Álomvilág - 2. fejezet

Reggel a nap sugara ébresztett fel. Éreztem, hogy ma nagyon meleg napunk lesz. Felöltöztem és elkezdtem keresni Évit, hogy elment-e már dolgozni vagy még beszélhetek vele. Aztán végül rájöttem, hogy mivel már 10 óra is elmúlt biztosan elment dolgozni. Megreggeliztem és átszaladtam Bencéhez. A kis Pötyi megint csak megugatott de csöngetnem sem kellett már nyílt is az ajtó, Bence állt az ajtóban és úgy láttam igen örül, hogy végre megérkeztem.

• Na mit csinálunk ma? - érdeklődtem
• Délelőtt strand? - kérdezte
• Jó ötlet, délután pedig átmehetnénk busszal Balatonfűzfőre bobozni, mit szólt?
• Jó, nekem tetszik az ötlet – mosolyodott el Bence.

Gyorsan haza futottam hogy felvegyem a fürdőruhám, bepakoljak a strand táskámba, amibe tettem naptejet a telefonom, pénztálcát, üdítőt ami nem volt okos dolog mert úgy is megmelegedett, egy kalapot napszúrás ellen és még a strandpapucsomat is. Aztán már indultam is vissza Bencéhez. Már a kapu előtt várt. Bocsánatot kértem, hogy sokáig tartott a dolog és már indultunk is. A part tele volt emberrel. Megvettük a belépőket, kerestünk egy helyet az egyik fa alatt, lepakoltunk és már a vízben is voltunk. Nagyon jó volt egész nap ott lenni. Talán olyan dél körül jöttünk ki enni valamit aztán vissza és 2-ig voltunk a strandon. Haza sem mentünk mert már indult a busz amit kinéztünk. Felültünk a buszra és már indultunk is Fűzfőre. Nagyon jól mulattunk. Egy csomószor mentünk a bobbal. Nagyokat nevettünk. Hazafelé a buszra egy kicsit várni kellett, amikor megcsörrent a telefonom.

• Tessék! – szóltam bele a készülékbe
• Szia Virág! - köszönt Laura a barátnőm – Hol vagy most?
• Épp Balatonfűzfőn voltam bobozni, most tartok vissza Almádiba.
• Holnap megyünk le mi is a Balatonra, mit szólnál egy találkához?
• Hát, nem tudom, figyelj ezt meg kell beszélnem valakivel, este visszahívlak. Szia! - köszöntem el és letettem a telefont
• Ki volt az? - érdeklődött Bence
• Csak az egyik barátnőm – mondtam.
• Aha, és mit akart?
• Hogy van-e kedvem holnap találkozni vele.
• És van? - kérdezte
• Nem tudom, hisz a napot veled töltöm az estét meg Évivel, nem nagyon lenne jó ezt megzavarni – mondtam – Hacsak te nem akarsz eljönni velem? Csak egy óra lenne, ennénk egy fagyit meg ilyesmi, kérlek gyere! - kezdtem kérlelni Bencét
• Jó, de tényleg csak egy óra, oké? Többre nem maradok.
• Jó megígérem egy óra lesz nem több - aztán Bence nyakába ugrottam és nagyon örültem neki, hogy elkísér a Laurával való találkozásra.

Azt hiszem kicsit meglepődött és én is azon hogy olyan hirtelen megöleltem. Amikor aztán tudatosult bennem bocsánatot is kértem. Nem sokkal később megérkezett a busz is. Felszálltunk és indultunk vissza. A buszon sokat beszélgettünk a napunkról. Azt hiszem ő is jól érezte magát. Amikor hazaértem Évi még nem volt otthon. Úgy hogy úgy gondoltam készítek neki egy kis meglepetést. Elugrottam a boltba ami nem volt messze hamar megfordultam. Vettem fagyit meg dinnyét otthon pedig kiraktam kis tálkákba és be a fagyasztó aztán csináltam egy gyümölcsös tálat is. Nem sokkal később Évi haza is ért. Kérdezte milyen volt a napom és hasonlók. Aztán este amikor már besötétedett kiültünk a Balaton partjára. Kivittem a két fagyis tálat és a gyümölcsöket is. És beszélgetni kezdtünk.

• Ugye mondtam, hogy össze fogsz barátkozni Bencével.
• Igen, aranyos fiú, jól lehet vele beszélgetni. Ma például egész délelőtt a strandon voltunk aztán elmentünk Fűzfőre bobozni annyira jól éreztem magam – meséltem.
• Akkor tényleg nagyon jóba lettetek, és mondd csak tetszik neked vagy csak barát? - kérdezte Évi
• Nem is gondolkodtam még ezen, hisz csak két napja ismerem – mondtam és közben elgondolkoztam Évi kérdésén – De azt hiszem csak barát.
• Értem, hát jó barátokból sosem elég – nevetett Évi.
• Igen, ez igaz. Holnap este nem megyünk el valahová? Csinálhatnánk valami jó programot.
• Jó, de hová akarsz menni?
• Nem tudom, valami jó helyre – mondtam.
• Oké, mit szólnál ha átmennénk Alsóörsre ott van egy nagyszerű étterem, ehetnénk aztán sétálhatnánk a dombokon - javasolta Évi.
• Jó, tetszik az ötlet, akkor majd időbe itthon leszek holnap.
• Annyira ne siess úgy gondoltam csak 7 óra körül indulnánk.
• Jó akkor nem sietek majd olyan nagyon – mondtam.

Évi aztán bement mert elment aludni hisz ő másnap is dolgozni ment. Én még kinn maradtam egy kicsit és gondolkoztam. Azon amit Évi kérdezett és úgy mindenen, de főleg Bencén. Több mint barát? Vagy nem? Hisz még csak két napja ismerem. Nem tudom meddig ülhettem kint de ha jól emlékszem már hajnalodott amikor bementem, így nem aludtam sokat csak egy – két órát.

Aztán aznap nem én mentem át Bencéhez hanem ő jött hozzám. Hozta a kis Pötyit is. Elvittük sétálni, mert szegény mióta itt vannak még nem volt sétálni. A kertben beszélgettünk délelőtt Bencével. Aztán elmentünk egy kicsit sétálni. Aztán azon a sétán sok minden kiderült. Az, hogy Bencét is nagyon érdekli a történelem és gondolkodik rajta, hogy majd ezzel fog foglalkozni, én is nagyon szeretem azt a tantárgyat, bár tudom, hogy ez nem nagyon menő. Aztán az is kiderült, hogy egyikünk sem jár bulikba és nem azért mert a szüleink nem engedik hanem csak nem vagyunk olyanok akik bulizni járnak. Persze egyáltalán nem baj az ha valaki szeret, hisz Laura a legjobb barátnőm is szeret és jól megvagyunk együtt. Aztán, hogy ugyan azt a zenekart szeretjük és még az is, hogy szinte ugyan úgy gondolkodunk. Azt hiszem ez egy kicsit közelebb hozott minket egymáshoz. 3 óra körül találkoztunk Laurával, akinek bemutattam Bencét. Ettünk egy fagyit és beszélgettünk egy kicsit, de Laura sietett, mert az anyukája valami nagyon aranyos programot talált ki. Így az egész nem volt több fél óránál. De nem is baj, mert Bence nem nagyon élvezte a csevegésünket.

Este aztán Évivel elbuszoztunk Alsóőrsre. Ettünk abba a jó étterembe és utána sétáltunk. Nagyon tetszett a hely. A dombokon sétálgattunk és láttunk ahogy pár hajó még a Balatonon van. Szép volt nagyon. Jó ötlet volt Évitől, hogy ide jöttünk. Jó későn értünk haza így mivel hosszú nap volt és az előző éjszaka sem aludtam szinte semmit hamar ágynak dőltem. Szép csendes nyári este volt, a levegő langyos volt és a nyitott ablakon a némi szellő fújt csak be ami kellemesen álomba ringatott.