Úgy gondoltam ma egy kicsit eltekintek a heti témától és egy kicsit mást írok. :)
Mennyire rossz érzés az embernek ha egyedül van.... Vegyük azt ha például a barátainknak mindnek van párja és nekünk nincs. Együtt mennek ha elmentek valahová és mindig róla mesélnek, neked meg nincs senkid. Az ember egy idő után nagyon magányosnak fogja magát érezni. Nem találja a helyét a világban, mert sehol az ő nagy szerelme. Kicsit gondolkodjunk el. Ha nem volt vagy épp most sincs barátod vagy barátnőd akkor biztosan te is voltál már így. Hogy azt gondoltad akit szeretsz az a nagy Ő és hogy vele lehet szép az életed, aztán egy nap. A napod átlagosan indul csak mész a suliba, aztán történik valami. Vagy inkább jön valaki, akit már rég óta ismersz. Odajön hozzád és elkezdtek beszélgetni, mindenről. Úgy érzed foglalkozik veled, hogy valaki végre veled van. Aztán egész nap együtt vagytok és beszélgettek. Hazamész és akaratlanul is elkezdesz agyalni a napon. Aztán rájössz, hogy akit eddig a nagy szerelemnek képzeltél az nem az, hanem az lehet a lelki társad akivel az nap beszélgettél. Vajon van ennek értelme? Senki nem tudja. Ezt az élet tudja, majd megsúgja csak nagyon kell figyelni rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése