Várakozás

Nem véletlenül a vágyakozás után következik a várakozás. Amikor már meg van hogy mit szeretnénk és meg van a cél. Azután kell rá várni, várni akár az idők végezetéig. Várni, hogy amit elterveztünk az úgy is legyen, De nem elég várni, tenni is kell érte. Az ember sose gondol bele abba mi lenne ha ez lenne a utolsó nap. Ha minden napot így élnénk lennének fennmaradó kérdések? Ha minden reggel amikor felkelünk úgy indulnánk útnak, hogy a napi rutin mellett megteszünk olyat is amit ha tudnánk, hogy ez lenne az utolsó nap akkor megtennénk. Hozok egy saját példát is.
Ha nekem lenne az utolsó napom és tudnék is róla akkor mit csinálnék meg mindenképp (lista, az utolsó 24 órám tervéről)

• az osztályba mindenkit megölnék és elköszönnék tőle
• egy bizonyos embernek kitalálnék az érzelmeimről 
• ha minden jól menne akkor az ezután következő dolgokat vele csinálnám
• elmennék egy nagyot sétálni 
• elküldeném a ruháimat a gyerekeknek az otthonba ahol karácsonykor jártam 
• szerveznék egy találkozót a messze élő barátaimmal 
• bocsánatot kérnék mindenkitől akiket megbántottam 
• azon a napon őszinte lennék mindenkihez 
• együtt töltenék időt a családommal 
• és végül, de nagyon nem utolsó sorban elmennék egy utolsó Kormorán koncertre

Ezekbe fura belegondolni és van aki nem is szeret, de ha ezeknek a dolgoknak egy jó részét minden nap megtenném, mert az összeset nem lehet, akkor lehet, hogy nem kéne annyit várnom dolgokra és lehet, hogy sokkal boldogabb is lennék.