Annyi rosszat kaptam már, mindenki csak bántott,
Kiutat kerestem, de csak sötétség látszott.
Mindig ugyan az az alagút, ugyan az az éjszaka,
Nem jött fény mi segíthetett volna.
Szerettem, de sosem szerettek,
Kerestem, de sosem kerestek.
Szomorú voltam, nem tudtam mi lesz,
Válaszokat kerestem a semmiben.
Aztán jöttél te aki kedves voltál velem,
akinek voltam valaki a szemében.
Beléd szerettem.
Te is belém szerettél.
Te vagy a fény az életembe, ki megfogtad kezem és kivittél
Ki itt vagy most is és fogod kezem.
Szeretlek!
Csak egy szó, de nagyot mondd.
Könnyeim hullnak, de már nem vagyok szomorú.
Boldog vagyok, mert te vagy nekem.
Te vagy az akit szeretek és aki végre viszont szeret!
Köszönök neked e versben mindent, mit tettél értem,
Köszönök neked e versben mindent, mit tettél értem,
Hogy az vagy aki vagy és nekem vagy én meg neked vagyok.
Szeretlek! Kicsi szó, de sokat elmondd.
/saját/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése