Ma voltunk a temetésen. Sírtam, sokat. Azon, hogy mennyire fáj ez a családjának, azon, hogy elképzelhetetlen szenvedés lehet ez mindenkinek. Nem tudom ők hogyan tudják felfogni, de nekem még nem sikerült.
A temetés után beszélgettünk. Segített mindnyájunknak. Jó volt, hogy beszélhettünk.
Még mindig kivagyok készülve, de kicsit mintha jobb lenne... Majd ahogy múlik az idő jobb lesz ez mindenkinek.
Most még szomorú és megint sírni tudnék, de tartom magam....
Most már bizonyára az égbe vagy ott fenn a Mennyországba és onnan látod a családod és akik szomorúak miattad. Maradj a fiaiddal, a férjeddel, a családoddal, szükségük van rád lélekben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése