Ezek várnak rám ezen a hétvégén. Valahogy még sincs kedvem menni. Már most annyira hiányzik a barátom. Egyszerűen amiket az utóbbi napokban megéltünk együtt olyan szép élmények, hogy nem akarok menni. Kedvem lenne egész nap Vele lenni és elfelejteni a gondokat. Persze tudom, most a családommal kell lennem és őt egy más helyre tenni az életemben, de nem tudom. Rá gondolok, rajta gondolkodom, ő aki kitölti a perceimet. Jó visszagondolni arra, hogy már mi minden jó volt velünk. Azt viszont utálom, hogy hiányzik. Hiányzik akkor is ha itthon vagyok, de ha el kell mennem és bele kell gondolnom hogy a 30 km ami köztünk van 200 lesz már abba belereszket a szívem. A másik, hogy nem csak egy hétvégéről van szó, hanem 7 napról. Ugyan is jövő héten tánctáborban vagyok, amikor megint csak nem tudunk találkozni. Tehát 7 nap, azaz 168 órát kell külön töltenünk. Ma hajnalban ültünk a stégen és számoltuk, már csak egy óra együtt és 168 külön. Belegondolni is szőrnyű.
Mindegy valahogyan csak kibírom, majd beszélünk azért egymással, de egyben már biztos vagyok: hogy én nem bírtam volna a távkapcsolatot az nagyon biztos. Belerokkantam volna. Ez így a legjobb. Vele egy csodás nyár és egy csodás élet vár, mert ő pont olyan, ő AZ a fiú.
Szép hétvégét mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése