7. fejezet

A tegnapi napom eléggé megrázó volt, és hosszú is így jól aludtam. Reggel aztán Peti hazament, de 10 perccel később már vissza is jött. Ameddig én felvettem a virágos egybe ruhám meg a szandim, addig Peti reggelizett a konyhába, azt hiszem otthon szóba se áll Máriával mondjuk megértem. Felöltöztem és utána lementem én is a konyhába, Peti már épp befejezte a reggelit amikor odaértem, úgy hogy indultunk is a mai napunkra. A kis tónál tartottak ma nyárbúcsúztatót úgyhogy odamentünk mi is. Lehetett strandolni meg kukoricát árultak meg mindet ami egy ilyen helyre kell. Elfoglaltuk a helyünk a nagy fa árnyékában, majd egy kis bementünk a vízbe. Jól szórakoztunk tényleg. Miután befejeztük a fürdőzést napoztunk egy keveset ameddig megszáradtunk. Peti elment vett lángost, mert már dél felé járt az idő és kezdtük megéhezni. Miközben ettünk a fiú felém fordult és kivette a kezemből az ételt. Majd lassan magához ölelt, nem nagyon értettem mi lehet.

• Kati – tolt egy kicsit messzebb magától – már csak 3 nap és elmész
• Igen tudom – bólogattam
• Ma este lesz itt egy kis nyárbúcsúztató bál, remélem hogy eljössz velem
• Persze, hogy is mondhatnák nemet – mosolyodtam el aztán tovább ettünk

Annyira jó lesz, még nem voltam ilyen bálon, izgultam nagyon. 5 óra felé Peti hazakísért és ő is hazament felöltözni a nyárbúcsúztatóra. Sokáig gondolkodtam mit kell felvenni egy ilyen helyre aztán jött a nagyi és segített kicsit. Azt tanácsolta vegyek valamit ami alkalmi ugyan akkor a hétköznapokba is megállná a helyét. Így egy hosszú kék-fehér virágos ujjatlan ruhát választottam a fehér szandimmal. Nagyi megcsinálta a hajam, lágyan hullámosan omlott le a vállamra és oldalra pedig egy kék virágos csatot tettünk. Peti pontosan fél hétre érkezett értem. Fehér rövidnadrágot viselt sötétkék pólóval. Igazán egymáshoz öltöztünk a kék-fehér szerelésünkkel. A nagyi mondta hogy Peti nem jött be úgyhogy én menetem ki az ajtó elé, elköszöntem nagyitól és mondtam hogy majd jövök.

• Hű – mondta Peti ahogy kiléptem – gyönyörű vagy
• Köszi – biccentettem, majd megfogta a kezem és elindultunk a tóhoz.

Az este jól telt, még jól is öltöztem fel, mert a legtöbb lány hozzám hasonlóan hosszú strandruhába volt. Sokat táncoltunk Petivel meg nevettünk meg minden. Sokan ott voltak ahhoz képest, hogy egy kis falu határán volt a helyszín. Aztán olyan éjfél felé még tűzijáték is volt. A égi játék után egy lassú dallal búcsúztattuk a nyarat. És nekem beugrott már csak holnap és vasárnap van, anyuék pedig hazavisznek. Jaj, ne. Petivel a szám után hazafelé indultunk és kicsit távolabb a tótól megálltam.

• Mi a gond? - kérdezte Peti
• Csak – kezdtem és kicsit magamhoz öleltem – vasárnap már jönnek értem anyuék és haza kell mennem - kitört belőlem a sírás, Peti vállán sírtam egy darabig amikor egyszer csak megcsókolt.
• De gondolj csak vissza, gyönyörű nyarunk volt.

És akkor lepergett előttem az egész nyár. Attól kezdve, hogy otthon felültem a vonatra, hogy Kiskunfélegyházáról a nagyi hazahozott, hogy az nap este láttam meg először Petit, és a sok szép nap amit együtt töltöttünk, amíg ő nyaralt, hogy megbántottam, hogy először megcsókolt a csillagok alatt. Minden egyszerre játszódott le előttem.

• Igen, igaz, egy csodás nyár volt, veled.

Hazaérve Peti megint nálunk aludt, de a tegnaptól eltérve most nem aludtam olyan jól. Egész éjjel forgolódtam és arra gondoltam, milyen rossz lesz elmenni. Párszor odasétáltam az ablakhoz és néztem a csillagokat, hogy milyen szépek, és hogy ha el is kell mennem, legalább a csillagokba együtt maradunk Petivel.

Reggel szomorúan ébredtem, igen holnap jönnek anyáék. Nem is akartunk ma olyan sok helyre menni Petivel, csak a kis folyóhoz ahol először együtt voltunk. Aztán végül bejártunk mindet egy nap alatt amit a nyáron, a tavacskát, a kiserdőt, a lovardát, a faházat, a búzamezőket (ahol búza már ugye nem volt), a pipacsos rétet, a kis erdőn túli gyönyörű tisztást. És amikor a nap végére még az udvaron a fűbe is leültünk és együtt néztük a csillagokat, megérintett valami. Sírva fakadtam, Peti magához ölelt és azt akarta sugározni hogy bár elmegyek nem felejt el, de neki is fájt hogy holnap el kell utaznom.

• Ne feledd – kezdte halkan Peti – a csillagokba vannak az álmaink, mi két külön égi test voltunk amikor egyszer egymásra találtunk, de el nem szakadunk
• Igazad van és nem fogom elfelejteni – szipogtam – És szeretném megköszönni neked amit tanítottál nekem, amit megosztottál velem, amit kaptam tőled.
• Én nem adtam semmit, te jöttél és sok-sok év után újra értelmet adtál az életemnek.

Ezután Peti magához húzott és megcsókolt újra. Elnehezedett a szívem. Sokszor búcsúztam már el emberektől, de ennyire még sose fájt. Nem aludtunk egész éjjel csak a pajtába mentünk fel és onnan néztük a csillagokat. Én Peti vállára hajtottam a fejem, ő pedig átkarolt gyengéden. Hajnal 2 körül Peti elmondta nekem egy nagyon kedves kis versét:

Élni a csillagok közt, nehéz dolog

főleg ha a sok kis lámpás között egyedül vagyok.

Sokáig így is volt, de jött egy lány és jött egy nyár

aztán minden megváltozott.

Egy nyár volt a csillagok közt

mit soha el nem hagyok,

emlékeimbe mindenkor élni fog.

A kis vers hallatán elsírtam magam hisz igaza volt, Egy nyár a csillagok közt, igen az volt. Nyár amit elfelejteni nem lehet. Gyönyörű szavak voltak. Ott az egész 3 hónap meghatározó dolgai alatt, a csillagok alatt. Hiszen átgondolva az össze esemény ami fontos volt itt történt. Az első találkozás, az első csók, a békülés, a kis nyaklánc átadása ami most is itt lóg a nyakamba, és még ki tudja mennyi csodás pillanat meghatározó részei voltak, az ég lámpásai.