5. fejezet

• Milyen volt a nyaralás? - kérdeztem
• Egész jó, szép volt a tengerpart, meg minden
• Köszi a verset – öleltem magamhoz.
• Ne köszönd – mondta

Aztán még álltunk ott pár percig és Peti elmesélte hogy hol jártak a nyaralás alkalmával. Azt hiszem azért jól érezte magát, bár elmondása szerint nem sokat beszélt, és elég unottan állt mindenhez, de ahogy az élménybeszámolóját hallgattam jól érezte magát.

• Most mennem kell – szóltam – segítek a nagyinak elrakni a megfőzött lekvárokat
• Jó, de este 9- re gyere ide

Bár nem tudtam miért, bólintottam és elindultam haza, még visszanézve láttam hogy Peti leül a fűbe és mint amikor először találkoztunk csak leült és elkezdet gondolkodni, azt hiszem. Segítettem a nagyinak, aztán mivel Peti küldött egy sms-t hogy vigyek hálózsákot is, lezuhanyoztam majd felkaptam a kék melegítőmet, megfogtam a cuccom majd elindultam a kert felé.

• Mikor jössz haza? – kiáltott utánam nagyi
• Azt hiszem kinn alszunk a csillagok alatt – kiabáltam vissza és már mentem is.

Amikor odaértem Peti már ott várt a fűbe. Aztán kiterítettem a hálózsákot és leültem mellé. Szorosan összekulcsolta a kezét az enyémmel.

• Miért hívtál ide? - tettem fel a kérdést és a fejem a vállára hajtottam.
• Ma csillaghullás lesz – súgta a fülembe
• Hű, de jó együtt nézzük a hullócsillagokat – mosolyodtam el és arra gondoltam milyen egy romantikus program ez
• Igen, gondoltam hogy tetszeni fog az ötlet – majd elengedte a kezem és beletett valamit.
• Ez meg mi? - döbbentem meg
• Csak egy kis apróság

Szétnyitottam a tenyerem és benne egy nyaklánc volt fél szívvel. Peti rögtön a nyakamba is tette, majd felemelte a kulcstartóját és összeillesztette az ő fél szív medáljával. Tökéletesen illett egymáshoz a két fél. A hátulján a kis ékszenek felfedeztem egy kis szöveget.

• Csillag vagy te a sötét éjszakámba – olvastam fel hangosan
• Pontosan – ölelt magához Peti – hisz a sötétbe hoztál te világosságot – magyarázta

Majd újra magához szorított. Pár percig ültünk így a fűben, utána már csak a kezemet szorongatta és néztük az égboltot. Körülbelül egy órával azután hogy megérkeztem már láttunk is egy hullócsillagot, nagyon hangulatos volt ez így, és Peti vállára hajtottam a fejem és úgy néztük a csillaghullást. Nem tudom pontosan mennyit láttunk nem számoltam, de sokat az biztos, majd amikor már elfáradt a szemünk bebújtunk a takarónk alá és fekve néztük tovább a kis lámpásokat az égen. Aztán Peti magához ölelt és én már aludtam is.

Reggel a melengető nap és a csicsergő madarak dala ébresztett minket. Hazaszaladtunk mind a ketten reggelizni és felöltözni. Evés után felmentem a szobámba és mivel láttam hogy anyáék kerestek visszahívtam őket. Elmeséltem miért nem vettem fel tegnap este. Aztán anya kicsit más hangnemre váltott.

• Kislányom – kezdte a telefonba – sajnálom de a nyárnak 2 hét és vége, mivel készülni kell az iskolára a jövő hét végén érted megyünk apáddal.
• Jaj ne, tényleg – és a hangom elcsuklott.
• Akkor jövő hétvégén találkozunk – búcsúzott és letette a készüléket.

És akkor tudatosult bennem, hogy jövő héten haza kell mennem Pécsre, itt kell hagynom azt a helyet ahova el se akartam jönni, el kell mennem onnan ahova most a szerelmem köt. Sírva fakadtam. A nagyi nyitott be a szobába.

• Mi a baj kicsim? - simította végig a fejem
• Haza- haza kell mennem a jövő hét végén – zokogtam

Aztán a nagyi látta hogy nincs mit tenni és otthagyott, de az ajtóból visszanézett.

• Itt van a kis barátod mondtam neki hogy épp öltözködsz.
• Jó 10 perc és lemegyek – mondtam a könnyeket kitörölve a szememből.
• Kati! - szólított meg újra nagyi - Ezt az egy hetet használd még ki, hisz az még rengeteg idő ha úgy nézzük.

Bólintottam, majd felvettem a rózsaszín felsőm és a barna rövidnadrágom, megmostam az arcom és lementem . Mondtam nagyinak hogy ebédre jövünk és kiléptünk az ajtón.

• Mi a gond – fordult felém Peti – sírtál?
• Igen – bólogattam
• De miért, van valami baj?
• Nincs, csak tudod – kezdtem – anyáék a jövő hét végén értem jönnek és visszavisznek Pécsre
• Ne, már most – csuklott el Peti hangja is
• 2 hét és vége a nyárnak kezdődik a suli. - magyaráztam

A fiú gyorsan magához ölelt mintha nem akarna elengedni. De sajnos muszáj volt. Hisz otthon vártak már a barátaim és az iskola is kezdődik.

• De ha most ezen szomorkodunk elmegy egy teljes hetünk – emeltem fel a fejem a válláról
• Igaz, olyanokat fogunk csinálni ezen az egy héten hogy ez lesz a legszebb 1 hetünk

Bólintottam és már meg is ragadta a kezem, rohanni kezdett. A hely ahol jártunk már ismerős volt, ott volt a kis tó a nagy fűzfával. De csak elfutottunk mellette, a lovardához siettünk. Azonnal kaptunk is két felnyergelt lovat és neki a végeláthatatlan rónaságnak vágtáztunk. Ekkor viszont ismeretlen helyre érkeztünk. Egy kis erdőcskéhez. Leugrottunk a lovakról és befele mentünk a fák között. Egyre beljebb és beljebb mentünk amikor egy tisztásra értünk. A kis rét tele volt csodás virágokkal, a növények között pillangók repkedtek, a fű a térdünkig ért. A kismadarak az erdőben énekeltek. Csodás hely volt.

• Ide eddig miért nem jöttünk? - kérdeztem
• Ezt a helyet eddig nem ismerte más – kaptam válaszul
• Akkor ez ilyen titkos rét – jelentettem ki

Peti csak bólintott. A lovakat kikötöztük az egyik fához és elkezdtem rohanni a virágok közt. Majd Peti is utánam. Gyönyörű volt. A fiú szedett nekem egy csokor szép réti virágot. Egyet a hajamba is tűzött. A nap melege áradt szét a tisztáson, a méhék sürgölődtek és még ki tudja mennyi is állat. Egy pillanatra megálltam és csendbe maradtam.

• Mit nézel? - törte meg Peti a csendet
• Te tanítottál rá még a nyár elején, hogy vegyem észre a kicsiny dolgokat is mert olykor nagyok.

Aztán lassan a hátam mögé állt és onnan ölelt meg, együtt hallgattuk a madarakat, a zümmögő kis rovarokat, néztük a színes virágokat. Egyszer csak lehuppantam a friss zöld fűbe.

• Valami baj van? - aggodalmaskodott Peti
• Nem nincs, csak így is szép minden, az egész nyár az volt – állapítottam meg.

Aztán a fiú lassan magához húzott és megcsókolt, egymás karjába hallgattuk az állatokat még egy darabig. Petinek eszébe jutott hogy a lovakat vissza kell vinni úgyhogy otthagytuk a gyönyörű rétet, felültünk a lovakra és elindultunk vissza az istállóhoz. Ott aztán visszaadtuk a lovakat. Még ültünk egy ideig a nagy fűzfa árnyékába, és akkor eszembe jutott hogy a nagyi várt minket ebédre és nem mentünk. Gyorsan visszasiettünk a kis faházhoz. Bár már vacsora időre járt a nagyi nem volt dühös hogy nem jöttünk, így megvacsoráztunk majd kimentünk a csillagok alá a kertbe. Egész este beszélgettünk a nyárról, hogy mi lesz ami után elmegyek, de megígértem Petinek hogy a szünetekbe jövök majd, ősszel szüretre, télen karácsonyra és a szilvesztert is együtt töltjük majd. De Peti azt mondta még ne búcsúzkodjak, hisz még itt van egy hetünk. Aztán hazaindultunk és a szobámba Peti a hálózsákba és az ágyon aludtunk miközben a tücskök még el nem fáradva muzsikáltak.