És megint gondolkodtam, jó igazából már csütörtök este óta és rájöttem valamire megint. Arra, hogy akit eddig "szerettem" azt nem szerettem valójában. Igazából azt szeretem és szerettem végig akit már 9 hónapja, azt aki amikor magam alatt voltam nagyon sokat segített és érdeklődött és aggódott értem. Azt aki már rég nem jelentkezett és akinek megköszöntem mindent ő pedig elköszönt azzal, hogy vigyázzak magamra. Akiért annyit sírtam ő igazából az volt aki nagyon hasonlított a másik fiúra csak nem lakik 150 km-re innen. Ő volt egy olyan "pótlék" féleség. Akit azt hittem szeretek, de nem őt szerettem, hanem azt akire hasonlított. Szóval ezt lejátszottam az agyamba, mert jól esett amikor aggódott értem és mindent megtett, hogy felejtsem el a másik fiút. Szóval 9 hónapja szeretek valakit amiből 2 hónapot nem tudtam hogy szeretem, de szerettem. Most az egyszer nem bánom, hogy gondolkodtam. A barátnőim azt mondták ők ezt nagyon is jól tudták, csak nem akarták mondani.
Tehát köszi, hogy aggódtál értem, hogy naponta írtál, hogy faggattál, hogy pofonokat adtál és köszi mindent sokadszorra. (ez fura lesz!!) Köszi azt is, hogy valójában ráébresztettél, hogy téged szeretlek és nem mást.
 |
| Igen megint merek nagyokat álmodni és nagyokat gondolni, mert ehhez most ez kell |
Szép napsütötte, virágos szombatot mindenkinek: Viki :)
Ui.: Sikerült befejeznem a könyvem amiről már egyszer írtam az Álomvilágot, ha valakit érdekelne szívesen elküldöm egy üzenetbe csatolva, csak írjatok a bucsuhazyviki@gmail.com -ra. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése