Erről a témáról egy időben nagyon sokat tudtam és nagyon sokat is írtam. Általában én voltam mindig az a fél aki kisebb-nagyobb ideig láttam A barátomat is a fiú barátaimban, nem csak EGY barátot. Aztán nem tudom. Valahogyan mindig rájöttem, hogy barátok vagyunk nem kellene elrontani. Két barátot veszítettem el ezzel és tanultam belőle, többet nem akarok. Azt mondják a fiú-lány barátságokban az egyik fél mindig jobban szeret. Nem tudom ez mennyire igaz. Nagyon sokáig tagadtam, de lehet benne valami. Most megint tagadom. Szerintem van, hogy valamelyik fél többet érez barátságnál, de van, hogy nem. Ez egyéni mindenkinél. Most nehogy egy lánynak azért ne legyenek fiú barátai mert, hogy beléjük fog szeretni vagy egy fiúnak ezen okok miatt ne legyen lány barátai. Nem egyáltalán nem biztos hogy beleszeret egyik fél a másikba. Igen nem tagadom szörnyű érzés az ha beleszeretsz egy barátodba és tudod, hogy csak barátok lehettek. Amennyit én szenvedtem már ilyenektől.... De nem érdekel. Igazából nagyon sokat szenvedtem a legjobb fiú barátom miatt, de rájöttem egy év kellett hozzá, de rájöttem, hogy nekem ő csak barátnak kell, de annak igen és annak nagyon is jó. Nehéz volt, szenvedtem, fájt nagyon olykor, de nem adnám őt oda akkor sem ha azt mondják visszacsinálhatom. Nem kell ez a sok fájdalom, de akkor őt elvesszünk. Inkább fájjon, de az, hogy valaki egy baráttól megfosszon... köszi nem. Szóval nem tudom. Nem éri meg azért mert beleszerethetsz feladni valami, ami jó is lehet. A Hallgass a szívedre című filmben volt ez a mondat: Nem adok fel valamit azért mert nehéz, de ugyan akkor jó is lehet. Teljesen igaz. Ha valami jó lehet miért kéne feladni? Mert nehéz is? Vagy bele sem vágni? Nem tudhatod mi lesz a vége. Soha nem tudhatod.
Most jelen pillanatban ezt gondolom a fiú-lány barátságról. A véleményem változott igaz, de nem véletlen.
Szép estét :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése