Álomvilág - 5. fejezet

Igen, nagyon boldog voltam, de arra nem gondoltam, hogy már csak egy hét van a nyárból. Nem örültem neki, de egy nyugtatott meg Bence is megy haza. Akkor sem lesz jó, hogy most hirtelen messze kerülünk egymástól. Pedig annyira boldog voltam. Megpróbáltuk a lehető legtöbb időt tölteni együtt.
Másnap reggel már nagyon korán átmentem Bencéhez. Ez a reggel egy kicsit viszont másképp indult. Amikor odaértem a ház elé nagy levegőt vettem és mér nyúltam volna a csengőhöz amikor már nyílt is az ajtó. Igen Bence volt ott. Nagyon mosolygott és ki is jött hozzám. És megcsókolt. Annyira nagyon boldog voltam.

• Hogy aludtál? - kérdezte
• Hát egyáltalán nem sokat aludtam, te?
• Én se – mondta – Na mit csináljunk ma?
• Nem tudom, mit szeretnél?
• Hát... - gondolkodtam el – stand?
• Oké, de este felé elmegyünk sétálni? - kérdezte és magához húzott
• Persze

Hazaszaladtam a strand cuccomért, nagyon siettem. Szerettem volna a lehető legtöbb időt tölteni Bencével. De megelőzött ő ért oda előbb a házunkhoz. Elindultunk a Balaton partjára. Nagyon szép napunk volt. Sokat voltunk benn a vízben meg aztán napoztunk. Olyan délután négy óra felé mentünk csak haza. Természetesen szerettem volna Évi előtt hazaérni, úgy hogy hazasiettem, de előtte még megbeszéltem Bencével, hogy értem jön 8 óra felé. Amikor Évi hazaért sokat beszélgettünk. Azt mondta nagyon örül annak, hogy boldog vagyok.

• És mit csináljunk ma este? - kérdezte Évi
• Hát, én Bencével megyek sétálni – mondtam
• Értem. A hétvégén lesz egy nyárbúcsúztató buli ott ahol még a nyárnyitó is volt, arra gondoltam, hogy elmegyünk ugyan úgy ahogy még az elején – mondta Évi
• Persze, nagyszerű ötlet

Vacsoráztunk és már csengetett is Bence. Elindultunk sétálni, de olyan helyre mentünk ahol még nem jártam. Egy dombtetőn voltunk ahonnan nagyon szépen lehetett látni az esti Balatont. Varázslatos látvány volt. És hogy mi volt a legjobb abba, hogy Bence barátnője lettem? Az hogy nem változott semmit a kapcsolatunk, ugyan úgy tudtunk beszélgetni és nevetni. A különbség csak annyi volt, hogy már kézen fogva sétáltunk és néha csókolóztunk is. Boldog voltam, és tényleg szerettem Bencét.

• Virág – fordult felém – ugye tudod, hogy mindjárt vége a szünetnek?
• Igen tudom, de...
• Semmi, de – fojtotta belém a szót – nem lesz gond
• De kezdődik a suli és, hogy fogunk találkozni
• Nem lesz gond – ölelt magához

Egy kicsit megnyugodtam, de ott motoszkált bennem, hogy igen ő Pesten lakik én meg Komáromba, hogy fogjuk látni egymást. Igen, nincs a két hely egymástól túl messze, de akkor is, suli meg minden. Nem jártam még senkivel, de hogy távkapcsolattal kezdeni, nem volt valami jó ilyesmin gondolkodni.