Szeptemberben eléggé úgy indultam neki a dolgoknak, hogy nem nagyon volt kedvem visszaülni a padba. Igazából éreztem, hogy egy nehéz tanévnek nézek elébe, mind lelkileg mind tanulmányilag.
Elmentem még szeptemberben egy táncórára, mivel régóta szerettem volna járni egy tánccsoportba. Viszont sajnos csak 2-en voltunk, így nem indult el a csoport.
Ez a hónap számomra nagyon nehéz volt és tele volt rossz élménnyel.
Októberbe elég sok minden volt, az egy elég sűrű hónap volt, de éppen ezért imádtam. Az osztállyal készültünk az október 23-ai megemlékezésre, voltam szavaló versenyen, ahol arany fokozatot kaptam. Majd elmentem Krakkóba egy hétvégére egy Piarista találkozóra, ami nagyon nagyon jó volt. Rákövetkező héten az énekkarral voltam. Ott is nagyon jól éreztem magam. Majd előadtuk az osztállyal a műsorunkat. A második előadáson pedig kiderült a tanévem talán legjobb dolga. Hogy szerepelhetek az iskolai színdarabba. Mivel nagyon meg akartam felelni és jól akartam játszani a szerepemet, így egész őszi szünetbe tanultam a szöveget.
November aztán a próbák és a darab bemutatójának hónapja volt. Minden héten próbáltunk. És én imádtam ott lenni. A társaságot, a szerepemet, a darabot. Egyszerűen annyira jól kirángatott a mély pontomból és olyan új barátságok kötődtek, ami hihetetlen és nagyon boldog vagyok, hogy ez megtörtént velem.
A próbák között jutott időm egy kis Biblia versenyre is.
Majd a hónap végén előadtuk a Vitéz lelket. Óriási sikerrel és nem utoljára.
December már egy nyugisabb hónap volt. Igazából az osztálykarácsonyon és a KoBaK-os karácsoyon kívül nagyon nem voltam máshol. Ugye ott volt a karácsonyi szünet, amelyben egy újabb barátságom alakult ki és egy másik erősödött egyre jobban meg. A karácsony egészen jól telt. Majd jött a szilveszter, óriási botránnyal és én megint a földön voltam.
De újra próbáltuk a Vitéz lelket januárba és voltunk családdal Balatonkenesén, ahol kicsit pihentem.
Majd matekból kisérettségit írtunk, ami nekem 5 lett. Előadtuk a Vitéz lelket a város előtt is. De a januárom egy kínzás volt lelkileg. Nagyon nem voltam jól. Elengedtem valamit, ami már régen el kellett volna és kicsit sem volt könnyű.
Február lelkigyakorlattal indult, ami szerintem jó volt, én jól éreztem magam abban a 3 napban. Majd volt egy farsangi bál is, ami nagyon jó volt. Nagyon sokat táncoltunk és tényleg jól éreztem magam. Így elment a februárom, ami összességében nem volt annyira rossz, sőt javulni látszott a helyzetem.
Márciusban Kiskunfélegyházára utaztam a családdal, ami nem volt olyan rossz. Majd Rajkán előadtuk a Vitéz lelket, ami nagyon jó érzés volt. Otthoni közösség előtt előadni. A hangulat is csodás volt. Majd jött a tavaszi szünet, ami én nagyrészt tanulással töltöttem, mivel töri kiséretsségi várt rám a szünet után, aminek a szóbeli része 5-re sikerült és nagyon örültem neki. Lelkileg pedig kezdtem egyre jobban lenni.
Áprilisban aztán megint besűrűsödött az életem. Színházba voltunk az osztállyal, papám és mamám 70. születésnapját ünnepeltük, elkezdőtek a színjátszós foglalkozások is. Voltam a városi tv-ben verset mondani. Énekkarral Keszthelyen a Halikon ünnepségeken voltunk, ami iszonyat jó volt. Közben az iskolai diákbizottság elnökének választására készültünk, mivel én is jelölt voltam. Ez itt tele volt feszültséggel, amiből ugyan nem született rossz dolog. Lementek a kampány napok és a választás is. Közben fél lábbal már a ballagásra készültünk, ugyanis 11-es lévén mi ballagtattunk. Közben megvolt a választás eredményhírdetése is és én lettem az elnök. Ez nekem nagyon jól esett, viszont nem gondoltam volna, hogy engem választanak majd meg. Április egy nagyon jó hónap volt, úgy gondolom. Sok-sok minden volt, de úgy tűnik én ezt szeretem.
Májusban Erdélyben voltam az osztállyal a csíksomlyói búcsún meg kirándulni. Én imádom Erdélyt és így nagyon nagy élmény volt 3x is visszamenni. Persze nem lehet minden tökéletes, ahogy ez a kirándulás sem volt 100%-ig az, de hát úgy volt jó ahogyan volt. Majd egy újabb Vitéz lélek előadás várt ránk, ezúttal Héderváron. Ismét nagy vendégszeretet fogadott minket, óriási siker volt megint, talán a legjobb előadás volt. Eközben két elsőáldozás is volt a családban, így kb minden héten családi kerti party volt.
Így összességében a május is egy remek hónap volt.
Június aztán nem kezdődött valami jól, és nem is alakult jobban. Sok barátomat vesztettem el. Ugyan akkor találtam magam mellé újakat. Voltak akik csúnyán megbántottak és elárultak és ezért volt akit majdnem elvesztettem, de szerencsére csak majdnem. Éppen ezért már alig várom, hogy vége legyen és ne kelljen a nyáron látnom egy két embert, akikre elég mérges vagyok.
Összességében tehát ez a 2015/16-os tanév nagyon a szélsőségek tanéve volt. Volt hogy nagyon jó volt minden és volt hogy nagyon nem. Ez a tanulmányi eredményemen is meglátszik. Nem azt mondom, hogy rossz ez a bizonyítvány, mert nagyon jó lett és az első negyedévhez meg a félévhez képest sokat javítottam és nem tudom, hogy ilyen ingadozó lelki állapotba hányan tudták volna ezt így utánam csinálni. Így azért büszke vagyok magamra, mert azért 3 db 4-sem lett a többi mind 5. Szóval azért tanulmányilag is tettem le az asztalra. Pedig nem mondhatnám, hogy ez egy könnyű év volt, mind tanulás szempontjából, mind lelkileg.
És hogy mit értem el magamban, ebben a 10 hónapban? Felálltam és megtaláltam ki is vagyok, hogyan is érzem jól magam. És tudjátok ez iszonyat jó érzés. Nem gondolkodni, csak lenni és tudni, hogy bárki bármit is mond én jól vagyok és megtaláltam magamat. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése