Igen, így érzem magam már lassan 2 hete. Minden percben eszembe jut az, hogy mi történt. Ha fizikailag nem is sírok, de a lelkem még mindig sír. Egyfolytában. Rosszul érzem magam. Az a baj, hogy ezt a sírást nem tudom abbahagyni, ebből a sírásból csak az tudna megvigasztalni, aki miatt így érzem magam. Próbálom feldolgozni ami történt, de nagyon nehéz. Próbálok nem oda figyelni a gondolataimra amik csak ez a dolog körül forognak, de nehéz, nagyon nehéz. Látom, hogy őt is nyomasztja a dolog, de miért nem akar róla beszélni velem? Megígérte, hogy maradunk addig is ugyan olyan jó barátok amik voltunk ameddig nem lesz további fejlemény. De akkor miért nem tartja be? Ha ő is így érez mint én, akkor meg mi a gond? Itt szerintem már nem tét a barátságunk. Vagy nem tudom. Beszélnem kéne vele erről, de vajon nem csinálok semmi rosszat, ha én most megint rákérdezek a dologra? Valaki jó lenne ha tudna segíteni, de csak ő tudna és most ő sem tud. Kiabálnék és üvöltenék, de nincs ki meghallgat már.,,Sírok némán, mert sírni így szabad" /Koltay Gergő/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése