1. fejezet

Az ide tanév gyorsan eltelt és mire észbe kaptam anyuék azzal álltak elő, hogy a nyáron egy kis faluba megyek a nagyihoz. Először nem igen tetszett az ötlet mert mit fogok én egész nyáron csinálni távol a barátaimtól, egy kis faluba messze innen. De aztán megbarátkoztam a helyzettel, hogy elmegyek egy nyárra és kész. A sulinak vége lett, június 15.-én szombaton volt az évzáró, a bizonyítványom kiváló lett kivéve az angolt az nem az én világom. A következő hét hétfőjén indultam is vonattal nagyiékhoz. Vasárnap elrakodtam a bőröndömbe a ruháim és minden szükséges cuccomat. Másnap reggel 8-kor indult a vonatom úgyhogy gyorsan ágyba is bújtam este, de előtte még felhívtam telefonon a legjobb barátnőmet Julcsit, és megbeszéltük hogy majd minden nap hívni fogom és megosztjuk egymással hogy mi történt velünk az nap.

Reggel korán ébredtem már 6-kor. Reggeliztem, leellenőriztem hogy tényleg semmit nem hagyok-e itthon, felvettem egy zöld, csillagos ujjatlan felsőt és egy farmer rövidnadrágot, vállamra akasztottam a kis táskám anya a kezembe adta a vonatjegyeket és már indultunk is az állomásra. Apát kitettük a munkahelyén, elköszönt tőlem és mondtam hogy majd hívom őket esténként. Tehát anyával mentem tovább a vonatra. Pécs gyönyörű hely és szeretek itt lakni a dombos vidéken és most itt kell hagynom egy időre. Utoljára beszívtam a pécsi levegőt, felültem a vonatra, anya integetett a sínek mellől. Elindult a vonat, gondoltam most már nincs visszaút menni kell. Az út viszonylag gyorsan eltelt (bár több mint 4 órát utaztam), vittem a kedvenc könyvem és az Mp3-am úgyhogy jól elvoltam. Amikor begördültünk Kiskunfélegyházára ahol le kellett szállnom, nagyot sóhajtva lépkedem le a vonatról. A nagyi már az állomáson várt. Amint leszálltam oda is jött és segített hozni a bőröndöm. Majd beszálltunk nagyi kocsijába és elindultunk a végtelen síkságon a kis falu felé. Amikor megérkeztünk ezt a nevet olvastam le a tábláról: Bugac. Szóval ide jöttem, itt fogom tölteni a nyaram, ebbe a pár száz lakos kis faluba. A nagyiék házához érkezve a nagypapi vár minket. Köszöntem neki és elmeséltem a bizonyítványt, a sulit meg mindent. Nagyi közben vacsorát készített, addig a papival és a kedves kutyusukkal, Foltival ballagtunk a szobám felé. A kis szobában beérve, egy ágyat, egy szekrényt, egy íróasztalt és pár virágot pillantottam meg. A szoba ablaka az udvar felé nyílt ahol csak végtelen rónaság volt. Nem vagyok én ehhez szokva, de majd megszokom. A nagyi kiabált hogy kész a vacsora, lementünk és megvacsoráztunk. Tényleg nagyon finom volt. Ezután megkérdeztem nagyit ki-e mehetek kicsit a udvarra. Megengedte, sőt azt mondta menjek ameddig akarok itt bajom nem lesz. Elindultam tehát a végeláthatatlan nagy síkságon. Egyszer megpillantottam valakit aki ott ült a hosszú fűben, nem tudtam ki az, tehát közelebb mentem. Egy fiú volt, a haja enyhén a szemébe lógott, nagy barna szemei voltak és olyan vidékies, de még is elbűvölő volt. A szájából egy szál szalma lógott ki ahogy az itt szokás. Közelebb merészkedtem majd megszólítottam:
- Szia! Az én nevem Kati és te ki vagy?

• Szia! - bólintott – Én Péter, te ki vagy nem láttalak még erre?
• A nagyiéknál leszek a nyáron, itt laknak abba a faházba ott az utcasarkon. - mondtam kissé zavarba.
• Értem – hagyta jóvá ennyivel Peti.
• És miért ülsz ilyen egyedül itt a semmi közepén? - kérdeztem kissé bátortalanul
• Ez nem a semmi közepe – magyarázta – ülj csak ide mellém nézd a bogarakat a fűben, vagy a madarakat hogy hasítják a levegőt – magyarázta.
  Lekuporodtam mellé a fűbe és tényleg, mennyi élőlény mászkált ott, csodás látvány volt.
  - Honnan jöttél?
• Pécsről – biccentettem
  Peti könnyedén bólogatott majd tovább kémleltük az eget és a füvet és a benne mászkáló kis állatokat.
• Holnap mit csinálsz? – kérdezte megtörve a csendet
• Még nem tudom – válaszoltam
• Ha szeretnéd megmutatom neked Bugacot és az alföldi rónaságot
• Jó, szívesen megnézném jobban is ezt a helyet.
• Oké, akkor 9-kor találkozunk a házatok előtt – mondtam, majd elment
• Jó – kiabáltam utána, és gyorsan visszaszaladtam a házhoz.

Amint a házhoz értem felmentem lefürödtem, jó éjt kívántam a nagyiéknak, és a szobámba érve azonnal tárcsáztam Julcsit.

- Halló – szólt bele a telefonba

• Szia, azonnal mesélnem kell – kezdtem izgatottan mesélni Julcsinak, ő pedig türelmesen hallgatta és megjegyezte hogy ez szuper, mondtam neki hogy majd csinálunk képeket és elküldöm neki. Megköszönte és elköszönt. Ezután anyuékat is hívtam, de nekik csak annyit meséltem hogy ideértem és hogy minden rendbe van. A szívem hevesen vert és csak a holnapra tudtam gondolni hogy milyen jó is lesz. Ezután lassan lecsukódott a szemem.
  Másnap reggel hamar felkeltem a kinti madárcsicsergésre és melengető napfényre ami beszűrődött a szobám ablakán. Elmentem a fürdőszobába megmosakodtam, felvettem a lila virágos ujjatlan felsőmet és egy fekete rövidnadrágot meg a lila tornacipőmet, leugrándoztam a lépcsőn. A nagyi a konyhában sürgölődött a reggelivel. A nagypapi már a kertben kapirgált. Gyorsan lenyeltem a reggelim, majd zsebre raktam a telefonom, és szóltam a nagyinak hogy Peti hamarosan jön és megmutatja a falut. A mami nagyon örült annak hogy már is van egy kis barátom. Majdnem 9 óra volt már amikor Peti megérkezett.
• Mehetünk? – kérdezte
• Persze – válaszoltam gyorsan
  Elindultunk neki a falunak, de meglepetésemre nem maradtunk sokáig a határain belül. Kiértünk egy búzamezőre ami gyönyörű volt. A lassan aratható búzán megcsillant a nap fénye.
• Miért jöttünk ide? - kérdeztem izgatottan
• Azért – kezdte Peti a magyarázatot – hogy megmutassam hol is vagy....
• Nem nagyon értem mi köze ennek a búzamezőhöz
• Majd megérted

Majd megragadta a karom és magával húzott bele egyenesen a búzatáblába. Ahogy haladtunk előre egyre beljebb, kezdtem érteni, hogy miért is hozott engem ide. Azt hittem ezt csak egy átlagos búzatábla, de nem az volt. Ez egy különleges búzamező volt. Itt a csendben ami uralkodott lehetett hallani az összes méh zümmögését, az összes állatka kis zaját. Amikor egy kis patak mellé értünk Peti megállt.

• Miért álltunk meg? - értetlenkedtem

De ő nem válaszolt csak megállt, próbáltam észrevenni hogy miért de nem sikerült.

• Nézd csak – kezdte – ott az a fa, mennyit játszottam azon a barátaimmal még kisiskolás korunkba.

Aztán kezdtem megérteni.

• A barátaid – habogtam – most hol vannak?
• Elmentek – mondta szomorúan
• Na de hová?
• El, a szüleik kaptak munkát városban, a többi gyerek aki meg a faluba él, nem velem egykorú

És akkor megértettem, miért is ült egyedül a fűben tegnap este, és mit akart velem észrevetetni amit a barátai nem vettek észre.

Aztán a fáról lelógó kötélre mutatott.

• Gyere csak!
• Én meg önkényesen utána szaladtam.

Peti megragadta a kötelet és belecsobbant a vízbe.

• Na, gyere te is – mondta kicsit feleszmélve az előbbi szomorúságból
• Oké, jövök – kiáltottam és a következő percbe már én is a vízbe voltam.

Jót nevettünk majd még vagy 10x beugrottunk a vízbe. Aztán nagy nevetés közepette a folyó partján pihentünk meg. A nagy fa mely benyúlt a tóhoz árnyékot adott a melegbe. Sokat beszélgettem Petivel, elmeséltem neki az otthoni életem, ő is mesélt a suliról az osztálytársairól. Elindultunk vissza a faluba mert eléggé megéheztünk. A nagyi otthon kitálalta nekünk az ebédet és a teraszon Petivel megettük. Aztán már rohantunk is tovább. Bejártuk a közeli kis folyó partját, majd amikor sötétedni kezdett visszamentünk oda ahol előző este találkoztunk. Elfeküdtünk a fűbe és a eget kémleltük.

• Tudod mi jó a csillagokba – kérdezte Peti
• Nem – suttogtam
• Nézd csak meg őket, meg van a helyük, de még is szabadok, és akár mikor felmehetsz közéjük és te is lehetsz csillag
• Hogyan?
• Egyszerű, de itt meg fogsz fázni, gyere menjünk haza – mondta
• Jó – legyintettem

Nagyi megengedte hogy a pajta padlásán aludjuk, adott nekünk vacsorát és hálózsákot. Kiterítettük őket és az eget néztük, ahol a csillagok már jól látszódni kezdtek.

• Gondolatba szállj fel hozzájuk – suttogta Peti
• Megpróbálok

Majd mind a ketten becsuktuk a szemünket és a csillagokkal voltunk. El is aludtunk, mert hosszú volt a napunk. A tücskök tovább ciripeltek és a csillagok, mint lámpások világítottak tovább.