Újabb Vitéz lélek

Hát ez is eljött. Egy újabb Vitéz lélek előadás, most nem a suli előtt, hanem városi rendezésbe. Nem titkolom nagyon rosszul kezdődött nekem 2016. De aztán jött ez, hogy újra előadjuk a színdarabot. És jöttek a próbák, ahol sokat nevettünk és jött az előadás és mára mintha teljesen elfelejtettem volna a sok gondot. Egy olyan katartikus állapotba kerülök a fellépések után, hogy azt nem is lehet elmondani. Nagyon nehéz megfogalmazni, hogy mit is érzek, de valami elmondhatatlan boldogságot, egy olyan boldogságot, ami megmagyarázhatatlan. Kimegyek a színpadra és más vagyok, akkor Rozali vagyok, a feleség, lejövök és Viki leszek, aki jól van. A színjátszás elfelejteti a gondjaimat és törli a fájdalmamat, kitölt és feltölt. Egy más világban egy másik lány leszek. Az akit szeretnek, aki szeret és aki teljes. Lejövök a színpadról és abba a közösségbe, ott úgy érzem én vagyok és teljes vagyok. Érdekes egy dolog ez, de nagyon jó. :)

Néhány kép a mai előadásról és tessék hozzá ezt is hallgatni:
https://www.youtube.com/watch?v=BJLuLyDE_dc

Nyugalom

Ma elmentem egy régi helyre. Egy helyre ahova nem egyedül jártam. Most egyedül mentem. De nyugalomra vágytam és azt éreztem, hogy itt megnyugodhatok, hogy itt nyugodalmat lel a lelkem. És elhatároztam, hogy fel fogom épiteni azt a Vikit, aki erős és akit szeretnek. Egyenlőre nem találom még ezt az énem, de fel fogom épiteni, meg fogom találni magamban.

"Ott kezdem, ahol egy vesztes embernek s egy vesztett nemzetnek kezdenie kell. Kicsiből, alázatossan, hittel. Isten és föld között indultam el és ott megyek egyenesen végig."
(Tamási Áron: Vitéz lélek)