2015. július 19., vasárnap

Kormorán-KoBaK tábor Vépen

Megint túl egy újabb táboron. Megint túl egy varázslatos héten. Minden évben azt mondom és mondják mások is, hogy ez volt a legjobb tábor, aztán következő évbe sikerül felülmúlni. Így volt ez most is.

Június 12-én érkeztünk meg Vépre. Estére már a tábor összes lakója odaért a vépi művelődési házba, A rég nem látott barátok újra feltűntek. Voltak emberek, akiket már egy éve nem is láttunk. Jó volt újra látni, váltani pár szót mindenkivel. A szálláshelyet is nemsokára belaktuk. Mindenki elfoglalta a saját helyét. Aztán persze első este mentek a sztorizgatások, pletykák, melyek egy év alatt történtek. Hát aludni nem csak azon, hanem az egész hét folyamán nem sokat aludtunk.

Második naptól aztán kezdődtek a próbák, a dalok betanulásai. Megint minden sarokból zene szólt. Hol néptánc, hol gitár, zongora, dob vagy éppen ének. Pisti még egy zeneelméleti órát is tartott nekünk, ami szerintem érdekes volt. Esténként aztán persze újra kezdődtek a beszélgetések, felnőttebbeknél iszogatások.
Egy este aztán a Félegyházi Táncszínház tagjai táncházat tartottak nekünk. Annak is volt egy nagyon jó hangulata.
A hét folyamán több duó vagy épp trió alakult, csupán az egy-egy esti énekelgetés során.
Voltunk kutyázni. templomot és kastélyt nézni. A fagyizósok és a boltosok is biztosan örültek nekünk, hiszen egy nap többször is megjártuk ezeket a helyszíneket.

A hét vége felé még több próba zajlott le a napok folyamán. Pisti felkérte Bálintot, hogy vezesse a pénteki műsort és keressen maga mellé egy társat is. Így kerültem én a műsorvezetői posztra. Kitaláltuk, hogy minden fellépőt megkérdezünk, mit adott neki a tábor, mit jelent neki a Kormorán és a zene. Olyan válaszokat kaptunk a kérdéseinkre, hogy volt, hogy el kellett csodálkoznom, hogy ilyenek jönnek ki gyerekek, fiatalok száján.
Csak, hogy idézzek párat, ami nagyon megfogott:
"Minden ember a saját anyanyelvén tudja átadni a legszebb érzéseket" (Majoros Tímea)
"Mit jelent számotokra a zene?" "Figyelj, ez olyan kérdés, minthogy mit jelent számotokra a víz?" (Csanádi Bonifác)
"Egy lelki utazás" (Börzsönyi Noémi)
"A zene egy másik hely, egy külön világ" (Harangozó Marci)
"A zene az életemet juttatja eszembe, minden nap énekelek, mindenkor zenét hallgatok. Az életem üres lenne zene nélkül." (Fuksz Anita)
"A Kormorán egy család, mely az istenszeretet, a családot és a hazát képviseli" (Harangozó Gyula)

Aztán eljött a péntek, a Vép a világ közepe fesztivál, melyet a tábor lakói nyitottunk meg műsorunkkal. Mindenki előtt le a kalappal, nagyon ügyesek voltatok. :)
Utánunk pedig színpadra lépett a Kormorán. Hát nagyon el kellene gondolkodnom, mikor is voltam utoljára ennyire jó koncerten. Ott álltunk ugyanis a színpad előtt összekarolva, énekelve. Eljöttek aztán a dalok, amikhez a tábor zenészei is felmentek a színpadra. Ezek voltak a Három határ, az Isten ujja megérintett és a Kell még egy szó. Az az utolsó dal... A gyerekek a színpadon, mi lent a nézőtéren sírtunk. Utána pedig a színpad mögött. Mindenki vigasztalt  mindenkit és a legtöbben a sírásból sem maradtak ki. Ugyanis már csak egyetlen este maradt. Egyetlen este és utána lesznek emberek, akikkel jövő nyárig nem találkozunk. Persze lesznek, akikkel koncerteken, itt-ott összefutunk még. De még mindig igaz, hogy a búcsú nem örökre szól. Ha nem is találkozunk, a mai világban ott az Internet, ahol beszélgethetünk. Viszont az tudom, hogy nem ugyan az. Nem fogunk minden reggel együtt enni, együtt ebédelni és vacsorázni, nem leszük fenn hajnali 3-ig és beszélgetünk és most egy évig így már nem leszünk együtt. Minden ember és minden egyes perc hiányozni fog.

Ezt nem értheti meg mindenki, de aki ott van az tudja, hogy a Kormorán tábor egy hete egy másik világ. Egy olyan világ, melyben jó emberek vannak, jót akarva. Ott nincs külvilág, csak azok az emberek, akikkel együtt vagyunk a hét folyamán. Annyi szeretet, segítőkészség és jóság van ott az emberekben, hogy én egy év alatt nem találkozom annyival, mint ott egy hét alatt.

Köszönte Szűts Pistinek, hogy újra megszervezte nekünk a tábort. Köszönet a felnőtteknek, akik fáradhatatlan munkájukkal jártak mindig a kedvünkbe. Köszönet Vép városának, hogy ott lehettünk. Végül, de nagyon nem utolsó sorban pedig köszönet minden táborozónak, a csodás együtt töltött hétért.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése