Egy kilátástalannak tűnő helyzet volt. Mikor még a darab előtt 4 nappal van olyan jelenet ami káoszos. De tudtam, hogy megcsináljuk. Voltak fenntartásaim a csapattal is, de végülis sikerült összekovácsolódnunk. Minden fantasztikus volt. Nehezen tudom szavakba önteni,hogy mit is érzek.
Megint csomó probléma között nagyon jól esett játszani. Bár elsőre idegen volt tőlem a karakterem, de a végére megszerettem. Úgy érzem sokat beleadtam és tudtam olyat mutatni, amit nem gondoltam volna. Az elvarázsolt élmény most is megvan. A darab után többen voltunk akik csak ültünk még és beszélgettünk, egyszerűen nem indultunk el, hogy hazamenjünk. Ugyanis a darab, az a hely, a társaság egy menedékké vált.
És hogy érezzem, hogy ez a végzős évem, szörnyű hogy nem lehetek részese egy újabb darabnak és hogy nem lehet újabb és újabb ilyen novemberem... Utálok végzős lenni. Több okból is, az egyik az hogy minden utolsó... 10 éve járok ebbe a suliba és itt nőttem fel, itt lettem az aki vagyok, 6 hónap múlva pedig el fogok ballagni és itt fogom hagyni mindezt a szépet, jót, olykor bosszantót ami ezzel az iskolával jár...
Egy biztos, a színjátszó, ez a darab és az egész minden egy örök élmény és emlék marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése