Esős nap

Hát igen ma eléggé esős idő volt, dörgött és villámlott és vihar volt. A kedvem reggel nagyon jónak indult. betettem a lábam a suliba és mosolyogni támadt kedvem. Bár sokan zaklattak egy kép miatt, de elengedtem a fülem mögött. Aztán jött a sötétség és a vihar ami a kedvemet is magával ragadta. Úgy, hogy elég melankolikus hangulatom lett Nagyon szeretem az eső illatát, szeretek ilyenkor egy erdő mellett elmenni és érezni a felázott föld kellemes illatát. Kedvem lett volna egy jót sétálni az esőben, sírni aztán örülni és ugrálni. Kedvem lett volna mindent a hátam mögött hagyni és megújulni az esővel. Szerettem volna bőrig ázni aztán itthon ülni egy pohár meleg teával. Miközben ezeket a sorokat írom a szívem elnehezül és megint lenne kedvem sírni. sokszor érzem úgy magam mintha egy hullámvasúton ülnék. Van, hogy hányingerem van a saját életemtől, van, hogy ez a legszebb dolog. Egyszer égbeszállóan boldog vagyok, nevetek és hülyülök, aztán meg pár perc vagy óra múlva már a mélybe ránt valami és szomorkás a hangulatom. Amikor kedd éjjel tartottam hazafelé Komáromból a rádiót hallgatva hallottam egy nagyon a véleményemmel egyező eszmefuttatást. Hogy kitől arra sajnos már nem emlékszem. Egy kedves idő hölgy beszélt és azt mondta, hogy az ember sokszor téved csúszós padlóra ahol elesik, de ebből fel kell tudni állni és akkor észrevesszük körülöttünk amit addig nem és szebb lesz minden, mert igen is leküzdöttünk egy akadályt. És mennyire igaz. Nagyon egyet értek vele. Amikor a hullámvasút alján vagyok örülök, hogy mögöttem ott vannak a barátaim. Bár néha van aki át akarja venni a kormányt, de azt nem szabad engedi, tanultam már belőle, hogy mi van akkor ha mások irányítják az életemet. Néha azonban egyedül szeretnék tovább utazni. Hogy egy kicsit a világot tudjam az én szememmel látni és ne az övékkel. Nagyon sokszor eltervezem, hogy akkor most ez így is lesz, de nem mindig tudom megtartani. Viszont, most gimibe megyek és mint már mondtam lezárok egy részt az életembe. Ezen kívül pedig a saját lábamra fogok állni és nem csak a felnőttek előtt sokaknak az a gond, hogy felnőttek előtt nem magabiztosan nem tudnak kiállni magukért, nekem ezzel nincs gondom, inkább, hogy a barátoknak, velem korúaknak is meg tudjam mondani a véleményem. Furi, de egy felnőttel lehet, hogy hamarabb szóba elegyedek, mint egy velem korúval. Persze ez attól is függ, hogy meg-e nyer elsőre. Ma az egyik osztálytársam elszörnyülködött azon, hogy akit szeretek Ő 17 éves. Sőt a közeli baráti körömből kb. egy valaki aki velem korú a többi mind idősebb. Azt hiszem azért mert én hozzájuk passzolok, nem tehetek róla, de ők jobban megértenek mindent, talán mert már átélték. Persze, nehogy valaki azt higgye nincsenek 15 éves barátaim mert vannak, velük is jó lenni, de velük főleg hülyülni tudok, néha az is kell.

Kicsit elkalandoztam az esőtől, na mindegy is, legalább kicsit kiírtam magamból amit itt van mélyen lerakódva.

Mit is kívánhatnék mást egy ilyen bejegyzés után, mint szép esős csütörtök délutánt: Viki :)