Tudom, hogy ezt a képet már kiraktam, de nagyon megfogott és szeretnék írni is róla egy kicsit. Nem is arról amit ábrázol, hanem arról amit nekem sugall ez a kép.
Sokan mondják, hogy fiú és lány között nincsen barátság. Ez természetesen én is azt mondom, hogy nem igaz. Vagyis inkább nem mindig. Mert van, hogy találkoznak és az egyik fél részéről már az elején szerelem a másik részéről pedig csak barátság. Van olyan is, hogy barátságnak indul és aztán alakul át szerelemmé, ha nem is mindkét fél részéről.
Vegyük most az amikor barátságból lesz szerelem. Amikor egy ölelés közben már nem azt a baráti hangulatot kezdi érezni az ember, hanem bizsergést, valami sokkal jobb érzést. A legrosszabb az hogy nem tudni, hogy csak mi érzünk így vagy a másik fél is. Aztán ez egyre jobban kezdi felemészteni az embert. Ez az érzés ami nem szűnik és mivel barátról van szó sokat vagyunk vele, így még nehezebb. Nehezebb elviselni a hallgatást a meg nem szűnő csendet az érzéseinkről. Ahogy a kép is üzeni, bár nem látni az az ölelés talán többet jelent lánynak, talán többet jelent a fiúnak. Vagy talán többet mindkettőjüknek. De ki meri feltárni érzéseit a másik előtt. Hát nem sokan, mivel lehet, hogy ott abban a percben amikor elmondod az érzelmeidet akkor szűnik meg egy nagyon jó barátság. De mi van akkor, ha akkor kezdődik egy varázslatos szerelmi kapcsolat.
Sokszor sokfélét gondolnak az emberek erről, de nehéz a válasz mindig. Csak egyszer kell átélni azt, hogy olyat szeress aki a legjobb barátod. A választ arra, hogy mi helyes és mi nem még akkor sem lehet tudni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése