Sokszor rájöttem már, arra, hogy nem biztos, hogy abba a baráti társaságba illek ahol vagyok. Hisz számtalanszor éreztem már, hogy nem tudok hozzászólni a dolgokhoz, hogy nem érdekel amiről beszélnek, hogy nem ugyan úgy gondoljuk a dolgokat. És számtalanszor rájöttem már, hogy én nem tartozom oda. Nem is szoktam már nagyon velük lenni, hanem egy szűkebb, de annál inkább nekem való baráti körbe vagyok. Néha azonban adódik alkalom, hogy még is elmegyek cukrászdába vagy a mekibe azokkal akik közé nem illek. Így volt ma is. Elmentem két osztálytársammal, mekizni meg múzeumba töri ötösért. Ők tök jól elbeszélgettek és én nem éreztem úgy, hogy oda való lennék. Nem tudtam beleszólni a beszélgetésbe, nem tudtam velük nevetni. Rossz érzés volt, közben pedig tudtam, hogy én nem vagyok oda való és, hogy ezt eddig is tudtam. De akárhogy is próbáltam nyugtatni magam, nem tudtam. Nagyon rosszul esett. Ilyenkor mindig megfogadom, hogy soha többet nem megyek velük, de persze ez nem szokott sikerülni.
Hát igen ez volt a mai napom.
Imádok könyvet írni és mielőtt blogolni kezdtem könyvet írtam abból a célból, hogy kiadjam magamból ami jó és ami rossz. Tegnap megint kedvet kaptam hozzá. Bár itt is mindent leírok, jó volt. Tudtam, hogy van egy könyv amit elkezdtem, de amiről szólt az a valóságba már nem folytatódott, így mivel nagyon hasonló a két történtet folytattam azzal ami most történt. Majd ha befejezem akkor ki fogom rakni ide is a könyvet és a borítóját is. Nem adják ki a könyveimet, nincs is ilyen célom. Nem nagy álom az sem, hogy író legyek pedig sokak szerint van hozzá tehetségem. De szeretek írni, főleg ha van miről. Borítót is mindig tervezek a könyveimnek, majd azt is kirakom a könyvvel együtt.
Hát további szép napot mindenkinek, puszi: Viki :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése