Kicserélve

Vasárnap délután volt a bérmálásom. Ezzel váltam keresztény katolikus nagykorúvá. (a következőkért nem kell azt hinni, hogy apáca akarok lenni vagy hasonlók) Nekem nagyon fontos volt ez az ünnep. Nekem tényleg számított. Sokan mondták, hogy áá úgy se ér semmit, nem jelet semmit. Szerintem ennek lelki értéke van. Engem amikor megbérmált a püspök valami kicserélődött bennem. Mintha valamit ledobott volna a szívem. Lehet, hogy most sokan furán néztek és nevettek, de így van. Az a mondat amivel átléptem a keresztény nagykorúságba ,,bevésődött". Azóta minden reggel azzal a mondattal ébredek. Mondta ma épp egy tanárnő, hogy sokan nem érik el azt a szintet amit el kéne a bérmálásra. Én úgy érzem elértem. Szeretnék méltó lenni arra, hogy valaminek a teljes tagja legyek. Az igazgató úr kimondta a bérmáláson, hogy méltók vagyunk erre a szentségre, remélem tényleg nem csak én, hanem mindenki az volt. A drága bérmakeresztanyucimat meg azóta is jobban szeretem, mint eddig. (pedig ő a 2. unokatesón is). Gyönyörű ajándékokat kaptam, volt csodás ünnepi vacsora, de nekem ezek mellett fontos maradt az is amit a templomba kaptunk a püspök úrtól. Úgy érzem most teljes vagyok végre lelkileg és butaságnak tűnhet egy ,,pogánynak", de igen Isten az első helyen van, utána jön minden más. És próbálom ennek tudatában élni mindennapjaimat és komolyabban, illően, méltóan a katolikus keresztény nagykorúságra.
Nem mindenkinek lett volna szerintem bátorsága leírni mind ezt ország világ előtt, de nekem volt, mert nekem ez fontos, nagyon.

Szép napot: Viki :)