6. fejezet

Másnap reggel Peti hazament reggelizni és én is bekaptam gyorsan valamit. Utána felvettem a barna rövid ujjú felsőmet meg a fehér halásznadrágom, a fehér tornacipőmmel és a ház teraszán vártam Petit. Pár perc múlva meg is érkezett és elindultunk megint valami olyan helyre ahol még nem jártam. Neki bizonyára sok olyan titkos helye van amit leginkább csak ő ismer. Most a kis folyón átgázolva mentünk tovább. Túlmentünk a learatott búzamezőkön és egy kis réten is ahol a sok pipacsot a szél a karjain ringatta . Aztán hirtelen csepegni kezdett az eső, nem hittük hogy nagy vihar lesz belőle csak egy kis nyári zápor, de nem. Egyre jobban és jobban kezdett esni. Végül odaértük egy kis faházhoz. Elhagyott részen volt sehol más épület a közelbe. Peti kinyitotta a kunyhó ajtaját és beengedett.

• Hol vagyunk? - érdeklődtem
• A szüleimé volt ez a kis ház, pár éve még sokat jártunk ide most szinte nem is tudjuk hogy meg-e van még.
• Értem – bólogattam értelmesen – és miért jöttünk ide?
• Mert szerettem volna veled megosztani ezt a helyet, mondtam hogy különleges helyekre viszlek a héten – mondta Peti

A kis házba volt egy kanapé és egy lépcső ami felvezetett az emeletre. Volt még pár fotel, egy asztal és székek és még egy kis konyha is. Amíg Peti elővett két poharat és vizet töltött bele addig én felmentem a lépcsőn. Hajtott a kíváncsiság hogy mi lehet ott. Lassan mentem felfelé, aztán amikor felértem nem találtam mást mint egy ajtót ami kivezetett az erkélyre. Lassan, halkan kimentem hogy körülnézzek. Amikor kiléptem csodás látványba volt részem. Szinte beláttam az egész tájat. A learatott szántók térdepeltek előttem, másfelől a pipacsmezőn játszott a szél. Láttam még egy kis tavat, talán az a tó amihez Petivel ki szoktunk menni a lovarda mellett. Majd megérkezett Peti is mellém.

• Én akartam neked megmutatni, de te előbb rátaláltál erre a gyönyörű tájra – mondta halkan
• Nagyon szép – öleltem magamhoz a fiút.

Álltunk még pár percig az esőbe az erkélyen. Kis idő elteltével visszamentünk a házba. Üldögéltünk a kanapén és beszélgettünk amikor a pár kis ablakon át bevilágított a napfény. Peti megfogta a kezem és gyorsan felrángatott az emeleti erkélyre. Majd a kezével elmutatott egyenesen a földek felé. Gyönyörű szivárvány volt. A sok színben pompázó égi jelenség és a széltől lágyan ringatózó mezők. Még álltunk az erkélyen egy darabig, aztán a házikóban ülve beszélgettünk. Pár órával később pedig elindultunk hazafelé. A naplemente épp a pipacsoknál ért minket. Peti lassan megállt a sok kis piros virág között és megfordult, hogy lássa hogy a nagy sárga korong lenyugszik. Együtt néztük, ahogy a piros pipacsok felett ez ég vöröses lesz, aztán narancsos, a nap pedig egyre lejjebb vándorol az égen. Végén a mező szinte teljes sötétségbe állt. Peti magához ölelt, majd a kezét összekulcsolta az enyémmel és úgy kézen fogva sétáltunk haza. A fiúnak haza kellett mennie nem maradhatott éjszakára, de azért haza kísért. Vacsora után felmentem a szobámba és felhívtam Julcsit. Elmeséltem neki mindent hogy mi történt mióta nem beszéltünk. Majd úgy döntöttem kiülök nézni a csillagokat. Kitártam a nagy szárnyú ablakot és leültem a kissé megvastagított ablakpárkányra. Hallgattam a tücskök zenéjét, és egy bagoly is huhogott néha egyet. Amikor már a szemeim szinte lecsukódtak visszakászálódtam az ágyamba és békésen az éjjeli ,,koncertre” hunytam le a szemem.

Másnap reggel kissé megnyúzva ébredtem mivel eszembe jutott hogy már csak 4 nap és anyáék jönnek értem. Lementem a konyhába, megettem a reggelimet, majd felvettem egy fehér felsőt egy farmer rövidnadrágot és a fehér tornacipőm és Petit vártam az ajtóba. De meglepetésemre nem Peti jött hanem a fiú keresztanyja, Mária. Nagyon megijedtem hogy tán valami baj lehet amiért nem jött el. Mária lassan hozzám fordult.

• Kati – kezdte – Peti ma délelőtt nem tud jönni
• Na de miért? – néztem rá kérdőn
• Nem jöhet – zárta rövidre – hol van a nagyanyád?
• A konyhába főz – nem nagyon értettem az egészet
• Hogy hogy nem jöhet? - kiabáltam Mária után, de ő csak hátranézett és nem is szólt rögtön bement a nagyihoz.

Nem tudtam mi tévő legyek. Peti nem jöhet, de hisz már csak 4 nap és elmegyek, még is mit jelentsen ez. Mária pár perc múlva jött ki az ajtón el se köszönt csak elment. Kérdőn néztem után, de nem mertem megkérdezni újra hogy mi van. Inkább be mentem nagyihoz a konyhába és megkérdeztem.

• Nagyi mi az hogy Peti nem jöhet? Már csak 4 nap és elutazom és ki tudja mikor jövök újra, és nem jöhet? - hadartam gyorsan a millió kérdésem.
• Nem jön – zárta le a nagyi
• De nem érted, én szeretem és elutazom nem fogom látni egy csomó ideig mi az hogy ameddig itt vagyok se lehetek vele? Miért teszi ezt a keresztanya? - tört ki belőlem a düh és sírva fakadtam.
• Sajnálom – simogatta meg a nagyi a fejem

Nem tudom miért de kirohantam a konyhából egyenesen Petiék háza felé. Amikor oda értem Mária épp a ház előtti kis virágos kertben szorgoskodott.

• Nem megmondtam hogy Peti ma nem lehet veled? - nézet rá szigorúan
• De igen, de akkor is látni akarom. 4 nap múlva elutazom és én szeretem Petit látnom kell – kiabáltam zokogva.

A ház felé vettem az irányt, Mária visszatartott volna de nem hagytam magam. Bár megragadta a kezem hogy ne menjek be én csak erőse elrántottam és szinte betörve léptem be a kis otthonba. Peti szobája felé rohantam majd benyitottam hozzá. Ő az ágyon ült és szomorúan nézett ki s fejéből, de amikor meglátott kérdőn rám meredt.

• Te meg hogy kerülsz ide?
• Nem is örülsz, hamarosan hazamegyek nem hagytam hogy akár egy napot is veszítsek veled – magyaráztam és szipogva
• Sírtál? - simította meg az arcom
• Igen, mert azt mondták nem jöhetsz és én látni akartalak.
• A keresztanyám megtiltotta, azt mondta alig voltam velük a nyáron és hogy ez mind a te hibád – magyarázta, majd szorosan magához szorított.

Mária lassan benyitott a kis szobába. Peti azonnal elengedett.

• Kati – szólt dühösen – kifáradnál?

De nem mentem csak szépen leültem az íróasztalhoz megmakacsolva magam mintha nem is hallottam volna.

• Kati! - szólt újra
• Ne tessék haragudni – magáztam le bár tudtam hogy egyszer már megmondta hogy tegezzem - de nem megyek ki, a nyári szünet a miénk. Én idejöttem úgy hogy azt se tudtam mi vár rám, ide jöttem bár nagyon nem akartam eljönni otthonról. Peti segített megérteni, hogy mennyi minden szép van a világba. És maga – tettem újra ellet az első találkozásunkkor megbeszélteknek – igen, hálás lehetne, mert Peti eddig nem beszélt sok mindenkivel és én újra fényt adtam neki – magyaráztam és közben újra könny szökött a szemembe – úgyhogy tessék hagyni hogy ezt a 4 napot amit még itt leszek együtt töltsek vele.

Aztán szépen megragadtam Peti kezét és kifele indultam az ajtón. A fiú a döbbenettől szólni sem bírt. Így viharzottunk ki a házból. Csak kicsit messzebb tudta elmondani hogy jól megmondtam Máriának. A nap tovább részében a kis folyócska mellett beszélgettünk. Este naplementét néztünk a pipacsmezőn és aztán hazaindultunk. Peti nem törődve nagyi ellen szavának és keresztanyja megállapításának nálunk aludt. Kicsit hosszú volt a nap és elég stresszes is úgyhogy hamar elaludtunk.