Igen hiányzik. Nem nem mondhatom, hogy rossz, hogy ez van. Nagyon is hiányzott már ez az érzés. És most újra itt van. Jó minden reggel úgy felébredni, hogy a szívem majd össze roskad a fájdalomtól, jó minden percet ezzel az érzéssel leélni, jó minden este sírdogálni a hiánya miatt egy szép zenére. Jó, hogy van nekem. Igazából mindegy hogy messze, nem érdekel ez csak jobbá teszi az egészet. Sokáig kerestem okot, hogy miért pont ő, kerestem a jó megoldást a távolságra, kerestem bármi módot, hogy többet beszéljünk. Most rájöttem nem kell. Hogy miért pont őt szeretem? Nem mindegy az. A távolságra nincs megoldás, nem lehet közelebb hozni két települést. És elnézést de elnéztem és nem 150 km, csak 90, de akkor is. Nem kell többet beszélnünk. Ő keres ha akar, ha van valami én is keresem, ha találkozunk sokat ebszélünk, akkor érdeklődik, nem kell napi szinten beszélnünk. Persze nagyon jó volt amikor úgy volt, de nem létfeltétele a barátságunknak és annak a bárminek ami közöttünk van az, hogy minden nap tudjuk, hogy milyen színű póló volt a másikon. Ez így jó ahogy van. Így kell lennie. Hogy mi lesz tovább? Nem tudom és nem is akarom. Jó érzés az, hogy ő van és hogy így érzek iránta, az meg hogy mikor mi lesz azt majd a jövő hozza, amikor kell.
Csodás madárcsicsergős estét mindenkinek: Viki :)
Nyitva van az ablakom és itt csicsereg egy madár, tulipánok az asztalomon, kellemes levegő, minden klappol. Ilyen szép legyen mindenki hete, mint ez az este nekem. Puszi :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése