Ma van Mikulás ünnepe. A kisgyerekek még nagy lelkesedéssel, izgalommal várják ezt a napot, mert még hisznek. Várják a csokit az öreg kedves bácsitól aki a cipőjükbe teszi. Vannak a nagyobb gyerekek, akik talán már sejtik a titkot, de még akarnak hinni benne. Még el akarják hinni hogy a kedves öreg úr létezik és ő hozza az ajándékot. Vannak az ilyen szempontból felnőttnek mondható emberek, akik nem hisznek. Ennek is két fajtája van. Aki el is felejti ezt az ünnepet és aki örömet szerez a kisebbeknek és nekik is izgalom az ünnep.
Szeretnénk-e mi kicsi gyerekek lenni akik feltétel nélkül hisznek? Akik izgalommal várják, mert még nem tudnak mindent. Kell-e nekünk mindent tudni? Miért nem tudjuk kivárni az idejét annak hogy megtudjuk mi fog történni, mit kapunk ajándékba?
Megint itt egy dolog, ahonnan a kicsi gyerekekről lehetne példát a venni a felnőtteknek....
És hogy Mikulás története mi? Szent Miklós püspököt ünnepeljük e napon, aki a szegény gyerekek ablakaiba tett kis apróságokat egy éjjelen ezzel örömet szerezve nekik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése