Nyárösszefoglaló 2016

Hát hamarosan ennek is vége. Egy újabb csodás nyarat tudhatok a hátam mögött.

Az egész nyár talán ott kezdődött, hogy júniusban voltunk az Itt élned, halnod kell című előadáson a Hősök terén. Ami nagyon nagy élmény volt számomra.

Aztán betöltöttem a 18-at, amit nem ünnepeltem meg nagy buliba, meg full sok ivással, de akik számítottak, azok felköszöntöttek és velem voltak. :)

Végül június és július fordulóján egy hetet töltöttem Kormorán táborba, ami mint minden évben, idén is fantasztikus volt és nagyon jól éreztem magam. Erről a hétről már olvashattok itt.

Júliusban aztán 2 hétig jártam be Győrbe angol nyelvvizsga előkészítőre, majd nyelvvizsgáztam is, minek az írásbeli része sikeres lett, ennek nagyon örültem :)
Majd volt falunap is, amin szintén jól éreztem magam. :)
Töltöttem egy napot Zsófimnál Budapesten, ahol jól kibeszélgettük magunkat.
És egyre jobba kezdtem lenni Lolitával, akivel elég viharosan kezdődött a barátságunk, de azt hiszem jelenleg a kevés nagyon jó barátom közé tartozik már. <3 :)

Augusztusban idén kihagytam a hagyományos tánctábort, de valahogy most annyira nem is bánom. Helyette voltunk családdal Olaszországba nyaralni. Velence volt a kedvenc helye, azt hiszem. De azért a tengerpart se volt semmi. :D

Közben itthon volt barátnőm Berlinből, szóval vele is találkoztam.

Augusztus 20-át szintén Lolitával töltöttem, ott is aludtam nála és szerintem jó kis augusztus 20-a volt, én jól éreztem magam. Régen voltam annyira felszabadult, mint azon a napon. :)

Van még egy barátnőm, akivel sokat beszéltem meg taliztam a nyáron, Pati. Őt is imádom és örülök hogy ennyire jóba lettem vele is. <3 :)

A nyár utolsó hétvégéjét pedig Zsófimnál töltöttem Pesten, ahol elmentünk egy Margaret Island koncertre, majd rengeteget beszélgettünk. :)

Hát így telt a nyaram. Persze voltak benne fontos és meghatározó személyek még, de azt hiszem a velük töltött perceket elég ha magamba visszaidézem.

Most pedig itt vagyok a gondolattal a fejembe hogy, 2 nap múlva elkezdem életem 12. tanévét. Az utolsót a gimibe, az utolsót abba a suliba, ahova 10 éve, kis harmadikosként léptem be elsőnek és amit annyira szerettem, ahol életem nagy eseményei történtek, ahova már annyi dolog köt.
Jön a kérdés hogy várom-e. Nem. Ahogy az előző tanévet befejeztem és annak örültem, most annyira vagyok szomorú, hogy vissza kell menni... Sok minden miatt, az osztálytársak miatt, az miatt hogy vége, hogy ennyi volt, ebben a tanévben lezárul valami nagy dolog. Sok minden vár rám, tudom és bármilyen nehezen is, de azt hiszem kész vagyok hogy szembe nézzek velük. :)