Nincs barátom, a többieknek miért van, én miért nem lehetek boldog, kell nekem is valaki aki szeret! Drága érzés évek óta megvan. De bármilyen hosszú ideje is azért eléggé lehangolt. Nagyon úgy éreztem egyedül vagyok. Pedig az előző dolgon már túl tudtam tenni magam. Nagyon is. És nem is akartam, hogy valaki a barátom legyen, de ne tartott valami sokáig. Mert igen megint bennem van, hogy segítsen valaki egyedül maradok!
8. osztályba járok, idén ballagok és bár 12-en együtt maradunk, de azért vége les valaminek. Egy nagyon szép résznek az életembe. Én 3. osztály óta nagyon szeretek iskolába járni. És nagyon szeretem az iskolámat. Azt hiszem szeretem ezt a 6 évet, (persze az 1. 2. osztály sem volt rossz, csak másik suli volt és oda annyira nem kötődöm). nagyon szeretem a osztálytársaimat. Iga a 6 év alatt sokan mentek és sokan jöttek, de ahogy most vagyunk úgy a legjobb, mindenhogy jó volt, de ez a legjobb. Rám tőrt a dilemma, hogy Atya Ég két és fél hónap és vége, mind megyünk másfelé az élet szétvisz minket és már úgy se leszünk ugyanígy, ugyanott együtt. Már nem lesz minden reggel ugyan az. Ne megyek majd a terembe és jönnek hogy volt-e lecke és ha igen adjam oda. Vagy ha lesz is nem ugyan azok a emberek. Nm lesz vita, hogy hogyan üljünk a dogánál, hogy mindenkinek sikerüljön megírni. Nem kelek minden reggel korábban, hogy előbb beérjek a suliba és beszélgesse mindenkivel. Minden hiányozni fog, minden! És szeretné úgy eltölteni a hátralévő időt, hogy az nagyon emlékezetes legyen, bár minden együtt töltött percünk az volt!
 |
| Első és egybe utolsó bálunkon... |
Szép szombat estét mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése