Kezdjük az elején. Az év eleje tele volt még az utolsó évem programjaival. Szalagavató januárban, töri versenyek egymás után, színjátszós próbák és előadások. Tavasszal a szerenádok, ballagás, érettségik, mindenből az utolsó, amikor valaminek vége lett. Ekkor volt az hogy nem tartoztam már sehova és eléggé magam alatt voltam emiatt. A magánéletem is elég zavaros volt ebben az időszakban... Persze voltak nagyon jó emlékek is, a kis Darázs hétvégék, hogy elkezdtem dolgozni, az utolsó Vitéz lélek előadásunk, a bankett, a szülinapom, hogy Zsidanits díjat kaptam.
A nyár aztán munkával és nyaralással telt. Elmentem a szüleimmel Prágába, ami csodás élmény volt, Zsófimmal Balatonon nyaraltam, ami egy pont volt az életembe, amikor kezdtek megváltozni a dolgok, sátrazás Katinál, nyaralás a családdal a Balatonon.
Eljött az is, hogy felvettek az egyetemre, aminek persze nagyon örültem, akkor is ha nagy volt a bizonytalanság.
A nyár vége aztán mindent megváltoztatott. Eljött a falunap, amikor újra találkoztam azzal az emberrel, akivel már az oviban is szerelmesek voltunk, egy Jäger kellett hozzánk nem több. Aztán egy kis beszélgetés, ami alatt rájöttünk, hogy mennyire egyformán gondolkodunk és hogy valójában szeretjük egymást. Igen, augusztus volt az a hónap, amikor a legboldogabb voltam és vagyok azóta is, amikor összejöttünk a barátommal. Amikor minden helyreállt, amikor újra fel kerültem. Azóta is együtt vagyunk és minden nagyon boldog és jó, jobbat nem is álmodtam nála.
Szeptemberben aztán megkezdődött az egyetem, ami során rá kellett jönnöm, hogy nem biztos hogy jól választottam.
Az ősz folyamán Atival nagyon sokat jártam az erdőt, megismertem a barátait, a családját, ő is az enyémet. Kipróbálhattam a hobbiját, a vadászatot, elmentünk a volt sulim jótékonysági báljára és számtalan közös élményt alkottunk.
Amilyen rosszul indult az évem, és amennyire káoszos volt, most annyira lett jó és rendezett a vége. Most nagyon boldog vagyok és remélem leszek is még nagyon sokáig.
2017-től nem vártam sokat (páratlan év, páratlan szülinap, zűrös 2016-os befejezés), mégis csodás lett a vége és összességében kevés dolog van amit másképp csinálnék.
Nagyon nagy köszönet Ádámnak, Alexának és Zsófinak akik mindig mellettem voltak ebben az évben is. És persze Atinak hogy boldoggá tesz és támogat. :)
Azért várom 2018-at, mert egy páros év, 20 éves leszek, talán rájövök mi leszek ha nagy leszek és még több közös emlékem/élményem lehet Atival.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése