Tudom, hogy már rengetegszer mondtam, de lehetséges. Élő példa vagyok rá én. Már elég régóta keresek, szenvedek. Az utóbbi egy évben már nagyon rosszá vált a dolog. Nagyon sokat voltam magam alatt, egyedül. Nagyon sokszor szerettem volna, ha nem csak barátok állnak mellettem. Volt egy időszak amikor senkitől nem akartam hallani, hogy szeret és csak barátok. Aztán annyira nagyon akartam már hallani, hogy valaki szeret és, hogy elég a barátokból kell valaki más is. Nagyon sokat sírtam, sok minden fájt, sokan megbántottak. Kezdtem azt hinni, hogy engem nem lehet szeretni és, hogy inkább apáca leszek, csak ne szenvedjek. Annyira akartam, hogy szeressen valaki, annyira akartam, hogy jó legyen minden. Most olvasgattam vissza a telefonomba írt naplóbejegyzéseket. Május 21-én volt egy amikor sírtam, mert akit szerettem barátnője lett és szörnyen fájt. Június 21-én már arról írok, hogy mennyire boldog vagyok. Egy hónap alatt minden megváltozott. Egy hónap alatt a nagy gödörből a csúcsra jöttem fel. De ha belegondolok akkor egy hét. Az az egy hét ami alatt beleszerettem és megismertük egymást. Az az egy hét változtatott meg mindent. De ha valaki emlékszik még akkor volt egy idő, hogy nem tudtam blogolni, mert annyira nem volt erőm. Abból is sikerült kimásznom, bár akkor rögtön a következő gödörbe zuhantam. Lehet, hogy kell hozzá valaki aki elfeledteti a rosszakat. Igen lehet még én is abban a gödörben vergődnék, ha nem jön a barátom, aki segít kijönni. De egyet tudok. Az élet lehet, hogy nagyon sokáig rosszat ad, de nem véletlen. A sok-sok rossz után kell jönnie valami nagyon jónak. Sok szenvedés után a felhőtlen boldogságnak. Az élet kiegyenlíti a dolgokat. Csak hagyni kell és hinni ebben. Lehet az életünk legmélyebb gödréből a legmagasabb csúcsra jutni.
Szép napot :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése