Az Óév végére

Kedves olvasók!

A blogom 2012. novembere óta működik azaz nem egy hosszú ideje. Köszönöm azoknak az olvasóknak akik rendszeresen nyomon követik a blogon az eseményeket. Remélem mindenkinek tetszik az ahogyan vezetem. Akinek van esetleg olyan amiből többet látna az oldalon az nyugodtan írjon nekem az e-mail címemre, amit majd a bejegyzés legalján találtok meg.
Köszönöm minden kedves olvasónak aki nyomon követ engem.

Boldog új esztendőt kívánok minden kedves Olvasónak!

Az e-mail címem tehát ahová várom az ötleteket: bucsuhazyviki@gmail.com

Ady Endre: Karácsony

Kedves olvasók!
Ezzel a kis versel kívánok nektek áldott, szent, békés karácsonyt! 

Harang csendül,

Ének zendül,

Messze zsong a hálaének

Az én kedves kis falumban

Karácsonykor

Magába száll minden lélek.

Minden ember

Szeretettel

Borul földre imádkozni,

Az én kedves kis falumban

A Messiás

Boldogságot szokott hozni.

A templomba

Hosszú sorba'

Indulnak el ifjak, vének,

Az én kedves kis falumban

Hálát adnak

A magasság Istenének.

Mintha itt lenn

A nagy Isten

Szent kegyelme súgna, szállna,

Az én kedves kis falumban

Minden szívben

Csak szeretet lakik máma.

Bántja lelkem a nagy város

Durva zaja,

De jó volna ünnepelni

Odahaza.

De jó volna tiszta szívből

– Úgy mint régen –

Fohászkodni,

De jó volna megnyugodni.

De jó volna, mindent,

Elfeledni,

De jó volna játszadozó

Gyermek lenni.

Igaz hittel, gyermek szívvel

A világgal

Kibékülni,

Szeretetben üdvözülni.

Ha ez a szép rege

Igaz hitté válna,

Óh, de nagy boldogság

Szállna a világra.

Ez a gyarló ember

Ember lenne újra,

Talizmánja lenne

A szomorú útra.

Golgota nem volna

Ez a földi élet,

Egy erő hatná át

A nagy mindenséget.

Nem volna más vallás,

Nem volna csak ennyi:

Imádni az Istent

És egymást szeretni…

Karácsonyi rege

Ha valóra válna,

Igazi boldogság

Szállna a világra.

Történet a hópehelyről

Volt egyszer egy hópehely, ott lakott fenn a magas égbe a felhők között. Születése óta vágya volt, hogy a földre szálljon és megnézze milyen az élet az emberek közt.

Egy decemberi estén aztán eljött az idő. Ő következett. A kis hópehely boldogan indult útjára. Lassan hullott lefelé az égből, le a földre ahová vágyott. December volt, karácsony előtt pár nappal, csendes hajnal volt mikor a hópehely elérte a várost. Az emberek még aludtak. A hópelyhek hullottak szépen, halkan. A város éledni kezdett, elindult mindenki dolgozni, a gyerekek iskolába. A hópelyhet először a gazdag városrészre vitte a szél. Látta, hogy a házakba lobog a kályha és mindenki rohan, boldognak tűnt az életük ott az embereknek. De az is volt? Nem tudta a hópehely. Aztán egy iskolához ért. A gyerekek tanultak, aztán megszólalt a csengő és szaladtak ki az udvarra, játszottak a hóba, jól érezték magukat. Aztán a hópehely egy nagyon más helyre tévedt. Ki a városka külső részére. Nem voltak ott nagy házak, sok autó vagy hasonlók mint a belvárosban. Itt laktak a szegényebb sorsúak. A házakba nem látta azt a pompát és a kandallókat sem melyek meleget adtak. Néhány kis tűz pislogott csak a házikókba, és nem volt túl meleg. Sok gyerek beteg volt, mert meghűlt. A hópehely időzött ott és nagyon megsajnálta a családokat. Hát elhatározta, hogy amint hazaérnek a gyerekek az iskolából elmegy a gazdagabbakhoz és segít ezeknek a szegény családoknak. Így is tett. Egy kis udvarba ért ahol egy kislány játszott a hóban. A hópehely oda szállt hozzá. A kislány egy percig sem gondolkodva követni kezdte a játszadozó hópihét, aki elvezette egészen ki a külvárosig. A kislány is látta, hogy miféle sorsuk van az ott élőknek. Haza szaladt. Megfogta édesanyja és édesapja kezét és elvitte őket oda ahová a hópihe vezette. A szülei nem érették mit szeretett volna a kislány. Szomorú lett. A kis hópehely végig követte a családot. A kislány amint hazaért felment a szobájába, fogott egy nagy táskát és pakolni kezdet. Összerakott minden olyan játékot amivel ő már nem játszott. Aztán a ruhásszekrényhez futott. Azt is kinyitotta és kiszedte a ruháit amiket ő már nem hord. A nagy táskákat levitte a lépcsőn és az édesanyja elé rakta. Az anya nem értette, hogy miért hozta ezeket a kislány, bele volt merülve a munkájába. Aztán a kislány elmondta anyjának:

• Anya én szeretnék segíteni azoknak a gyerekeknek, itt vannak azok a ruhák és játékok amik nekem már nem kellenek.
• De miért kislányom? - kérdezte az anya
• Te nem érted? - fakadt sírva a lány – csak szeretném ha oda adnád a Jézuskának ezeket, hogy tegye a karácsonyfa alá azoknak a gyerekeknek.

Az anya elgondolkodott és átölelte a kislányát.

Eljött szent este. A hópihe a szegény családoknál szerette volna tölteni ezeket a napokat. Megült az ablakon és ott figyelt. Nem volt nagy karácsonyfa csak egy egész picike, és nem is minden családnak volt, összejöttek egy házikóba az összes család és ott ünnepelték a Megváltó születését. A fa alatt volt 3 nagy csomag. Az elsőben ruhák, a másodikba játékok voltak. A harmadik üres volt. Csak egy papír volt benne, amire egy szó volt írva: SZERETET. Ha a gyerekek nem is, de a szülők értették. A gazdag kislány, nem csak tárgyakat hanem szeretetet is ajándékozott. A hópehely boldogan látta ezt. Hallgatta még a dalokat. Aztán a gyerekek kiszaladtak az udvarra és újra hullani kezdett a hó.

A kis hópihe boldog volt, hogy segíteni tudott. A telet egyszer a szegény családoknál töltötte aztán átröppent a gazdag kislány házához. Boldogan olvadt el amikor a télnek vége lett. 

Mindig jókor vagy jó helyen

Nem lehet rosszkor rossz helyen lenni...Mindig ott vagy, ahol dolgod van...És mindig azokkal, akikkel dolgod van...Lehet,hogy gyönyörű lesz, lehet hogy, fájni fog, de ez az életed...És ennél se szebb, se jobb, se izgalmasabb nem történhetne Veled! 


/Solya/

Egyedül nem jó

Van, hogy szeretne az ember egyedül lenni és mindent átgondolni, elfelejteni. De van, hogy sokkal jobb lenne valakivel együtt lenni, átölelni, megcsókolni. Jobb lenne ha nem egedül kéne ülnöd és csak gondolkodni olyan dolgokon amiken nem kéne. Eszedbe jutnak a "mi lett volna ha..." mondtatok. Ott kéne lennie veled annak a bizonyos valakinek. Érzed a kezét a válladon, érzed az illatát és minden pillantását. Ott kéne lennie veled, és nem messze valaki mással talán. Hogy miért gondolkodik az ember ilyenkor ilyesmiken, hát azt nem lehet tudni, de egy biztos ez a legrosszabb dolog, az olyan dolog amit nem szabadna, de nem lehet nem gondolni ezekre a dolgokra, amikor ott ülsz a szobába és nincs ott aki a szívünk közepén lakik.

/saját gondolat/ 

Ilyen az élet

Jelenleg mindent megtennék, hogy odabújhassak hozzád, ráhajthassam a fejem a mellkasodra, összekulcsolhassam az ujjaim a tieiddel. Felnézni és rád mosolyogni, amikor akarok. Odahajolni és megcsókolni, amikor csak akarom. Elmondani mit érzek irántad, ahányszor csak akarom. 
Az élet néha túl nehéz, hogy egyedül legyünk, és néha túl jó, hogy egyedül éljük át.

/Solya/

Igaz idézet a természetről és az emberekről

Nézd csak meg jól, mi minden van körülöttünk. A víz háborog, a föld rá sem hederít. Látod a magasba nyúló hegyeket?! A fákat, a fényt, amely a nap minden percében változtatja erejét és színét. A halakat, amelyek más halakat kergetnek, miközben azon vannak, hogy elkerüljék a sirályok csőrét. Hallod a zajokat, a hullámok moraját, a szél susogását, a homok neszezését, a sokféle zajt, amely harmóniává

 olvad? És az élet meg az anyagok e valószerűtlen hangversenyének kellős közepén itt vagyunk mi, te meg én és a körülöttünk lévő sok-sok ember. Vajon hányan látják meg közülünk azt, amit most leírtam? Hányan értik meg reggelenként, micsoda kiváltság, hogy fölébrednek, hogy láthatnak, szagolhatnak, tapinthatnak, hallhatnak, érezhetnek? Közülünk hányan képesek egy pillanatra megfeledkezni a nyűglődéseikről, hogy elámuljanak ezen a csodás látványon? Úgy tetszik: az ember éppen annak van a legkevésbé tudatában, hogy él.

/

Solya/

Nem lehet haragudni

Vannak idők amikor egy ember olyat tesz ellened ami fáj vagy ami megbánt, de nem tudsz rá haragudni. Ha elmeséled valakinek akkor az rögtön az illető ellen van, de nem érti, hogy bármilyen rosszat is tett te nem tudsz rá haragudni. Fáj amit csinált, de nem lehet nem szeretni. Ha szeretsz valaki akkor semmi rosszat nem tudsz ellene tenni, nem tudsz neki hazudni és nem tudsz nem bízni benne. Ez az őszinte szeretet.

/saját gondolat/

Nem szabad feladni

Vannak dolgok amiket az ember 100-szor eltervez és megálmodik, de végül sose úgy sikerülnek. Van hogy nem úgy de pozitív lesz a vége és van az hogy negatív. Ha negatív lesz a vég, az fáj, néha nagyon.
Amikor szeretsz valakit, és úgy érzed ő is téged,  mert ezt mutatja, aztán várod hogy találkozzatok és akkor koppansz nagyot amikor kiderül, hogy van barátnője az illetőnek. Fáj, de nem szabad kimutatni az illető előtt, úgy is érezni fogja. De vajon a barátság megmarad? És lesz még belőle szerelem a másik fél részéről is?  Nem lehet tudni. De egy biztos aki szerette a másik félt annak nem szabad feladni mert ott van még az a parányi esély, hogy minden összejöhet, és ha valóban szerettük a másikat menni fog.
Ne adjuk fel!

/saját/