A napom pedig tök jól indult. Aztán bumm nem is lett rossz meg semmi csak hát... Ott ült egyedül nézett ki a fejéből és közben meg láttam, hogy mindjárt sír. A szemei meg voltak telve könnyel. Ennyit arról, hogy ő jól viseli azt a nagyon rossz dolgot. Hát úgy látszik nem. Szerettem volna segíteni neki, de nem tudtam. Odaültem mellé és beszélgettem vele, de ennyit tudtam tenni, a dologról meg ami bántotta nem akart beszélni. Aztán angolon ma kikaptuk a szódogánkat. Megláttam a jegyet és becsuktam a füzetet, elöntött a düh. 2 lett, pedig annyit tanultam rá és még a barátnőmnek fel is mondtam óra előtt és akkor hibátlanul tudtam. Nem tudom mi lehet. Ültem a szavak felett pedig 1 órát, lehet többet is. Nem tudom mi van velem, valahogy nem mennek a szavak a fejembe. Igazából ott sírni lett volna kedvem.
Belegondoltam abba is, hogy jövő héten szünet van a suliba és milyen jó lesz. Vagy nem? Hát igen, nehéz ügy.
Tegnap voltam olyan hülye és este elkezdtem visszaolvasgatni az előző barátommal váltott üzeneteket. Igazából már vagy egy éve szakítottunk. amúgy meg jókat nevettem az üzeneteken.
Lassan itt a hétvége is és semmi különösebb tervem nincsen rá. Kb. unatkozni fogok végig. Jó lenne azonban a szünetbe összehozni egy találkát valakivel, egy barátommal, mert meg kéne vele beszélnem egy s mást.
További szép napot mindenkinek: Viki :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése