Sziasztok!
Ma a suliban lelkigyakorlatos napunk volt és az egész nap arról szólt hogy hogyan tudom megköszönni az életem. Aztán az utolsó két foglalkozáson megnéztünk 3 riportot Fannival. Fanni egy 25 éves lány akinek izomsorvadása van, de ő mosolyog amikor csak tud és élvezi az életet. Úgy érzem hogy nekünk is ezt kéne. Nekem nincs ilyen betegségem csak egyszerű kis problémák amiket nehezen küzdök le. De miért is reagálom ennyire túl ha ő ilyen élettel is megpróbálja élvezni az életet. Minden nap szép és te döntesz, hogy a napod jó vagy rossz lesz. Te döntöd el hogy szomorú leszel vagy boldog, hogy mosolyogsz vagy sírsz. Ezek a filmek után eltűnt az ami bennem volt és boldog akartam lenni. Mosolyogni és élvezni a délutánt. Nem nem lettem boldogabb, de a problémák amik eddig nyomasztottak azok nem is eltűntek csak egy kicsit félretevődtek. Aztán elmentünk cukrászdázni a barátaimmal és azzal a személlyel aki a múlt héten megbántott. Tök jól elbeszélgettünk és olyan volt mintha az egész meg sem történt volna. Mondjuk egyszer szóba került ami történt, de csak nevettünk rajta, a többiek meg úgy sem értették. Úgy éreztem visszakaptam a barátságát. Mintha ami történt nem is lett volna meg, én sem gondolkodtam a dolgon. Az egy kicsit rosszul esett, hogy arra jött volna haza mint én és ő direkt elment a másik irányba, de ez van. Majd ez is megszűnik. Nem aggódom azon, hogy mi lesz és mi nem, mert Isten amit nekem szánt úgy is azt kapom, a napjaimat pedig én tehetem széppé, ha észre tudom venni benne a szépet. :)
Itt olvashattok és a videókat is megtalálhatjátok Fanniról: http://mosolyka.blog.hu/
Viki :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése