Sziasztok!
Ez a bejegyzés egy kicsit eltér a heti témától, de az este egy olyan gondolatmenet jutott eszembe amit szeretnék veletek megosztani.
Szép hétvégét mindenkinek!
Kaptam egy új embert az égtől, de vajon ő az enyém lehet?
Utálom megint a hétvégét, amikor nem láthatom. Utálom, amikor nincs velem, mikor nem látom és amikor nem mondja a hülyeségeit és nem röhög olyan idétlenül, mikor nem szól hozzám a tájszólásával és amikor a többiek nem szekálnak, hogy járunk pedig csak beszélgetünk. Utálom, hogy nem érzem mellettem, hogy a mellkasom kiszakad ha nincs itt. A filmekben miért olyan egyszerű minden? Csak egymásra néznek és azonnal tudják és érzik, hogy mit gondol a másik.
Puszi mindenkinek: Viki :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése