Kiolvastam E L James: A sötét ötven árnyalata című könyvet is. Ugyebár ez A szürke ötven árnyalata 2. része.Összességében nekem tetszett ez a része is a trilógiának. Ebbe már kezdett érdekesebb lenni a cselekmény. Tetszett benne, hogy az elején minden rossznak tűnik, de persze a végén minden jó lesz. Még mindig szeretem ebben a könyv sorozatban, hogy nincsenek benne hosszú, hosszú leírások, hanem pörgős a cselekménye. Ha nem is történik minden lapon új dolog, de annyira tetszik az írónő stílusa. A szlengekkel, a hétköznapiságával, a közelségével. Tetszik Ana és Christian kibontakozó, nem túl nyálas szerelme.
Talán nem tudnék olyat mondani ami ne tetszett volna benne.
Ennek a résznek is úgy van vége, hogy olvass még, lapozz még! De persze nem tudsz, mert nincs több oldal. Viszont nem tudod megállni, hogy a következő könyvnek ne kezdj neki azonnal.
Tényleg egy jó könyv. Ajánlom azoknak, akik nem vágynak nagy irodalmi hűhóra, akik szeretik a romantikusabb könyveket.
Egy állítást azonban meg szeretnék cáfolni ezzel a sorozattal kapcsolatban. Sokan mondják, hogy nagyon Alkonyat koppintás. Hát igaz, hogy én nem olvastam a könyveket, csak a filmet láttam, de véleményem szerinte nincs közük egymáshoz. Ha úgy nézzük, akkor a mai világban minden mindennek a koppintása. Nem egyszerű, sőt nem is biztos, hogy lehet olyat írni, hogy valami apró részlete ne egyezne meg másik könyvvel/filmmel. Ugyanis olvasunk, filmezünk és akaratlanul is ha papírra vetjük a gondolatainkat, abba benne lesz egy meghatározó könyv/filmélményünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése