Erről a témáról nagyon sokat tudnék írni, de azért ijedjen meg senki nem fogok 10 oldalt írni, csak a rövid történet a saját történetem. Nekem is élnek messze barátaim. Két éve kezdődött a mi barátságunk. A mi időnk, amikor együtt vagyunk mindig is a nyár volt és lesz is. Amikor tavaly november végén utoljára láttam mindenkit nagyon rossz érzésem volt. Nagyon nehezen viseltem az egész telet és számoltam a napokat amikor is márciusba újra találkozunk. Ez most már a 2. ilyen telem volt. Most már jobban viseltem, mint annak előtte. És nagyon jó hogy már kialakult egy olyan társaság, hogy havonta vagy kéthavonta találkozunk. És nagyon szeretem őket, messze élnek bár, de nagyon szeretem őket és megbecsülöm a velük együtt töltött legrövidebb időt is.
(A mai nap folyamán még lesz erről szó, úgyhogy folyt. köv. )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése