Miért?

Miért kell mindig rájönnöm arra, hogy becsaptak?
Miért kell mindig megtudnom azt, hogy csak játék az egész. Valaki nyerni fog, de ki?
Miért nem tudok egyszer olyanba beleszeretni aki engem is szeret?
Miért nem tudok egyszer olyat szeretni, aki nem játéknak használ?
Miért kell engem így kihasználni? Tán rám van írva?
Miért? Miért? Miért?
Léteznek szánalmas emberek, de hogy nekem mindig sikerül őket kifognom.... Kicsit elegem van, magamból legfőképp. Vágyom rá hogy szeressenek, vágyom rá, hogy valaki üljön velem a tó parton, fogja a keze, átkaroljon, tűrje el lágyan a hajam és megcsókoljon. De mi ez? Egy csöpögős amerikai film? Vagy tán egy tündérmese? Egy álom? Talán mindegyik, de az biztos hogy nem valóság. Aki velem volt, az vagy azért mert sajnált hogy nem volt normális barátom, vagy szeretett, de túl kisfiú volt még az egészhez, vagy épp jó volt, hogy volt valaki mellette. Elegem van! Lehet, hogy amire vágyom csak egy tündérmese, egy film vagy egy álom, de ebben a mesében, filmben, álomban szeretnék lenni. Az élet semmiben sem tökéletes. Nekem kéne alakítanom, de hogy? Ha egyszerűen úgy érzem, engem képtelenség fiúnak úgy szeretni.

Csodálatosan szép pünkösd vasárnapot mindenkinek: Viki