájöttem, hogy nem is az szeretnék lenni, amit tanulok, de szerencsére úgy érzem azóta már megtaláltam a helyes utat és alig várom, hogy óvónéninek tanulhassak. Szóval szépen lassan, de minden jóra fordult.
Az elmúlt szülinapjaimon mindig volt valami kívánságom, ami a "szülinapi csoda" által megvalósulhatott volna, de nem tette. Idén azonban nem volt ilyen. Ott voltam a Balatonon a barátom karjai közt és úgy éreztem, hogy minden rendben és nincs szükségem a csodára.
És most feltevődik a kérdés, ami minden évben. Érzem-e magam annyi évesnek amennyi vagyok? A 20 az egy szép kerek szám. És valahogy örülök, hogy azt a nyamvadt 19-et végre elfelejthetem, de nem gondolom, hogy ha valaki rámnéz, akkor kitalálja a koromat (no ez persze nem baj :D ). De hogy érzem-e magam belül ennyinek? Van hogy igen és van hogy egyáltalán nem. De az elmúlt évek után valahogy ez az első olyan szülinapom, amikor a legközelebb vagyok ahhoz, hogy azt mondjam, érzem magam annyi idősnek, mint amennyi vagyok.
Hogy mit tartogat a következő év? Ezt nem tudhatom, de sok terv és megvalósításra váró cél van előttem, és nagyon remélem, hogy minden olyan jól folytatódik, mint ahogyan az most is van. :)
Ma még egy ünneplés a barátokkal és a szülinapi programoknak vége is szakad, de köszönöm ezúton is mindenkinek, aki részese. <3 (És igen, nem volt még szülinapi bulim a barátaimmal, de most épp itt az ideje :D )
