Ma a nap vége felé rászedtem magam odamentrm hozzá és beszélgettem vele. Az egyik barátnőmnek egész nap azt mondta nincs semmi baja, de nekem egyből elmondott dolgokat. Jól esett, hogy a bizalom azért ott van még. Most megint fogok vele beszélgetni. Az érzés amit pont ezzel a "nem beszélek vele" dologgal lepleztem, mert igen ott volt eddig is és még egy barabig biztos, na az most teljesen a felszínre tőrt. Én szeretném, de... Nem is tudom fura a helyzetem is, a dolog is. Vajon tényleg szeretem. És ha igen mièrt is leplezem? A kérdés persze kölői és magamnak szól. Ami pedig most következik? Gondolkodàs, mèg hozzá nem kevés. Már megint. Na mindegy remélem azért megèri.
Szép álmokat mindenkinek, puszi: Viki
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése