Téli csoda

Ma mikor sétáltam a buszmegálló fele, nagyon csúszott a járda. Tehát oda kellett figyelnem, hogy nehogy seggre üljek. Csak nézelődtem mindenfelé. Egyszer csak észrevettem, ezeket a kis csodákat. Alapjáraton nem szeretem a telet (na jó, addig igen amíg karácsony van), meg a havat, meg a jegyet, meg úgy a hideget sem. Szóval persze szép ha esik a hó meg minden, de nem szoktam annyira hanyatt vágni magam tőle. De ez valahogy annyira megfogott. Sokan mentek ott az utcán, de szerintem senkit nem fogott meg ennyire, vagy csak oda se figyelt.
Szóval ma megint rájöttem, hogyha kicsit odafigyelünk micsoda apró csodák vesznek körül minket.

A boldogság titka

Sok-sok évvel ezelőtt élt Indi­á­ban egy bölcs, aki azt mondta, hogy egy nagy tit­kot őriz egy varázs ládá­ban, ami az élet min­den terü­le­tén sike­ressé teszi, és ezért a világ leg­bol­do­gabb embe­ré­nek tartja magát. Sok irigy király aján­lott neki hatal­mat és pénzt, még meg is pró­bál­ták ellopni a ládát, mind hiába. Minél job­ban pró­bál­koz­tak a meg­szer­zé­sé­vel, annál bol­dog­ta­la­nab­bak let­tek, mert az irigy­ség nem hagyta élni őket. Így teltek-múltak az évek és a bölcs egyre bol­do­gabb lett. Egy nap egy kis­fiú top­pant be hozzá és azt mondta:

- Uram, én is határ­ta­la­nul bol­dog sze­ret­nék lenni, mint te. Meg­mu­ta­tod nekem, hogyan érjem el a boldogságot?

A bölcs a gyer­mek tisz­ta­sá­gát és egy­szerű­sé­gét látva így szólt:

- Neked meg­mu­ta­tom a bol­doggá válás tit­kát. Gyere velem és nagyon figyelj: Való­já­ban két ládá­ban őrzöm a bol­dog­ság tit­kát, a szí­vem­ben és az eszem­ben. A nagy titok pedig nem más, mint egy lépé­sek­ből álló soro­zat, amit éle­ted végéig követ­ned kell.

Az első lépés azt, hogy tudd: Isten min­den dolog­ban ott van és ezért sze­ret­ned kell Őt, és hálát adnod Neki, mind­azért, amid van.

A máso­dik lépés: Sze­resd önma­gad és min­den nap lefek­vés­kor és fel­ke­lés­kor ki kell jelentened:

- Én fon­tos vagyok, képes vagyok, érté­kes vagyok, okos vagyok, ked­ves vagyok, sokat várok magam­tól, nincs olyan aka­dály, amit le ne tud­nék győzni. Ezt hív­ják magas önbecsülésnek.

Har­ma­dik lépés, hogy a gya­kor­lat­ban is meg­va­ló­sí­tod, amit magad­ról állí­tasz. Vagyis ha azt gon­do­lod, hogy okos vagy, visel­kedj oko­san; ha azt gon­do­lod, hogy képes vagy, tedd meg amit kitű­zöl magad elé; ha azt gon­do­lod hogy nincs aka­dály, amit ne tud­nál legyőzni, akkor tűz­zél ki célo­kat az éle­ted­ben és har­colj értük amíg el nem éred. Ezt a lépést moti­vá­ci­ó­nak hívják.

Negye­dik lépés, hogy ne iri­gyelj sen­kit azért, amije van, vagy ami ő maga, ők elér­ték a cél­ju­kat, te érd el a sajátjaidat.

Ötö­dik lépés, hogy ne őriz­gess a szí­ved­ben hara­got senki iránt; ez az érzés nem fogja hagyni, hogy bol­dog légy. Hagyd, hogy Isten tör­vé­nyei tegye­nek igaz­sá­got, te bocsáss meg és felejts.

Hato­dik lépés, hogy ne vedd el azt, ami nem a tiéd!

Emlé­kezz, hogy a ter­mé­szet tör­vé­nyei sze­rint, ha vala­kitől elve­szel vala­mit, akkor hol­nap elvesz­nek tőled valami érté­ke­seb­bet annál, amit elvettél.

Fizesd meg a tar­to­zá­so­dat, add vissza, ami nem a tiéd, kérj bocsá­na­tot, add oda min­den­ki­nek azt, ami meg­il­leti. Így biz­to­sí­tod a békédet.

Hete­dik lépés: Ne bánj rosszul sen­ki­vel. A világ min­den élő­lé­nyé­nek joga van ahhoz, hogy tisz­tel­jék és szeressék.

És végül a nyol­ca­dik lépés. Min­dig moso­lyogva kelj fel, és fedezd fel a szép­sé­get és a jót a téged körül­vevő dol­gok­ban, gon­dolj bele, hogy milyen sze­ren­csés vagy, ami­ért annyi min­de­ned van, segíts a töb­bi­ek­nek, anél­kül, hogy arra gon­dol­nál, hogy sem­mit sem fogsz kapni cse­rébe; figyeld meg az embe­re­ket és fedezd fel ben­nük a jó tulaj­don­sá­ga­i­kat, nekik is add át a tit­kot, hogy győz­tessé vál­ja­nak, és így BOLDOGOK LEGYENEK!
(indiai népmese)

Ez egy jó könyv? Nem ez egy varázslatos könyv!

Stephanie Perkins - Anna és a francia csók

Ez a könyv egyszerűen varázslatos. Karácsonyra kaptam meg. Már a könyvesboltban, amikor kiválasztottam tudtam, hogy ez nagyon én vagyok. Nem kezdtem el a szünetben olvasni, mert tudtam, hogy akkor kb 2 nap alatt kivégezném. Jól éreztem. Így suli időben is csak 4 napig tartott. Letenni is alig tudtam. Az irónő annyira jól ír. Nem az van hogy történik valami és akkor unalmassá, egyhangúvá válik a könyv. Hanem amikor történt egy izgalmas rész, a következő fejezetben jön egy e-mail vagy egy teljesen más dolog, ami késlelteti a megoldást. Ez engem borzasztóan idegesített, de épp ez tette izgalmassá. Ezért akartam minél előbb elolvasni, hogy mi lesz a vége.
Amikor olvastam ezt a könyvet egy egészen más világba éltem. Úgy éreztem én vagyok Anna és én élem át azokat, amiket ő. Én is ott voltam vele Párizsban a Latin negyedben, a Lambert kollégiumban, az Amerikai Párizsi Gimnáziumban. Én is éreztem vele a fájdalmat, a csalódást és a boldogságot is. Anna világa nagyon az én világom. Én is éltem át hasonlót szóval nagyon tudtam egyesülni a könyvvel. Egyszerűen imádtam. Elolvasnám újra és újra és újra, csak hogy abba a világba lehessek megint.
Azt hiszem sokszor fog még a kezem közé akadni :) 

Bemásolom a könyv hátulján található kis összefoglalót, hogy mindenki részese lehessen egy kicsit:


Anna nagy várakozással tekint végzős évének kezdete elé atlantai középiskolájában, ahol van egy remek munkája, egy hűséges legjobb barátnője, és egy alakulófélben levő, ígéretesnek tűnő kapcsolata. Így aztán eléggé elkeseredik amiatt, hogy Párizsba kell költöznie egy bentlakásos iskolába – egészen addig, amíg ott nem találkozik Étienne St. Clairrel, aki okos, sármos, gyönyörű, szóval tökéletes… lenne, ha nem volna foglalt. De a Fények Városában a vágyak valahogy mindig utat törnek maguknak. Vajon a szerelmes majdnem-ek éve a hőn óhajtott francia csókkal ér véget? Stephanie Perkins a romantikus feszültséget mindvégig sistergőn, a vonzalmat pedig magas hőfokon tartja debütáló regényében, amely garantáltan megbizserget minket a fejünk búbjától a lábujjainkig és megolvasztja a szívünket.

Semmiből sokat

Van az a mondás hogy szarból nem lehet várat építeni. Ami akár igaznak is tűnhet, de megcáfolható?
Barátnőmtől sokszor kértem tanácsot a kapcsolatom terén és ő mondogatta ezt mindig. Hát jelentem és bebizonyítottam, hogy ez nem igaz. :)
A történet röviden és egyszerűen annyi, hogy barátommal majdnem szakítottunk. De aztán talán az hogy mind a ketten féltük elveszíteni a másikat újra rendbe tette a dolgokat köztünk. Elhatároztuk hogy oké akkor még ma beszélünk és ennyi, és ez ment pár napig, csak még ma..., csak még ma... Én is változtattam azon, hogy nem írok rá facebookon, amint online lesz, nem hívom fel minden 2. órában. Így csak este beszélgetünk, de akkor sokat. És ő is változtatott, hogy kedvesebb velem, odafigyel rám, stb... Ezek segítségével pár nap alatt rájöttünk, hogy visszatért az érzés, amitől jó a kapcsolatunk. Így nem szakítottunk és jelentem egy hónapok óta rossz kapcsolatból szépen, lassan felépítjük újra a fantasztikusan tökéletes kapcsolatunkat :)
Nagyon büszke vagyok magunkra. Tudom idő kell még, hogy minden a régi legyen. Kis lépésekben, de haladunk előre. :)