De mi is történt ezen a nyáron?
Az egész nyár nagyon rosszul indult. A szülinapommal, ami tudom, hogy alap esetbe nagyon jó, de idén nem volt az. Tele volt emlékkel, amelyek fájtak. Vártam a csodára, ami nem jött el, pedig nagyon szerettem volna.
Fájt, az egész gondolat, hogy egy számomra fontos embert egész nyáron nem fogok látni és talán mégcsak beszélni sem fogok vele.
Ez aztán hétről hétre könnyebbnek tűnt...
Az évzárót követően június 21-én este útra keltünk Katával célunk pedig nem más volt. mint Káptalanfüred, azaz a Balaton partja. Ott töltöttünk 2 napot. Bár annyira nem volt meleg, hogy fürdeni tudjunk, de azért nagy nehezen egy sétánynál a lábunkat azért megfürdettünk a magyar tenger vizében. A hazautunk is kalandos volt, mivel zuhogott az eső, egy esernyőnk volt és nagyon sok csomagunk, így a tömegközlekedéssel való hazautazást egy jó kis elázás is kísérte. De azért jól éreztük magunkat. :)
Június 27-én nagyon izgultam. Ugyanis az nap volt a nyelvvizsgám. Igazából voltak készségek, amiktől nagyon féltem és voltak, amiktől nem. A vizsga után úgy éreztem, hogy az írásbeli nagyjából jól sikerült, viszont a szóbeli egyáltalán nem. Az eredményeket egy hónappal később kaptam meg... Sajnos egyik része sem érte el a 60%-ot, de legalább tudom, hogy mikre kell több figyelmet fordítani.
Július 1.-jén apa elvitt magával Budapestre, ahol hosszú-hosszú idő (fél év) után találkoztam Zsófival, Elbóklásztunk a Westendbe meg voltunk náluk is, majd hogy a nap teljes legyen délután Kormorán koncerten is voltunk. Az a nap nagyon nagy energia löket volt számomra. Akkor nagyon felvidultam és az össze gondom megoldódni látszott, mindent elfelejtettem. Ezt innen is még egyszer nagyon köszönöm Zsófimnak. :) Beszámoló itt!
Július 5.-én kora reggel az iskolai gitáros énekkarral indultunk el a Balaton felé. Ott énekeltünk egy tábori misén, majd a délutánt strandolással töltöttük. Én élveztem azt a napot is :)
Talán a nyaram legeslegjobban várt hete kezdődött el Július 12-én. Ugyanis Vépre indultunk a Kormorán táborba. Rengeteg rég nem látott ismerős, barát és sok jobbnál jobb emlék reményében utaztam. Nem is kellett csalódnom. Új barátokat szereztem, egy régivel kibékültem és teljesen feltöltődtem. Zsófi, Bálint, Panni és Emma a tudtuk nélkül is nagy löketet adtak, ahhoz, hogy az életemet egy következő szakaszába gördítsem. Innen is köszönök mindent <3 :) A tábori hétről beszámolót itt olvashattok.
Július 24.-én egy Berlinben lakó barátnőmmel töltöttem a délutánt. Jó volt találkozni, beszélgetni. :)
Július 25-én belevágtam Katával, Verával és 6 további iskolatársammal az ismeretlenbe. Nagykárolyba indultunk önkéntes munkára. A Piarista nővérek segítettünk az új zárda és gyerekotthon felújításánál. Óriási élmény volt az egész hét. A lányok, a nővérek, a légkör és úgy az egész. :) Erről is olvashattok beszámolót ide kattintva :)
Még a nagykárolyi fáradalmakkal indultam el augusztus 3-án a Ragendorf néptáncegyüttes nyári tánctáborába. Bár nem vagyok tagja az együttesnek, a nyári táborokba minden évbe elmegyek. Igazából nem sok mindenkivel vagyok beszélőviszonyba a táborból, de egypár emberrel igen és hát táncolunk, amit imádok, szóval szeretek járni. Azon a héten is a lábamat letáncoltam, de nagyon jó volt. :)
A tánctáborból előbb is eljöttem mint a hét vége, ugyanis a kis családdal Bükkszentkeresztere mentünk nyaralni augusztus 7.-én. Nagyon szeretek hegyek között lenni. Olyan nyugtató. Ott sem volt másképp. Kisvonatoztunk és néztünk várat, pihentünk. Szóval nekem egy remek nyaralás volt. :)
A nyár végéhez közeledve elérkezett augusztus 20-a és a hosszú hétvége, ami nem mással, mint Zsófival töltöttem. Ugyanis itt aludt nálunk.
Zsófival megnéztük a Holdviola koncertet a Szent István napokon és sokat beszélgettünk. Jól éreztem magam abba a néhány napba. :)
20-án reggel felvettem a néptáncosruhát, mert úgy volt a műsoron táncolok majd, de végül nem volt tánc az eső miatt. Mindegy a ruha rajtam volt és nagyon tetszett.
Így az utolsó héten sem unatkoztam. Bevásárlás és egy nagyon elgondolkodtató dolog töltötte ki a napjaimat.
Hogy milyen is volt 2015 nyara? Varázslatos. Rengeteg helyen jártam és mindenhol nagyon jól éreztem magam. Új barátokat szereztem és új embereket ismertem meg. Imádtam ezt a nyarat és legszívesebben azt akarnám, hogy ismétlődjön meg újra és újra.
Előrébb jutottam-e a nyáron mint ahol voltam? Biztosan. Szerintem személyiségbe változtatott rajtam ez a nyár is, remélem jó irányba.
Várom-e az iskolát? Igen is, nem is. Nem, mert csodás nyár volt és nem akarom, hogy véget érjen, és nem akarok tanulni és az osztályom se éppen vonz. Igen, mert van pár dolog, amit ha nincs iskola akkor nem tudok elintézni, pedig nagyon szeretnék.
Hát ennyi. Ez lett volna az én nyaram 2015-ben. Imádtam és sírni tudnék, attól, hogy vége van. Köszönöm mindenkinek, aki részese volt ennek a 2 és fél hónapnak. <3 :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése