8. fejezet

Eljött a nap, talán életem legrosszabb napja, hogy itt kell hagynom a helyet ami a nyár alatt az otthonommá vált, és itt kell hagynom azt akit mindennél jobban szeretek. Fájdalmas egy nap volt. Reggel még elmentünk misére és amikor hazaértünk anyáék már ott vártak a kis faházikó udvarán.

• Szia Kati – ugrott Julcsi a nyakamba akit anyáék magukkal hoztak
• Szia, jaj de rég láttalak
• Te biztos Peti vagy, már sokat hallottam rólad – lépett a barátnőm a fiúhoz
• Aha, szia – köszönt Peti, de kicsit furcsán
• Szia Peti, mi Kati szülei vagyunk – mutatkozott be anyu
• Jó napot, én Peti vagyok, de ezt szerintem már tudják
• Csak tegezz minket nyugodtan – mondta anyu és már indult is befelé.
• Anya – szólítottam meg – mikor is indulunk?
• Ebéd után - vettem egy mély levegőt és megragadtam Peti kezét.
• Akkor most ugye nem baj ha....
• Nem, menjetek csak bólintott anya

Így aztán elmentünk a kis folyóhoz, hogy elbúcsúzzunk egymástól. Amint odaértünk nem bírtam tovább, kitört belőlem a sírás. Peti átölelt, hogy biztasson kicsit, de tudtam és éreztem, hogy neki is ugyan úgy fáj, hogy elmegyek.

• Ne sírj, kérlek – törölte le Peti a könnyeimet
• De, elmegyek és nem tudom mikor jöhetek újra – szipogtam
• Tudom és nekem is fáj, de nem felejtelek el, majd írok meg hívlak – hadarta
• Én sem foglak, anyáktól pedig kikönyörgöm, hogy had jöjjek el minél hamarabb, akár már az őszi szünetbe, az csak 2 hónap múlva lesz
• Két hónap, az olyan, mint két év, de kibírjuk – majd magához ölelt biztatásként

Lassan visszaindultunk nagyiék házához, de éreztem, hogy valamit nem hagyhatok úgy ahogy van. Ezért amikor a kiskapunkhoz értünk elengedtem Peti kezét és mondtam neki hogy menjen be én is mindjárt jövök. Habozott pár percig, de végül bement. Mély levegőt véve elindultam Petiék háza felé. Lassan lenyomtam a kilincset és benyitottam. Mária épp a konyhába serénykedett.

• Szia – tértem vissza a tegezéshez, a múltkori után – Én csak, szeretnék bocsánatot kérni, nagyon kiborultam a múltkor, tudom hogy akkor sem lehetett volna így viselkednem, de tudod ma elmegyek és Peti szörnyen fog hiányozni – hadartam szinte egy levegőre
• Kati, én csak szerettem volna kicsit Petivel lenni, hisz egész nyáron veled volt és nem akartam tőled eltiltani, hidd el. Nagyon is szimpatikus vagy nekünk és igazad volt jó hatással vagy Petire - lépett közelebb hozzám – Nem haragszom rád, mert értem hogy nagyon kiborultál, de legközelebb ne forduljon elő.
• Nem fog – majd Mária nyakába ugrottam és nagyon örültem,
  hogy nem haragszik rám.
• De most szaladj, legyetek együtt ameddig csak lehet

Én meg csak rohantam, örültem, de ugyan akkor szomorú is voltam. Örültem mert Mária nem haragszik rám a viselkedésem miatt, de nem voltam boldog hiszen ma elmegyek. Amikor hazaértem, anya már terítette az asztalt.

• Peti hol van? - kérdeztem
• A szobádban vár – vágta rá a nagyinak segítő Julcsi

A lehető leggyorsabban felrohantam a szobámba. Igen Peti tényleg ott várt az ágyamon.

• Anyukád már be is pakolt neked – mutatott a bőröndre

Aztán gyorsan felállt, magához húzott, és lassan megcsókolt. Én már majdnem sírtam, de próbáltam erős maradni.

• Beszéltem Máriával, hogy ne haragudjon a múltkori miatt
• És? - csodálkozott Peti
• Nem haragszik, se rád, se rám, szinte áldását adta ránk.
• Komolyan?
• Aha – ugrottam Peti nyakába

Pár perccel később anya nyitott be a szobámba. Én még javába Peti nyakába voltam, anya köhintett párat mire rájöttem hogy ott áll és, hogy kész az ebéd. Tehát igen az utolsó közös ebéden Petivel a nyáron. Különben finom volt minden még süti is volt amit a nagyi tegnap csinált. Miután megettük az ételt apa lehozta a bőröndömet, én meg még egyszer utoljára felmentem a szobámba és körülnéztem, ki az ablakon, az ágyamat, a még ott maradt hálózsákot és mindent. Könny szökött a szemembe. Lassan lebaktattam anyáékhoz. Már a kocsiba volt a táskám. Anya búcsúzkodott a nagyitól és engem sürgetett, mert még haza akart érni mielőtt besötétedik. Peti felé fordultam és láttam rajta, hogy nagyon mélyen érinti az utazás. Átölelt és utoljára megcsókolt, nem törődve anyuékkal. Majd lassan elengedett, de én egy pillanatra visszarántottam.

• A nyakláncot mindig hordani fogom – és összeillesztettük a két darabot
• Vigyázz magadra, nagyon – súgta a fülembe
• Te is és azért beszélj valamennyit most már
• Megpróbálok

Aztán beültem a kocsiba és már indultunk is. Azt ablakból még integettem Petinek és nagyiéknak. Addig néztem vissza ameddig csak lehetett. Láttam még Peti arcát egy ideig. Majdnem sírt. Nagyi nagyon integetett még nekünk, aztán visszafordultam Julcsi támogatóan megszorította a kezem.

• Hamar eljön a szünet és jöhetsz újra
• Igen, remélem – mondtam halkan.

Amint hazaértem felhívtam Petit, hogy minden oké és hogy ne szomorkodjon minden nap beszélni fogunk. Így is lett. Minden nap felhívtam, leveleztünk is rengeteget. A suli is elkezdődött, és el kellett döntenem hova megyek tovább tanulni. Az őszi szünet ahogy elkezdődött utaztam is Petihez, és kijött elém a vasútra. Együtt mentünk szüretelni és nagyon jól szórakoztunk. Aztán újra haza kellett mennem, de karácsonykor újra elmentem. Együtt ültük a karácsonyt, Petiéknél és a nagyiéknál. Együtt szilvesztereztünk a csillagok alatt. Megállapítottuk hogy igen az a nyár volt Egy nyár a csillagok közt.